« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

 

Seymour Glass *
TENYERED, HA CSATTAN

Petőcz András fordításai
Ister, Budapest, 2003

 

KETTEN

ketten voltak a kávéházban.
Az öregember szép volt.
A fiatalról most nem beszélek.

 

BUDDY BESZÉDE A KÖVÉR HÖLGYRŐL

Szomorú, ha nem
vagyok jó, tudom, nagyon
is szomorkodik.

 

A KÖVÉR HÖLGY KIÁLTOZÁSA

Szája összezárva,
és szinte süket a csend:
de a szemei!

 

FUTÁSOD TÖRTÉNETE

Szél körülötted,
ahogy végig a Broadway-n:
gyöztesen, győztesen.

 

BOO BOO SZÉPSÉGE

A földalattin
lehunyja szemeit, és:
halkan mosolyog.

 

VALLOMÁS

A kezed, a kezed!
Az ujjaid! Gyönyörű
minden mozdulatod.

 

A CITROMSÁRGA FOLT

Ahogy megérintem,
ahogy megjelöl,
ahogy mindörökre - - -

 

BOO BOO ÜZENETE

Vigyázz, barátom!
A vőlegény Marsként és
boldogan távozik!

 

GYANÚ

Összeesküdtek.
Mindenáron boldoggá
akarnak tenni.

 

A NYOSZOLYÓASSZONY

Orrán át eresz
tette a füstöt, miköz
ben előre, előre -

 

ÚTON

Tenyérnyi megszentelt
földről lépkedek tenyérnyi
megszentelt földre.

 

TÁVOLI VERS

Hideg éjszaka.
Magasló fenyőfacsúcsok:
megsápaszt a hold.

 

HAJNALBAN, AMIKOR

Mindegy és mindegy.
Hajnalban, amikor már
mindennek mindegy.

 

A CENTRAL PARK MACSKÁJA

Mozdulatlanul
őrzi helyét: végtelen
házak árnyékában.

 

TAVASZ, NEW YORK

Sárga virága,
az aranyeső ága:
soha Soába.

 

112. UTCA, NEW YORK

A Le Monde étteremből
beaujolais-mámorban
lépkedek hazafelé - - -

 

KÖSZÖNTÉS NEW YORKBAN

Azt mondom, hej!, és
figyelem, hogy egy lepke
az arcodba ütődik.

 

ESŐ, NEW YORKBAN

És hagyom, hagyom!
Hogy vidáman végig: cso
rogjon arcomon -

 

COLUMBIA EGYETEM, NEW YORK

Római harcosként vonulok,
népek ünnepelnek,
és virággal hintik be utamat - - -

 

HARLEM, NEW YORK

Sötét utcákon feketék
körülöttem, nagyon
furcsán mosolyognak - - -

 

IDŐ

Most minden, mint ott,
egészen, miként akkor,
és mégis másképp -

 

HAJNALI TENGER

Ahogy csapódik, ahogy
morajlik, és a madarak
hangja-sivítása.

 

A BANÁNHAL VÁGYAKOZÁSA

Mindig kifelé!
Mindig ki! A szabadba!
Itt: banánhegyek.

 

TÓPARTON

Nád suhog, nád
suhog: tó partján járok.
Köröttem: nádsuhogás.

 

SÖTÉT ÚTON

Hogy fúj a szél!
És a fák is: dühödten
hajladoznak.

 

A JÁRHATÓ ÚT

Nem jó út az, hol
könnyedén lépkedsz, ahol
mosolyog minden.

 

TÚL A FOLYÓN

Valami van túl
a folyón, túl a folyón
nem én vagyok.

 

VIRÁGOK SZIRMA

Virágok szirma
patakba hull, mint faág:
annyira siet.

 

A GAZDAG EMBER

Szótlanul tanít.
Tétlenül cselekszik.
Minden az övé.

 

TEVÉKENYSÉG

Ülök, nézek ma
gam elé. Nagyon is sok,
amit épp teszek.

 

FŰ ÉS SZÉL

Hajlik, hajladozik.
Puhán, ahogy felette
ura végigsöpör.

 

TALÁLKOZÁSRA VÁRVA

Nem elég megpillantanod
de felismerned kell
hogy tovább tudj lépni.

 

SZERZETES

És mormolja, csak
mondja a Jézus-imát:
szempilla rebben.

 

SEOL (1)

Nem félek. De az
út! Az utat odáig:
azt nem akarom.

 

SEOL (2)

Valaki vár ott.
Annyira sápadt, szegény!
Virágszirom.

 

SEOL (3)

Visszajövök majd?
Látom az arcát, annak,
akit látnom, jó.

 

AZ IGAZI TÁLTOS

Hopp-hopp! Nyugodtan
elfér tenyeredben is,
láthatatlanul.

 

A ZAVAR PILLANATA

Ahogy megszólalt,
már szégyellte is mindazt,
amit kimondott.

 

TENYERED, HA CSATTAN

Virágzó réten,
madarak éneke közt
csattan tenyered –

 

SOÁ (1)

Türelmetlenség.
Ideges kézmozdulatok.
Valaki ordít.

 

SOÁ (2)

Most akkor elin
dulok, lépésről lépés
re közeledek.

 

A NAGY JUHARFA

Piros és sárga
levélerek szaladása
mintha remegés - - -

 

SÖTÉT SZEMEMBEN
.................................................
Niko Horiguchinak

Sötét szememben
könnyed örökké ragyog.

 

A FELESLEGES NŐ

Egy teraszon ül
valahol New York fölött:
föld és ég között.

 

HÁRMAN

Mind a hárman mo
solyogtak, de egyikük
sem nevetett - - -

 

AZ ISMERETLEN EMBER

Léchájim, mondta
és fény felé tartotta
csillogó poharát.

 

LAKÁSOM KÜSZÖBÉN

Összegömbölyödve
kismacskaforma
alszik, bizalommal.

* Petőcz András írói álneve
További haikui

„Két könyvem jelent meg a Könyvhétre. Megjelent Seymour Glass fiktív költő verseskötete, Tenyered, ha csatttan címmel, az én 'fordításomban', vagyis ezek, persze, az én verseim. Ezt a kötetet nagyon szeretem, mert valami olyasmivel próbálkoztam benne, ami talán egyedülálló. Egy amerikai író kitalált valamikor, jó ötven évvel ezelőtt egy költőt, akiről történeteket írt. Én megszerettem ezeket a történeteket, és kitaláltam, milyen verseket írt volna Seymour Glass, ha valóban létezett volna. Ebből lett a mostani könyv. Az Ister kiadónak köszönöm a megjelenését. A könyv kis példányban jelent meg, kevés olvasóhoz jut el, de nem baj, fontos, hogy megvan. Most már akár el is lehet égetni, akkor sem pusztul el, hogy másik kedvenc könyvemre, Bulgakov Mester és Margaritájára utaljak. Számomra fontos volt ennek a könyvnek a megjelenése. Salinger regényhőse, mint tudjuk, az abszolút költő. Valaki egyszer azt mondta rólam, hogy én is 'abszolút' költő vagyok. Nem tudom, ez pontosan mit jelent, de megírtam az abszolút költő verseit végre." (Petőcz András)

NÉPSZAVA, 2003. 10. 11. Szép Szó

 

FEHÉR KATALIN
Szavak nyomai a csendben
Élet és Irodalom, 48. évfolyam, 8. szám, 2004. február 20.
http://www.es.hu/up/printable.asp?channel=KRITIKA0408&article=2004-0223-0940-25RBON

Seymour Glass: Tenyered, ha csattan - Petőcz András fordításai. Ister Kiadó, 2003. 102 oldal, 1600 Ft

Petőcz legutóbbi vállalkozása fiktív fordítás: J. D. Salinger figurájának életpályáját és életművét hozta létre.

A kiadó - sajnos - a kötet hátulján lelövi a poént, leleplezi a fiktív szerzőt/fordítót.

A teremtett szerző figurája az eredeti(k)ben is körvonaltalan. Minden, amit megtudunk róla, az mások véleményeiből derül ki halványan; a narrátor szándékoltan megőrzi titokzatosságát. Petőcz - ügyesen - nem próbálja megfejteni (és ezáltal lezárni) a figurát: meghagyja rejtélyességét, talányosságát.

Seymour Glass verseinek kiadása elé a "fordító" csatol egy biográfiát. Irodalomelméleti szempontból érdekes a két szöveg (biográfia - életmű) egymáshoz való viszonya, oda-vissza mozgása, egymásnak megfelelése. A tét valószínűleg a kettő közelítése, a biográfia hangsúlyos pontjainak megjelenése a mű(vek)ben. A két szöveg ezáltal egymást kölcsönösen hitelesíti.

A kötet első ciklusát (A Kövér Hölgy) Salinger figurái népesítik be (Buddy, Franny, Boo Boo, Kövér Hölgy), és itt a családdal kapcsolatos élethelyzetek villannak fel. A második (Túl a folyón) ciklust olvasva Petőcz korábbi kötete (A napsütötte sávban) jut eszünkbe, mintha azt olvasnánk - csak kicsiben. A harmadikat (Ahogy kezeddel) keleti motívumok népesítik be; ez a ciklus az objektív lírához közeledik. A verseknek nincsen középponti szubjektuma; szentenciaszerű kijelentések építik őket; a motívumok Weöres A teljesség felé című szövegére rímelnek.

"Seymour" a keleti költészet műfajaihoz nyúl: a tankához, a haikuhoz. Ezek a parányi kompozíciók meditációs tárgyak; alkalmasak a rácsodálkozásra, elmélyülésre, szemlélődésre. Az olvasó nagymértékű aktivitását igénylik; célzatuk a továbbgondolás. A titokzatosság, idegenség nem csak a figurát, de a verseket is jellemzi: homályosak, többértelműek, rejtélyesek; bennük a hiány válik poétikai szervezőelvvé. Mindössze egy pillanatnyi élményt próbál megformálni három, illetve öt sorban. A páratlan számú verssorok instabillá teszik a formát, feltételezve a folytatást. A versek apró közléselemek; jelzések, felvillanások, a kimondatlan szavak teszik őket "beszédessé". Valódi értékük a kimondhatatlanság mélyrétegeiben, az elsőre átláthatatlan logikában, kapcsolódásokban, összefüggésekben van.

A haiku magányos műfaj. A befogadó az értésben teljesen egyedül van: sokszor elhagyják a jelentések, logikai összefüggések; semmiféle kapaszkodót nem nyújt számára az általa ismert és beszélt nyelv.

Petőcz megtartja a haikuszerzők azon törekvését, hogy nem értelmez, csupán észlel, megragad, felmutat. A kötet elvezet minket a szavak világától a csendig. Az elhallgatás, a csend pedig átvezet egy másik világba...

A mű részben egyáltalán nem petőczös: nincs egy központi, jól körülhatárolt személyiség, akiből kiindulna és akihez visszatérne a költői beszéd (amelyet az eddigi kötetekben megszokhattunk). A Seymour-kötet figurája az a személy, aki csak (?) indikátora a létezés történéseinek. Médium, akin keresztüláramlik egy nyelv, egy létszemlélet.

A szövegben szándékolt törekvés érezhető az én visszafogására. Az eredmény attól emberi, hiteles, hogy ez a törekvés kételyekkel teli, bizonytalanságot áraszt. Az az ember jelenik meg benne, aki fél a keleti módon teljesen feloldódni, mindent elengedni; kicsit mindig ott marad a személyisége. Ott marad belőle valami, ami nem tud teljesen eltűnni.

Petőcz nem tudott annyira elrejtőzni, hogy a parányi versek mögött ne fedezhetnénk fel korábbi költészetének nyomait. A napsütötte sávban-kötet nagyvonalakban tetten érhető a második ciklusban: a szituációk, helyszínek, motívumok kísértetiesen hasonlóak. A virág- és a madármotívum többszöri előfordulása az Európa metaforáját, néhány zárójelverset idéz meg. Az áramlás lelkiállapota itt is összekapcsolódik a repülés-szállás motívumával, mint Az írógépelt félelem és az Európa metaforája című kötetekben.

Salinger szövege (Seymour: Bemutatás) egy ember elbeszélhetetlenségét példázza. Buddy megpróbálja megközelíteni Seymour külsejét, személyiségét, költői egyéniségét, de rájön, hogy az csak az egyik lehetséges Seymour. Így létrejön egy nyitott, lebegő figura, akinek a megismerését nem tudja/nem akarja lezárni. A beszélő tisztában van vele, hogy alapkérdése ("Mi volt hát Seymour egyáltalán?") nem megválaszolható. Petőcz is tudatában van ennek, ezért a figuráról való beszéd helyett két szöveg: az életpálya és az életmű beszél. Próbálkozása azt mutatja, hogy beszélni valakiről mennyire problematikus.