« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

 

Димитър Стефанов / Dimitar Sztefanov (1932-)
Bulgária


HAIKU-KÍSÉRLETEK

Szondi György fordításai
Életünk, 1990/3, 253-255. oldal
Haemus, 2003/4, 55. oldal
Magoncok és morzsák, Bolgár apró írások, Napkút Kiadó, 2006

Nyári felhők,
gyermekarcok
tünde fintora.

Nap sodrában
nyári kezed
vízi cirógatása.

Szívem tiszta,
a sáron madárnyom
biceg át.

Nő és könyv
a homokban, szél
lapozza a hullámokat.

Dús virágok alatt
havas órát áhít
nyári hóvirág.

Fakó napernyő
csattog, az asztalon két
őszi lélek.

Napraforgó lobog,
magát hamvasztja el
utolsó magjáig.

Esős alkonyat.
A villamossíneken
fény folyik tova.

Őszi ég
az utolsó nyári esővel –
szalmameleg.

És ifjú a tölgy
ujjakkal a dérhajú
őszi kék ködben.

Megcsikordul a
nyári kapu, utolsó
tücsök becsukja.

A pőre ágon
– levélkikelet – rigó
fütyöl ízesen.

Templomudvarban
földnek hajló kőkereszt
és ifjúdó fű.

Sarlószegetlen
tücsökciripelésben
lábolok mélyen.

Sárga hárslevél
augusztus ó delén.
Őszi remegés.

Túlérett körte
tarlószáron szúrva szét.
Édes a halál.

Kecskeösvények,
tengerszem sarkában ránc.
Öregszel, idő.

Hó után jönnek,
ősszel el-, tovatűnnek.
Vándorvirágok.

Méhek motozzák
az arany pitypangmezőt.
Tavasz köszönt be.

Gombostűhegyre
fölfeszített pillangó –
új, új Golgota.

Zöldsorú mocsár.
Béka rebben beléje,
vízből föl egy hang.

Gyík szakítja le
farkát. Magam azonban
hogy meneküljek?

Balkéz-szonáta
földmélyi muzsikája
és vízzuhatag.

Szél kerekedett,
mennyi sárga varjú száll,
s fekete levél.

Ünnepnap jele:
fészekhez a szalmaszál
a sáros csőrben.

Sirályszárnyakat
szaggat duhajul a dúlt
tenger délután.

Szikrázó hajnal,
hódűne kéklő árnya,
a kapuig el.

Nap sodorában
vízi cirógatása
nyári kezednek.

Napraforgótűz
önmagát hamvasztja el
végső magjáig.

Olvad el a hó,
kikeleti futamot
gyakorol az ér.

Árva részeggel
a kései villamos
imbolyog éjjel.

Szívem patyolat,
a sáron át madárnyom
biceget tova.

Veszélyes kanyar,
hadd lássam én kívülről
csak mozgásomat.

Nyárfa hű pelyhe
iszkol el súlytalanul
tenyerem elől.

 

Dimitar Sztefanov 1932-ben született költő és műfordító. Életműve eddig több mint húsz könyv (versek, esszék) és számtalan műfordításkötet - főleg csehből, szlovákból, oroszból. Több nyelvre lefordították, önálló kötetek is megjelentek tőle idegen nyelven, köztük kétnyelvűek is. A bolgár költők közül jelentkezett önálló haiku-könyvvel 1988-ban A pitypangerdő (Gorata ot gluharcseta) címmel. 1989-ben Racso Sztojanov-díjat kapott.