« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

 

Rafael Alberti (1902-1999)
Spanyolország
haikui

Terebess Gábor fordításai:
Modern nyugati haiku, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005, 109. oldal

La luna, en las olas.
Busco por la orilla
una concha grana.

Holdas hullámok.
Csigaházat keresek
a part mentén.

*

Yace el soldado. Un perro
solo ladra por él furiosamente.

Itt nyugszik a katona. Csak egy kutya
csahol érte megveszekedetten.

*

 

Somlyó György fordításai:

Türtaiosz
[Válogatás]
Tirteo

17

Mi ez a kisfiú a hóban? E kisfiú, ki
a faluja után sír elhagyottan?

18

Vannak holtak, akik megérdemelnék,
hogy minden hajnal feldúlja nyugalmuk.

19

Itt fekszik a katona. Pusztán
egy kutya ugat őrjöngve utána.

23

Itt fekszik a katona. Senki
nem tudta a nevét. Egy szakadékba
taszított népet adtak hát nevéül.

25

Katona voltam, csont, amelyre
a haza húsa bízón rátapadhat.

26

Nincs hazám. Hajigáld szét
csontjaimat akármelyik folyónál.

31

Napok, amikor kemény kő a homlok,
s szeretné, ha ezer darabra törne.

*

 

Elveszett paradicsom
Paraíso perdido

Századokon keresztül,
a semmiségen által
álmatlanul kereslek.

Mögöttem észrevétlen
nem is súrolva vállam,
halott angyalom őrt áll.

A Paradicsom hol van.
árnyék, ami te voltál?
Kérdésre csönd a válasz.

Városok nem felelnek,
visszhangtalan hegyormok,
zord folyók, néma tenger.

Senki se tudja. Dermedt
népek állnak a parton,
akár egy síri szemle,

nem látnak. Bús madárkák,
trillák, kővé meredve,
röptök, megtébolyodva,

vakok. Semmit se tudnak.
Káptalan, régi, lankadt,
már mérföldekre gyenge

szelek, kiégve kelnek,
máris visszazuhannak,
hanyatt, szavuk se hallik.

Formátlanul, feloldva
a bennrejlő igazság:
szökik az ég előlem.

Világ végére érve,
szélére mindeneknek,
megcsusszanó szememmel,

elszökik a reménység,
hogy sötét szurdokokban
zöld oszlopsorra leljek.

Ó, árnyak szűk nyilasa!
Világ vágyakozása!
Kavargó ezredévek!

Csak vissza! Vissza! Néma
sötétség borzadálya!
Hová zuhant a lelkem!

- Holt angyalom, fel, ébredj.
Hol vagy? világosítsd meg
nekem a visszautat.

Csend van. És újra csak csend.
Lüktetés sincs az éji
végtelenség erében.

Vesztett Paradicsom, te!
Elvesztél, mert kereslek
fény nélkül, mindörökre.

*