« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

 

A csend tava
50 szlovén haiku
Válogatta és szerkesztette: Dimitar Anakiev

Jelenkor, 2004. október, 1023-1033. oldal

Dimitar Anakiev (1960-) költő, műfordító és forgatókönyvíró, számos haiku-antológia szerkesztője. Első dokumentumfilmje, az Amigo (2003) és haiku-költészete is több díjban részesült. A 2000-ben megalakult World Haiku Association szervezetének egyik alapítója.

1.

porladó pók:
lépés közben
kilépett önmagából

Darja Kocjančič (1964-)

 

2.

Elmosogatok –
a kávéscsészében
sivatag

Alma Anakiev (1987-)

 

3.

őszi erdő –
lépés lépés után
suttogás suttogás után

Alenka Zorman (1947-)

 

4.

kopasz a hegytető –
csecsemő szopja
anyja ujját

Edin Saračević (1964-)

 

5.

Séta gondolatban
a szakadékos úton
szirtek mindenütt

Primož Repar (1967-)

 

6.

vénséges kémények
nem tudják elérni
a kéklő eget

Ivan Volarič Feo (1948-)

 

7.

nyitott ablakon át
egy teherautó
elgázolja álmom

Tone Škerjanc (1953-)

 

8.

Őszi avar:
idős pár gázol
mulandó napokon

Zlata Volarič (1930-)

 

9.

Fekete holdsugár.
Jézus csókjai
áttételek.

Regina Kralj

 

10.

Barackfa szirma
megfakul és elpereg.
Közel a halál.

Dolores Terseglav (1921–1955)

 

11.

Meztelen talpam
érzi a fűben dajkánk
minden erejét

Slavica Štirn (1936)

 

12.

Havazik –
marokra való csillag
tűnik el

Rudi Stopar (1939-)

 

13.

A vakgőte
lesi a cseppkövet
belső szemeivel.

Franček Rudolf (1944-)

 

14.

Megfagyott könnyek.
Szakadt vitorlák ölén
búvik a bóra.

Rudi Robič (1923-)

 

15.

Az éjszaka árnyékában
a síkos autóúton át
akácillat

Marko Pak (1971-)

 

16.

négy nap
magányos barangolás után
a fűben még meleg tehénszar

Iztok Osojnik (1951-)

 

17.

Forró napra nap:
a szoba hűvöse óv
a rossz nyelvektől

Mart Ogen (1939-)

 

18.

Éjszaka
üt a toronyóra.
Nem tudom, hányat.

Maja Novak (1960-)

 

19.

Víz a híd alatt –
tükörkép a hullámon
sosem ugyanaz

Silva Mizerit (1939-)

 

20.

Milyen gyönyörű
ünnepnapokon a nő,
misére menet.

Marjan Mavko (1935-)

 

21.

kint a szélben
megnyúlik a részegek
keze

Rade Krstić (1960-)

 

22.

Mint szél a virágport
a háború is úgy
szórta szét földijeimet

Goran Ignjatije Janković (1959-)

 

23.

első májusi eső
mosolygok, amikor
kihagy az emlékezetem

Marko Hudnik (1931-)

 

24.

Hullócsillagok:
úgy érek majd véget,
mint egy hópehely.

Pavla Gruden (1921-)

 

25.

A legtisztább virág
a mocsár mélyén
elrejtőzve él.

Vladimir Gajšek (1946-)

 

26.

a hegy alatt
mind közelebb
a magányhoz

Marko Grošelj Elsner (1959-)

 

27.

Kertre nyíló ablak.
A lepedőbe ivódott
a birsalmaszag.

Maja Cerar (1956-)

 

28.

Szerelem
Behavazott rétek
Kurta csínytevése

Miroslav Bregar (1963-)

 

29.

Fehér fátylat ölt
a világ – felidézi
bennem a lányom.

Zvonka Bizjak (1956-)

 

30.

Idegenné válok
a tulajdon álmaimban – ma éjszaka
tettem egy sétát

Jože Volarič (1932-)

 

31.

Cseppkőbarlang –
a sötétség öregebb az éjszakánál
ő a hegy lelke

Dimitar Anakiev (1960-)

 

32.

felhős nap –
tócsában tükröződő
sárga esernyő

Poljanka Gros (1972-)

 

33.

Magamban hordok
egy halomnyi haikut
széthullik a test

Slavko Kvas (1946-1995)

 

34.

Szomorú felhő.
Hófehér pelyheket sír,
zokog az égből.

Zlatka Levstik (1944-)

 

35.

Részeg a fűben –
lecsukott szemmel
issza az őszi eget.

Pečnik Franc (1948-)

 

36.

Régi viszonyból
kipusztuló, hajdani
penészes napok

Dušan Voglar (1936-)

 

37.

Kékség –
hárslevél úszik
a csend tavában

Darjo Volarič (1968-)

 

38.

Ködfátyol
választja el a fužinei toronyházakat
a kitaposott mezei utaktól.

Gregor Raspor (1968-)

 

39.

elválasztja a folyamatot és az időt
a fáról lehulló levél

Jože Hribernik (1938-)

 

40.

A folyó fölött
kutyaugatást űz át
az éjbe a szél.

Svit Valovnik

 

41.

tócsába léptem –
ezer darabra
tört a hold

Mladen Vizjak

 

42.

Mindegyik könnycsepp
belehullt a kis, kerek
mosolyráncokba

Breda Konte

 

43.

a nyári zápor
zuhatagában
haldoklik az esernyő

Jure Kralj

 

44.

Déli harangszó:
elsőként az öregek
süvegelik meg.

Stane Pevec

 

45.

apuka
a patakok éjszaka
miért nem alszanak

Jure Detela (1951–1992)

 

46.

a boldogság arany hajója
beúszik
a hold kikötőjébe

Špela Lovišček (1976-)

 

47.

Fenyő árnyéka –
öreg és botja
pihen

Tatjana Jamnik (1962-)

 

48.

forrásvíz
halkan és elevenen
siklik ujjaid között

Tadeja Vidmar (1976-)

 

49.

A járdán alszik
egy indiai gyermek
a járókelők léptei között

Irma Plajnšek

 

50.

Fény karcolása:
a tükörben kitörölt
arc írásnyoma.

Milan Dekleva (1946-)

 

Nacuisi Ban'ja (1955-):
A SZLOVÉN HAIKU HAT VIRÁGA
Gállos Orsolya fordítása
Jelenkor, 2004. október, 1034-1036. oldal

Boldogan olvasom ezt az ötven szlovén haikut Szlovéniából, ahol kétszer jártam: a haikuegyesület világkongresszusán, egy irodalmi rendezvényen, a Vilenica Fesztiválon.

Valamennyi szlovén haiku igen modern és teli van költőiséggel. A legjellemzőbb, hogy ezek a költemények felmutatják a műfaj mai hat nagy vonulatát. Alapvető az első, a realizmus vonulata, melynek jegyében Rade Krstić versei születnek:

kint a szélben
megnyúlik a részegek
keze

Krstić pár szóval rajzolja meg a részeg körvonalait, amelyek pontosan érzékeltetik a költő hangulatát. Az ötven haiku között csak mintegy hat realista verset találunk.

A másik vonulat az elsőből fakadó egzisztencializmus. Ezekben a haikukban a pontos leírást mindig meghaladja a mentális szuggesztió. Úgy tűnik, a szlovén költők az egzisztencialista haiku írására törekednek.

kopasz a hegytető –
csecsemő szopja
anyja ujját

Edin Saračević

vénséges kémények
nem tudják elérni
a kéklő eget

Ivan Volarič Feo

Megfagyott könnyek.
Szakadt vitorlák ölén
Búvik a bóra.

Rudi Robič (1923-)

Ebben az antológiában mintegy húsz egzisztencialista haikut találunk. Ez a változat általánosságban mutatja be az emberi lélek fájdalmas valóságát.

A harmadik, az impresszionista haiku a két előzőnél derűsebb változat: szabadabban és spontánabb módon láttatja a dolgokat.

őszi erdő –
lépés lépés után
suttogás suttogás után

Alenka Zorman

Kertre nyíló ablak.
A lepedőbe ivódott
a birsalmaszag.

Maja Cerar

Derűs érzékenységből meríti ihletét az impresszionista haiku. A negyedik, a pszichológiai vonulat különösen azoknál a verseknél érzékelhető, amelyek az emberi lelket írják le.

Fehér fátylat ölt
a világ – felidézi
bennem a lányom

Zvonka Bizjak

Mindegyik könnycsepp
belehullt a kis, kerek
mosolyráncokba

Breda Konte

Ezek a haikuk sikerrel ragadják meg az emberi szív érzékenységét és ellentmondásos voltát. A pszichológiai haiku azonban nem dominál gyűjteményünkben. A következő két vonulat korlátolt számú példával szolgál, ezek azonban nagyon értékesek a haiku kifejezésmódja szempontjából. Az ötödik vonulat a szürrealizmus, melyet kitűnően példáz Alma Anakiev verse.

Elmosogatok –
a kávéscsészében
sivatag

Ennek a haikunak a harmadik sora, a „sivatag" nem metafora, hanem valami meglepőt és végletesen igazit tartogat mindannyiunk számára. Az utolsó vonulat a mitológia. Mondhatjuk, hogy a leghagyományosabb minden kultúrában.

A vakgőte
lesi a cseppkövet
belső szemeivel.

Franček Rudolf

Cseppkőbarlang –
a sötét öregebb az éjszakánál
a hegy lelke

Dimitar Anakiev

A két költő sikerrel alkalmazza a görög mitológiát és még inkább az archetipikus animizmust, hogy újraalkosson egy mai mítoszt, amely örök igazságokat tár fel nemcsak a szlovénok, hanem az egész emberiség számára is. Elmondhatjuk tehát, hogy a haiku nagyon ígéretes költői forma Szlovéniában, és reméljük, hogy a haiku virágainak mind a hat neme mind pompázatosabban fog virulni.

Fujimi, Japán, 2002. február 17.