« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
A
csend tava
50 szlovén haiku
Válogatta és szerkesztette: Dimitar Anakiev
Jelenkor, 2004. október, 1023-1033. oldal
Dimitar Anakiev (1960-) költő, műfordító és forgatókönyvíró, számos haiku-antológia szerkesztője. Első dokumentumfilmje, az Amigo (2003) és haiku-költészete is több díjban részesült. A 2000-ben megalakult World Haiku Association szervezetének egyik alapítója.
1.
porladó
pók:
lépés
közben
kilépett
önmagából
Darja Kocjančič (1964-)
2.
Elmosogatok
–
a
kávéscsészében
sivatag
Alma Anakiev (1987-)
3.
őszi
erdő –
lépés
lépés után
suttogás
suttogás után
Alenka Zorman (1947-)
4.
kopasz
a hegytető –
csecsemő
szopja
anyja
ujját
Edin Saračević (1964-)
5.
Séta
gondolatban
a
szakadékos úton
szirtek
mindenütt
Primož Repar (1967-)
6.
vénséges
kémények
nem
tudják elérni
a
kéklő eget
Ivan Volarič Feo (1948-)
7.
nyitott
ablakon át
egy
teherautó
elgázolja
álmom
Tone Škerjanc (1953-)
8.
Őszi
avar:
idős
pár gázol
mulandó
napokon
Zlata Volarič (1930-)
9.
Fekete
holdsugár.
Jézus
csókjai
áttételek.
Regina Kralj
10.
Barackfa
szirma
megfakul
és elpereg.
Közel
a halál.
Dolores Terseglav (1921–1955)
11.
Meztelen
talpam
érzi a fűben dajkánk
minden erejét
Slavica Štirn (1936)
12.
Havazik
–
marokra
való csillag
tűnik
el
Rudi Stopar (1939-)
13.
A
vakgőte
lesi
a cseppkövet
belső
szemeivel.
Franček Rudolf (1944-)
14.
Megfagyott
könnyek.
Szakadt
vitorlák ölén
búvik
a bóra.
Rudi Robič (1923-)
15.
Az
éjszaka árnyékában
a
síkos autóúton át
akácillat
Marko Pak (1971-)
16.
négy nap
magányos
barangolás után
a
fűben még meleg tehénszar
Iztok Osojnik (1951-)
17.
Forró napra nap:
a
szoba hűvöse óv
a
rossz nyelvektől
Mart Ogen (1939-)
18.
Éjszaka
üt
a toronyóra.
Nem
tudom, hányat.
Maja Novak (1960-)
19.
Víz
a híd alatt –
tükörkép
a hullámon
sosem
ugyanaz
Silva Mizerit (1939-)
20.
Milyen
gyönyörű
ünnepnapokon
a nő,
misére
menet.
Marjan Mavko (1935-)
21.
kint
a szélben
megnyúlik
a részegek
keze
Rade Krstić (1960-)
22.
Mint
szél a virágport
a
háború is úgy
szórta
szét földijeimet
Goran Ignjatije Janković (1959-)
23.
első májusi eső
mosolygok,
amikor
kihagy
az emlékezetem
Marko Hudnik (1931-)
24.
Hullócsillagok:
úgy
érek majd véget,
mint
egy hópehely.
Pavla Gruden (1921-)
25.
A
legtisztább virág
a
mocsár mélyén
elrejtőzve
él.
Vladimir Gajšek (1946-)
26.
a
hegy alatt
mind
közelebb
a
magányhoz
Marko Grošelj Elsner (1959-)
27.
Kertre
nyíló ablak.
A
lepedőbe ivódott
a
birsalmaszag.
Maja Cerar (1956-)
28.
Szerelem
Behavazott
rétek
Kurta
csínytevése
Miroslav Bregar (1963-)
29.
Fehér
fátylat ölt
a
világ – felidézi
bennem
a lányom.
Zvonka Bizjak (1956-)
30.
Idegenné
válok
a
tulajdon álmaimban – ma éjszaka
tettem
egy sétát
Jože Volarič (1932-)
31.
Cseppkőbarlang
–
a
sötétség öregebb az éjszakánál
ő
a hegy lelke
Dimitar Anakiev (1960-)
32.
felhős
nap –
tócsában
tükröződő
sárga
esernyő
Poljanka Gros (1972-)
33.
Magamban
hordok
egy
halomnyi haikut
széthullik
a test
Slavko Kvas (1946-1995)
34.
Szomorú
felhő.
Hófehér
pelyheket sír,
zokog
az égből.
Zlatka Levstik (1944-)
35.
Részeg
a fűben –
lecsukott
szemmel
issza
az őszi eget.
Pečnik Franc (1948-)
36.
Régi
viszonyból
kipusztuló,
hajdani
penészes
napok
Dušan Voglar (1936-)
37.
Kékség
–
hárslevél
úszik
a
csend tavában
Darjo Volarič (1968-)
38.
Ködfátyol
választja
el a fužinei toronyházakat
a
kitaposott mezei utaktól.
Gregor Raspor (1968-)
39.
elválasztja
a folyamatot és az időt
a
fáról lehulló levél
Jože Hribernik (1938-)
40.
A
folyó fölött
kutyaugatást
űz át
az
éjbe a szél.
Svit Valovnik
41.
tócsába
léptem –
ezer
darabra
tört
a hold
Mladen Vizjak
42.
Mindegyik
könnycsepp
belehullt
a kis, kerek
mosolyráncokba
Breda Konte
43.
a
nyári zápor
zuhatagában
haldoklik
az esernyő
Jure Kralj
44.
Déli
harangszó:
elsőként
az öregek
süvegelik
meg.
Stane Pevec
45.
apuka
a
patakok éjszaka
miért
nem alszanak
Jure Detela (1951–1992)
46.
a
boldogság arany hajója
beúszik
a
hold kikötőjébe
Špela Lovišček (1976-)
47.
Fenyő
árnyéka –
öreg
és botja
pihen
Tatjana Jamnik (1962-)
48.
forrásvíz
halkan
és elevenen
siklik
ujjaid között
Tadeja Vidmar (1976-)
49.
A
járdán alszik
egy
indiai gyermek
a
járókelők léptei között
Irma Plajnšek
50.
Fény
karcolása:
a
tükörben kitörölt
arc
írásnyoma.
Milan Dekleva (1946-)
Nacuisi
Ban'ja (1955-):
A SZLOVÉN HAIKU HAT VIRÁGA
Gállos Orsolya fordítása
Jelenkor, 2004. október, 1034-1036. oldal
Boldogan olvasom ezt az ötven szlovén haikut Szlovéniából, ahol kétszer jártam: a haikuegyesület világkongresszusán, egy irodalmi rendezvényen, a Vilenica Fesztiválon.
Valamennyi szlovén haiku igen modern és teli van költőiséggel. A legjellemzőbb, hogy ezek a költemények felmutatják a műfaj mai hat nagy vonulatát. Alapvető az első, a realizmus vonulata, melynek jegyében Rade Krstić versei születnek:
kint
a szélben
megnyúlik
a részegek
keze
Krstić pár szóval rajzolja meg a részeg körvonalait, amelyek pontosan érzékeltetik a költő hangulatát. Az ötven haiku között csak mintegy hat realista verset találunk.
A másik vonulat az elsőből fakadó egzisztencializmus. Ezekben a haikukban a pontos leírást mindig meghaladja a mentális szuggesztió. Úgy tűnik, a szlovén költők az egzisztencialista haiku írására törekednek.
kopasz
a hegytető –
csecsemő
szopja
anyja
ujját
Edin Saračević
vénséges
kémények
nem
tudják elérni
a
kéklő eget
Ivan Volarič Feo
Megfagyott
könnyek.
Szakadt
vitorlák ölén
Búvik
a bóra.
Rudi Robič (1923-)
Ebben az antológiában mintegy húsz egzisztencialista haikut találunk. Ez a változat általánosságban mutatja be az emberi lélek fájdalmas valóságát.
A harmadik, az impresszionista haiku a két előzőnél derűsebb változat: szabadabban és spontánabb módon láttatja a dolgokat.
őszi
erdő –
lépés
lépés után
suttogás
suttogás után
Alenka Zorman
Kertre
nyíló ablak.
A
lepedőbe ivódott
a
birsalmaszag.
Maja Cerar
Derűs érzékenységből meríti ihletét az impresszionista haiku. A negyedik, a pszichológiai vonulat különösen azoknál a verseknél érzékelhető, amelyek az emberi lelket írják le.
Fehér
fátylat ölt
a
világ – felidézi
bennem
a lányom
Zvonka Bizjak
Mindegyik
könnycsepp
belehullt
a kis, kerek
mosolyráncokba
Breda Konte
Ezek a haikuk sikerrel ragadják meg az emberi szív érzékenységét és ellentmondásos voltát. A pszichológiai haiku azonban nem dominál gyűjteményünkben. A következő két vonulat korlátolt számú példával szolgál, ezek azonban nagyon értékesek a haiku kifejezésmódja szempontjából. Az ötödik vonulat a szürrealizmus, melyet kitűnően példáz Alma Anakiev verse.
Elmosogatok
–
a
kávéscsészében
sivatag
Ennek a haikunak a harmadik sora, a „sivatag" nem metafora, hanem valami meglepőt és végletesen igazit tartogat mindannyiunk számára. Az utolsó vonulat a mitológia. Mondhatjuk, hogy a leghagyományosabb minden kultúrában.
A
vakgőte
lesi
a cseppkövet
belső
szemeivel.
Franček Rudolf
Cseppkőbarlang
–
a
sötét öregebb az éjszakánál
a
hegy lelke
Dimitar Anakiev
A két költő sikerrel alkalmazza a görög mitológiát és még inkább az archetipikus animizmust, hogy újraalkosson egy mai mítoszt, amely örök igazságokat tár fel nemcsak a szlovénok, hanem az egész emberiség számára is. Elmondhatjuk tehát, hogy a haiku nagyon ígéretes költői forma Szlovéniában, és reméljük, hogy a haiku virágainak mind a hat neme mind pompázatosabban fog virulni.
Fujimi, Japán, 2002. február 17.
