« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

 

Paul Celan (1920-1970)
haiku-szerű verseiből


Terebess Gábor fordításai:
Modern nyugati haiku, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005, 17. oldal

Fadensonnen (Napfonalak), 1968, c. kötetből

DU WARST mein Tod:
dich konnte ich halten,
während mir alles entfiel.


TE VOLTÁL a halálom:
megtarthattalak,
míg rólam minden lehullt.

 

Lichtzwang (Fényerőszak), 1970, c. kötetből

WURFSCHEIBE, mit
Vorgesichten besternt,

wirf dich

aus dir hinaus.


DISZKOSZ,
előlátást csillagzó,

vesd magad

ki magadból.

*

 

Hajnal Gábor fordításai:

Atemwende (Sorsforduló), 1967, c. kötetből

A JÖVŐTŐL ÉSZAKRA A FOLYÓKBA
kivetem hálómat s te
tétován telerakod
kövekrajzolta árnyak
súlyával

 

ÁLLNI, a stigma
árnyékában a levegőn.

Senkiért-semmiért állni.
Ismeretlenül,
csupán
érted.

Mindazzal, amit ez jelent,
beszéd
nélkül is.

 

NAPFONALAK
a szürkésfekete pusztaság fölött.
Sudár-
magas gondolat
felmarkolja a fény hangját: el kell
énekelni a dalokat túl
az embereken.

 

KÍGYÓZÓ VAGONBAN,
fehér ciprusok mellett,
özönvizen át
fuvaroztak el.

De benned,
születésedtől fogva,
más forrás habzott,
a fekete
emlékezés sugarán
napfényre kúsztál.

 

FEKETÉN,
mint az emlékezés sebe,
kutat utánad szemem
a szív fogaival fényesre
harapott korona-
gyarmaton, mely a mi ágyunk:

ezen az aknán át kell jönnöd -
s te jössz.

Magtenger
fel-
díszíti bensőd csillagokkal, örökre.

Vége a névadásnak,
rád terítem a sorsomat.

 

TUDOM, TE VAGY a mélyen megalázott,
én, az átszúrt, vagyok alattvalód.
Hol a szó, mely kettőnkért vetne lángot?
Te: a teljes való. Én - a téboly vagyok.

 

DÜBÖRGÉS: maga
az igazság
lépett az emberek
közé a
metaforavihar
kellős közepébe.

*

 

Lator László fordításai:

FONÁLNAPOK
a szürkésfekete pusztán.
Egy fa-
magas gondolat
fényhangot fog: van
még dalolni való
az emberen túl.

1967

 

OLVASHATATLAN ez
a világ. Kettős minden.

Az erős órák
a hasadó időnek igazat
adnak rekedten.

Te, legmélyedbe szorulva,
kilépsz magadból
mindörökre.

1968

 

A KÖNNYEK.
A testvérszemben a könnyek.
Egy fennakadt, dagadt.
Benne lakunk.
Lélegezz, hogy
Elszabaduljon.

*

 

Oravecz Imre fordításai:

ÍR
Hadd használjam
az álmodva vivő gabonahágcsót,
hadd járjak
az álomösvényen,
hadd fejtsek
tőzeget holnap
a szívoldalban.

 

ODVAS ÉLETmajor. A szélfogóban
az üresre-
fújt tüdő
virágzik. Az igazat-
dadogott szájból
egy marék
álommagot
sodor a szél a hó-
beszédekhez.

 

A CSUPASZ halántékok
összeütköznek a jelmezkölcsönzőben:

a hivatlan remény
a világ mögött
kiveti a kötelet.

A sebek tengeres peremén kiköt
a lélegző számjegy.

 

A TÖRPEERDŐ
mélyén feküdtünk, mikor
végre közel kúsztál.
De nem tudtunk
átesteledni hozzád:
erős volt
a fénykényszer.

 

VÁGD KI az imádkozó kezet
a levegőből
a szem
ollójával,
üsd le csókokkal
az ujjakat róla:

Összekulcsoltság zajlik
lélegzetfojtón.

*

 

Schein Gábor fordításai:

ZÜRICH, A GÓLYÁHOZ
Nelly Sachsnak

Túl sokról beszéltünk, túl
kevésről. Rólad és arról,
ami benned nem te vagy, a sötétről,
mely a derűn át jön,
a zsidóról,
a te istenedről.

Ő-
róla.
A mennybemenetel napján
a dóm megállt a túlsó parton,
és aranya átkelt a vizen.

A te istenedről beszéltünk, én
ellene szóltam, engedtem a szívet
remélni:
legmagasabb, körülsóhajtott,
perlő szavában —

És rám néztél, túl rajtam,
hallottam szavad,
szememhez ért
a szád:

Nem tudhatjuk, érted,
nem tudhatjuk,
mi
igaz.

Néma őszi hírek
Néma őszi hírek.
A haza és a szakadék közt
a völgycsillag, töretlen szárral,
átkelt emlékezeteden.

Az idegen elveszettség,
mint egy alak, volt ellene,
és te majdnem
éltél.

Hangok
Hangok , a víztükör
zöldjébe metszve.
Ha a jégmadár lemerül,
megcsendül a pillanat:

Ami feléd nézett
minden parton,
lekaszálva
átlép egy másik képbe.

*

Hangok , a csalánút felől:

A kezeden jöjj hozzánk.
Aki a lámpával maga van,
csak a kezéből olvashat.

*

Hangok , éjbenőtten, kötelek,
a harangot rákötöd.

Ívelj, világ:
Ha majd a halottak kagylója kiúszik,
itt zúgni kezd a harang.

*

Hangok , szíved előlük
anyád szívébe visszariad.

Hangok a bitó felől,
a kései fa a korai fával
ott gyűrűt cserél és gyűrűt cserél.

*

Hangok , barázdát vájnak a zúzalékba,
melyen a végtelen lapátol,
(szív-)
nyálkás csermely.

Kösd ki itt a tutajt, gyermek,
én toboroztam legénységét:

Ha a szél a kormányt jobbra fordítja,
nem marad hely a zárójelek között.

*

Jákob hangja:

A könnyek.
Könnyek a testvér szemében.
Egy ott maradt és növekedni kezdett.
Benne lakunk.
Lélegezz, hogy
lehulljon.

*

Hangok a bárka bensejében:

csak a szájak
rejtőzködnek. Ti,
akik alámerültök,
bennünket is hallotok.

*

Semmi
hang —
elkésett zaj, ajándék gondolataidnak,
az időben idegen,
itt végre kihajt:
termőlevél, mint egy szem,
akkora, mélyen bemetszve,
gyantát ereszt, nem akar
hegedni.

Bizalom
Lesz még egy szem,
idegen, a miénk
mellett: néma
a kőhéj alatt.

Jöjjetek, nyissatok tárnát!

Lesz még egy pilla,
a kisíratlantól
kőbe mélyedő acéltű,
a legfinomabb tüske.

Előttetek végzi munkáját,
mintha lehetnénk, mert van kő, testvérek.

A la pointe accérée
Fölfedve az ércek, a kristályok,
a drúzák.
A leírhatatlan, nyelvvé
kövülve, feltép
egy eget.

(Fölfelé préselődve,
egymáson keresztbe
fekszünk mi is.

Az ajtót, mely előtt egykor te álltál,
a táblát
a meggyilkolt krétacsillaggal
most
megtalálta egy — olvasó? — szem.)

Az utak hozzá, vissza.
A hadaró keréknyom mentén
töltött erdei óra.
A felszedett
apró, meghasadt
bükkmakk: feketéllő szó
a megnyíló tekercsen,
ujjgondolatok kérdezik
arról – –
miről?

A
megismételhetetlenről,
arról,
mindenkiről.

Hadaró utak hozzá, vissza.

Valami, ami még menni tud,
köszönés nélkül, mintha szívvé lett volna,
jön.

Egy szem nyitva
Május színű órák, hűvösek.
Ami nem kaphat nevet, forró,
hallható a szájban.
Senki hangja ismét.
Fájó szembogármély:
a héj
nem állja útját, a pilla
nem veszi számba,
ami belép.
A könny, megfelezve,
az élesebb lencse,
a fürgébb,
mutatja a képen.

 

Főbb verseskötetei:

Sand aus den Urnen (Homok az urnákból), 1948
Mohn und Gedächtnis (Mák és emlékezet),1952
Von Schwelle zu Schwelle (Küszöbtől küszöbig),1955
Sprachgitter (Nyelvrács), 1959
Die Niemandsrose (Senki rózsája), 1963
Atemwende (Lélegzetváltás; Sorsforduló), 1967
Fadensonnen (Nyárutói napsugarak; Fonálnapok; Napfonalak), 1968
Lichtzwang (Fénykényszer; Fényerőszak), 1970
Schneepart (Hószólam; Hóhang), 1971
Zeitgehöft (Időudvar), 1976

 

Magyarul kötetben:

Halálfúga. Válogatott versek
Lator László fordításában és utószavával. Európa. Budapest, 1981.

Versei.
Marno János fordításában. Paul Celan: Meridián. Schein Gábor fordítása, Markója Csilla utószavával. Enigma. 1996.

Nyelvrács. Válogatott versek
Kántás Balázs fordításában és utószavával. Ráday Könyvesház. Budapest, 2009.

Lélegzetváltások. Paul Celan kései költészetének darabjai
Kántás Balázs adaptációjában. Napkút Kiadó. Budapest, 2009.

Kristálylélegzet. Az Atemkristall című ciklus magyar változata Kántás Balázs adaptációjában. Napkút Kiadó, Budapest, 2010.