« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

 

Octavio Paz (1914-1998)
Mexikó
haikui
Árbol adentro (Fa belül), 1987, c. kötetből


Terebess Gábor fordításai
Modern nyugati haiku, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005, 86-88. oldal


BASHO-AN

El mundo cabe
en diecisiete sílabas:
tú en esta choza.

Troncos y paja:
por las rendijas entran
Budas e insectos.

Hecho de aire
entre pinos y rocas
brota el poema.

Entretejidas
vocales, consonantes:
casa del mundo.

Huesos de siglos,
penas ya peñas, montes:
aquí no pesan.

Esto que digo
son apenas tres líneas:
choza de sílabas.

BASÓ-AN

Egész világ fér
tizenhét szótagba:
te e kunyhóba.

Zsúpon és rönkön:
bejönnek a réseken:
buddhák és bogarak.

Légből kapottan
fenyők és sziklák közt
kihajt a vers.

Magán- és mással-
hangzók szövevénye:
a világ háza.

Csontszázadok,
hegyek, kővé vált könnyek:
itt nincs súlyuk.

Amit mondok,
alig tölt ki három sort:
szótag-kunyhót.

1670 táján Macuo Basó gyalogszerrel járta be a Kiotót övező hegy-völgyeket és útközben verseket írt. Megszállt egyszer a Kompukudzsi-templom mellett egy kis kunyhóban, amit emlékére Basó-annak neveztek el. 1760-ban egy másik költő és festő, Josza Buszon is ellátogatott erre a helyre és felfedezte Basó kalyibájának romjait. A közelbe költözött, és három tanítványa segédletével újjáépítette a kunyhót. Buszon 1783-ban meghalt. Sírboltját itt állították fel, ahogy később más tanítványaiét is. 1984-ben feleségemmel meglátogattuk Basó-ant, mely épp olyan magányos hely ma is, akár 300 évvel ezelőtt. (Octavio Paz)

*

ALBA

Sobre la arena
escritura de pájaros:
memorias del viento.

HAJNAL

A fövenyen
madárnyom-írás:
a szél emlékei.

*

CALMA

Luna, reloj de arena:
la noche se vacía,
la hora se ilumina.

NYUGALOM

Hold-homok pereg:
az éj kiürül,
felgyúl az óra.

*

PROVERBIO

lodo del charco quieto:
mañana polvo
bailando en el camino

KÖZMONDÁS

Nyugodt tócsa sara:
holnap porrá lesz
és az utcán táncol.

*

NIÑO Y TROMPO

Cada vez que lo lanza
cae, justo,
en el centro del mundo.

A KISFIÚ ÉS A FACSIGA

A kisded játék-
csigája mindig a Föld
közepén pörög.

*

 

 


AZ UDAIPURI NAP
Somlyó György fordítása

Fehér a kastély,
Fekete tón fehérlik.
Lingam és joni.
 
 Éj, úgy veszel körül, mint
az istennő az istent.
Szellős terasz.
Óriás, óriás vagy,
megmérhetetlen.
 
 Kegyetlen csillagok fönt.
De ez a perc mienk még.
Hullok s szököm fel.
Égek s vízbefulok. Csak
egy tested volna?
 
 A vízen a madárraj.
Hajnalfény a pupillán.
Magába hullva,
mint a halál, magasba
szökken a márvány.
 
 Süllyedő paloták
és elsodort fehérség.
Az útakon nők
s gyerekek. Mindenütt szét-
gurult gyümölcsök.
 
 Rongyok-e vagy villámok?
Körmenet a síkságon.
Nagy csilingelve
csorognak az ezüstök
csuklón, bokákon.
 
 Bérelt ruhában indul
esküvőre az ifjú.
Mosott ruhák a
kőre kiteregetve
Csak szótlanul nézd.
 
 Rikoltoznak a szirten
vörös ülepü majmok.
Szinte falon csügg
a sötétben izzó nap,
e darázsfészek.
 
 Az én homlokom is nap,
tele sötét eszmékkel.
Légyrajok és vér.
Benn Kali udvarában
gödölye tombol.
 
 Egy tálból falatozgat
isten, ember meg állat.
Sötét istennő
fejetlenül a sápadt
istenen táncol.
 
 Hőség, iszonyú zajgás,
rohadt mangógyümölcsök...
A tó, a homlok:
simák, nem gondolkodnak.
Pisztráng bukik föl.
 
 Leszáll az este. Fények
gyúlnak a vízeken.
Lódul a hullám:
okker a sík – s a vágat...
Ott a ruhád is.
 
 Homálybaborult tested
fölött, mint lámpa égek.
Eleven hinta:
az űr fölött az össze-
fonódott testek.
 
 Az ég mélybe nyomja,
a víz fenntartja testünk.
Szemem kinyílik:
hogy az éjszaka mennyi
fa született itt.
 
 S a fehér nap letörli,
amit láttam s kimondtam.