« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

 

Salvador Espriu (1913-1985)
Spanyolország
haikui

 

HÁROMSOROS VERSEK
Képes Géza fordítása

1.

ERŐ

Záporlovak
vad vágtáját
semmi se tartja fel.


2.

FÉNY

Világtalant a vak
hogy vezessen? Emeljük
pupillánkat a napba!


3.

TÉL

Egyetlen biztos
vezetőnk a víz
fenékig befagyva.


4.

KIÁLTÁS

Kiálts és megindulnak a fák
mint emberek egymásba fonva
felszabadult karjaikat.

 

 

A BIKABŐR
Hárs Ernő fordítása

XLII.

Fiatal kezek
– hűs tiszták, erősek –
pénzhez értsenek.

A gyűlölet és
káosz korszakának
örökébe lépsz.

Őr-szemmel kisérd,
hova lett elásva
a kincses fazék.

Ha a hatalom
kell, szerezd meg, aztán
próbáld másokon.

Fények fonatán
szállunk mélybe hullott
álmaink után.

A nyílt tengeren
törött bárkaroncsok
ringnak szeliden.

A vakok szeme
füstlépcsőn haladt a
mélyből felfele.

Virágpillanat:
nyugtalan reménység,
lassú szú-fogak.

Szomjat csititok,
s a pokol kacag, hogy
irgalmas vagyok.

Halál-vacsora
asztalához ültet
a világ ura.

Befaltuk a más
tiszteletreméltó
sertések husát.

Megtömve hasunk,
hirtelen a székről
a tálba jutunk.

A nagy gondolat
csontja velejébe
vájnak a fogak.

Állkapcsok között
a hajlott gerincből
hamar lesz törött.

A lélek mit ér?
Csöppnyi levegő, mit
elsodor a szél?

Kérdések, szöveg:
különös parittyák
kilőtte kövek.

Neked rontanak
s magukba temetnek
romos várfalak.

Sáros terepen
vezettük a számot,
hogy egység legyen.

Az kellett nekünk,
se pásztor, se nyáj ne
maradjon velünk.

Nem értjük, miért
fedi be szavunk a
semmi üregét.

A múló idő
tegzéből keservünk
nyilat vesz elő.

Hangunk a Szefárd
kőkemény szivébe
tőrként belevág.