« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Katarina Gubrinski-Takač (1941-)
[magyarországi horvát]
haikui

 

Sarkantyúkák és krizantémok
Lukács István fordítása
Dragoljubi i krizanteme: 66 haiku,
Budapest, Croatica Kiadó, 2000, 79 oldal

Takács László emlékére

... a virágokról ...

1.

Búzaföld szélén
lila lépteket lépnek
a szarkalábak

2.

Cseppecskét dajkál
sarkantyúka levele.
Ragyog a gyémánt.

3.

Én háttal álltam
a napraforgónak: nap
csókolja arcunk.

4.

Látod-e? Múlik
az idő. Megőszültek
mind a pitypangok.

5.

Mi virágzik majd?
Önfeledt sarkantúkák
vagy krizantémok...?

6.

Első hó terhe
alatt hajtja le fejét
a rózsabimbó.

 

... és a fákról is ...

7.

Kecses folyóág
zöldje csordogál köpcös
fák ágai közt.

8.

Míg dalol a szél,
zöld szívek dobognak az
ágak peremén.

9.

Felragyog a nap,
édesen mosolyog a
savanyú meggy is.

10.

Mit a szél susog,
ég kékjére jegyzi fel
azt a jegenye.

11.

Kecses jegenyék
terültek a Dunára,
rájuk sirályok.

12.

ébren őrködnek
városok fénye alatt
az éjjeli fák.

13.

Lángra lobbantja
az őszi lomb domboldal
kecses lankáit.

14.

Veti álmatag
fa csodás, sárga leplét
levelenként le.

15.

Állnak ott a fák
kerek szőnyeg közepén,
egyetlen lábon.

16.

A csupasz fa a
kerek, sárga szőnyegen
retteg a széltől.

17.

Havas fehérség.
Csupasz fákat ír tussal
a tar természet.

 

... a madarakról ...

18.

A madarak a
napot kicsicseregték,
az kivirágzott.

19.

Gerlice ült fel
a bádogkéményre, és
tavasz turbékol.

20.

Csalogány dala
elnémul hajnal előtt.
Bombák hullanak.

21.

Méregetik még
a fecskék a drót hosszát,
majd délre kelnek.

22.

Míg ebédelek,
cinkék magot csipegetnek:
nem hagynak árván.

23.

Téli tájékra
cseppentett fekete tus.
Varjak fészkei.

24.

Feketerigó
csipked a havon almát,
lesi a macska.

25.

Nyarat búgnak a
gerléim decemberben:
világvég elszáll.

 

... és gyermekdolgokról is ...

26.

Kitárta könyvét
kétéves gyermek, „mesél"
az út közepén.

27.

Miért vonszolja
az a kis piros bogár
az utánfutót?

28.

Öltsd fel szaporán
guignol-bábu ruháját!
Semmitől fázik.

29.

A repülőben
biztos van kréta, hisz az
éget karcolja.

30.

Ujjával napot
rajzol fagyott ablakra
egy kisleányka.

 

... a vonatokról is ...

31.

Sín mellett folyó.
Pitypangok lesik benne,
hogy fut a vonat.

32.

Töltésen rohan
az áramot legelő
csodazöld hernyó.

33.

Rohan a vonat.
Eső rajzol átlókat
ablakainkra.

34.

A vonat karcolt
ablakán át lesem a
firkált világot.

35.

A hátra vetett
zakó ujja integet
a vonat után.

36.

Sötétség. Három
vonatban ülök magam
mellett, túloldalt.

37.

Éj, szimmetria.
Háromszoros ettől az
utasok száma.

 

... és a nagyvárosokról is ...

38.

Micsoda kavar!
Elmagányosodtam az
embertömegben.

39.

Talál az ember
e világon magánál
mindig csúfabbat.

40.

Mozgólépcsőnél
a csavargó számlálja
a fegyenceket.

41.

Terhes anya jár,
gyermeket tol kocsiban,
cigarettázik.

42.

Nini!... tigrises
tarkafoltos nyúlbunda.
De ki van benne?

43.

Mély pocsolyán át
viharzik a gépkocsi:
szárnya egyre nő.

44.

Felkapaszkodott
a kőhíd réseibe
a selymes fűszál.

45.

Rézbe és kőbe
vésett tengerhullámok
kimerevedtek.

46.

Kopott és ódon
utcákon bolyongok. Nézd!
Újre itt vagyok.

47.

Menny boltozatát
döfték át a csillagok.
Földre csorogtak.

48.

Budai este.
Domb tetején lángoló
csokrok teremnek.

49.

Komor estén a
felüljáróról pereg
a rőt zsarátnok.

50.

Éber lámpások
aggatnak folyópartra
csodás függőket.

51.

Zöld taraja nő
sok kocsinak: rögtön itt
lesz a karácsony.

52.

Szemüveg párás
tükrén át fenyőn pattog
a tűzijáték.

 

... és csak amúgy is ...

53.

Kint szél, hófúvás,
szürkeség, bennem pedig
dalok és napfény.

54.

Szivárvány bújt el
szemem pillái közé:
várja a tavaszt.

55.

Megsebez a nád
mikor sárkányt csinálok:
nem szereti őt.

56.

Úszni nem is tud,
de árnyéka bátran jár-
kél a víz tükrén.

57.

Minő szerencse:
gondolat homlok mögött.
Jaj nekem, van szám!

58.

A bumerángot
eldobod. Nem tér vissza.
Biztos vacak volt.

59.

Teámba a légy
beesett. Nem élvezi
forró illatát.

60.

Szederért tértem
le az útról: megjelölt
a rút bojtorján.

61.

Múlik az idő.
Immár apám nővére
vagyok magam is.

62.

Röntgen előtt, jaj!
megláttam a csontvázam.
Az ott a fogam.

63.

Várjuk folyton a
fájó percek elmúltát:
s életünk elfogy.

64.

Félhomályban ül
asztalon a macska. Sicc!
Oda a kancsó.

65.

Az ébrenlét és
álom határán kél a
költemény maga.

66.

Hatvanhat okom
van: kicsit más könyvet kell
most kiadatnom.

 

Gubrinski Takač, Katarina
Bogyaniban (Vajdaság) született, 1941-ben. 1955-ben, került Jánoshalmára (Magyarország), ahol befejezte az általános iskolát. Budapesten a Szerb-Horvát Gimnáziumban majd a Brunszvik Teréz Óvónőképzőben folytatta tanulmányait. Pomázon és a budapesti Horvát Óvodában dolgozott. 1988-tól rendszeresen publikál. Megjelent kötetei: Vrteci vrtic, 1994; Dragoljubi i krizanteme (Sarkantyúkák és krizantémok); Potrazimo Sunce, 2006.