Modern nyugati haiku szerzők mutatója

Albánia

Agolli, Dritëro Ahmeti, Mimoza Arapi, Fatos Dedaj, Rrahman Marku, Rudolf Podrimja, Ali Qiriazi, Dhori Spahiu, Xhevahir Ujko, Vorea Vinca, Agim Zhiti, Visar

Argentína

Barnatán, M. R. Borges, Jorge Luis Palmero, Ertore José Roldán Auzqui, Rafael Santamarina, María Spinedi, Carlos Yunque, Álvaro

Ausztrália

Bird, John Bostok, Janice M. Bruce, Dawn Buckland, Nathalie Clark, Ross Ford, Lorin George, Beverley Gillam, Kevin Hart, Kevin Hetherington, Matt Jones, Bob Knight, John Lindsay, Dhugal J. Nunn, Graham Proctor, Vanessa Samuelowicz, K. Sari, Carla Taeker, Martina Taylor, Barabara A.

Ausztria

Bodmershof, Imma von Busta, Christine Celan, Paul Kleinschmidt, Karl Mayröcker, Friederike Mühringer, Doris Raimund, Hans Rilke, Rainer Maria Tauchner, Dietmar

Belarusz

Antonau, Andrej Arkusz, Aleś Arłou, Uładzimier Chadanovič, Andrej Hlobus, Adam Klimkovič, Maksim Razanau, Aleś Šajbak, Mirasłau Ściapan, Uładzimier Siučykau, Uładzimier Šnip, Viktar Tank, Maksim

Belgium

De Bie-Meeus, Maria Denis, Ferre De Paepe, Annie Mesotten, Bart Ruyssinck, Guido Smets, Marcel Tomé, Serge Van Rompuy, Herman Verbeke, Geert

Bosznia-Hercegovina

Dragović, Ljubomir Plavšić, Stanoje

Brazília

Almeida, Guilherme de Clement, Rosa Fonseca, Jorge Jr. Franchetti, Paulo Handa, Francisco Kolody, Helena Leminski, Paulo Magalhaes, Franklin Oldegar, Vieira

Bulgária

Alekszandrova, Ljuba Balabanova, Ljudmila Barbarov, Georgi Biljarszka, Ginka Bincsev, Toma Csicsev, Radoszlav Csuhov, Petar Dimitrov, Konsztantin Gancseva, Dimitrina Georgiev, Velin Hagadiszjan, Borisz Hrisztov, Borisz Hrisztov, Vladiszlav Hrisztova, Ljudmila Ilieva, Iliana Ivojlova, Alekszandra Jakimova, Roszica Joanova, Mina Joszifova, Ekaterina Kabadelova, Viktorija Ke Pella, Hriszto Kiszjov, Zdravko Kiszjova, Maja Kolcseva, Marica Kraszteva, Nina Kulekov, Ivan Ljubenova, Maja Metodiev, Ivan Mihajlova, Akszinija Mindova, Radka Nikolova, Antoaneta Palazov, Dimitar Pandzsaridisz, Hrisztina Pasztuhov, Krasztyu Pironszka, Roszica Rajmundov, Kalin Rancsin, Radoszlav Sapkareva, Eliszaveta Szimeonov, Todor Szotirova, Rajna Sztefanov, Dimitar Sztefanova, Vanya Sztojanov, Rumen Szugarev, Edvin Tiholova, Detelina Varszano, Mina Vatova, Penka Velikova, Conka Zvezdinov, Atanasz Zsekov, Margarit

Chile

Fisher, Andrés Neruda, Pablo

Costa Rica

Camacho, Mario

Csehország

Dědeček, Jiří Jančiková, Hana Wernisch, Ivan

Dánia

Dystrup, Allan Berthelsen, Thorvald Hansen, Hanne Matthiesen, Sys Tafdrup, Pia

Észtország

Andre, Leili Ehin, Andres Ilmet, Peep Ivask, Ivar Luik, Viivi Kaalep, Ain Kaplinski, Jaan Markus, Mait Mäger, Mart Niit, Ellen Nurme, Minni Piirsalu, Aime Raud, Mart Rummo, Paul-Eerik Saadik, Aino Seppel, Ly Soelsepp, Venda Talvet, Malle Tammi, Felix Vesipapp, Väino

Finnország

Kivikk'aho, Eila Köykkä, Risto Otonkoski, Lauri Rasa, Risto Tiihonen, Ilpo

Franciaország

Ajar, Émile Antonini, Jean Arnold, Jacques Bachoux Luce Blanche, Patrick Bloch, Jean-Richard Bonnefoy, Yves Calaferte, Louis Cazals, Thierry Char, René Chipot, Dominique Claudel, Paul Couchoud, Paul-Louis Duteil, Daniele Éluard, Paul Friedenkraft, Georges Gabriels, Damien Gerbal, Yves Guillevic, Eugène Jammes, Francis Kervern, Alain Maublanc, René Paulhan, Jean Py, Daniel Renard, Jules Valéry, Paul Vocance, Julien Walter, Olivier

Ghána

Mensah, Jacob

Görögország

Antoníou, D. I. Kondósz, Jánnisz Lorentzátosz, Zíszimosz Rítszosz, Jánnisz Szavína, Zoí Szeférisz, Jórgosz Sztavrópulosz, Jeórjiosz

Holland Antillák

Juliana, Elis

Hollandia

Berkelmans, Frank Doeff, Hendrik Flipse, Rob Gerits, Anton Giskes-Pieters, Ria Herzberg, Judith Huizinga, Nanneke Kaspersma, Jelle (fríz) Lofvers, Wim Man, Minne (fríz) Molen, W. J. van der Schagen, J. C. van Verhart, Max Wansdronk, Gré Witteveen, Thea

Horvátország

Bebek, Robert Gečić, Anica Dabo, Ante Devidé, Vladimir Franin, Dina Funda, Željko Gubrinski-Takač, K. Horkić, Dragutin Ivančan, Dubravko Ivanćan, Ivan I. Jelača, Ljerka Poštek Korbus, Dubravko Kurs, Vesna Maretić, Tomislav Mataš, Duško Mimica, Marela-Marija Nadilo, Ivan Oreč, Zdenko Pahernik, Ivan Petrović, Zvonko Plažanin, Darko Pogorilić, Marija Rožić, Stjepan Vlatković, Frano Vučinić-Jambrešić, Ž. Vukelić-Rožić, Đurđa

India

Deodhar, Angelee Java, Satyanand Kapoor, Vishnu P Lather, Rajiv Mukhopadhyay, Aju Nadkarni, Gautam Raghunathan, N. Ramesh, Kala Singh, Ram Krishna Tagore, Rabindranath

Írország

Burke, Patrick Gerard Fabre, Gilles Kudryavitsky, Anatoly Lonergan, Mark Malito, Giovanni Massey, Michael Rosenstock, Gabriel

Izland

Einarsson, Árni

Izrael

Lyakhovetsky, Roman Nestieva, Hana Odeh, Rita

Kanada

Amann, Eric W. Antonovic, Aurora Bluger, Marianne Brault, Jacques Cohen, Leonard Constable, Susan Drevniok, Betty Duhaime, André Feldmar, Andrew Fortin, Célyne Fraser, Laryalee Liu, Chen-ou Loranger, Jean-Aubert Melançon, Robert Morcom, Joanne Piché, Alphonse Pleau, Michel Rasmussen, Ray Ross, Bruce Shiffert, Edith M. St Jacques, Elizabeth Swede, George Villeneuve, Jocelyne

Kolumbia

Bellen, Salim

Korea

Szon Hojon

Lengyelország

Banaszkiewicz, M. Biela, Emil Dembończyk, Andrzej Hordyński, Jerzy Jerzyna, Zbigniew Kaźmierczak, Grażyna Kokot, Krzysztof Kowal, Maria Lewandowski, Artur Margolak, Damian Margolak, Jacek Mazur, Filip Michelucci, Aneta Ogryzko, Mariusz Prędota, Katarzyna Pyra, Dorota Rozmus, Lidia Sionkowski, Grzegorz Suchcicka, Katarzyna Szuba, Andrzej Świrszczyńska, Anna Szyryk, Marek Wojtyła, Karol Zabratyński, Rafał Zamorska, Gosia

Lettország

Abele, Dina Bindemane-Klava, Ilze Jansons, Valdis Karklina, Aija Millere, Ilze Petersons, Janis Štale, Liva Svirskis, Valdis

Libanon

Badrah, Saleh

Litvánia

Gelusevičius, Artūras Katinaite-Lumpickiené Kazilea, Vytaustas Marčenas, Aidas Normantas, Paulius Platelis, Kornelijus Rubavičius, Vytautas

Macedónia

Madžirov, Nikola Prokopiev, Aleksandar

Málta

Cilia, Tanja

Mauritius

Chazal, Malcolm de

Mexikó

Gutiérrez Cruz, Carlos Paz, Octavio Tablada, José Juan

Montenegró

Raonić, Zoran

Nagy-Britannia

Auden, W. H. Blyth, R. H. Buckingham, Helen Clarke, John Cooper Cobb, David Fleming, Ian Hulme, Thomas Ernest Kirkup, James Purves, Neil (skót) Raworth, Tom Scott, Alexander (skót) Serjeant, David Slater, Brendan Spence, Alan (skót) Summers, Jon (walesi) Wilkinson, Liam

Németország

Astel, Arnfrid Berner, Martin Biermann, Wolf Börner, Gerd Braun, Volker Brecht, Bertolt Brefeld, Claudia Bröker, Ralf Buerschaper, Margret Dombrady, Geza S. Eich, Günter Ernst, Paul Greve, Gabi Groißmeier, Michael Hausmann, Manfred Hensel, Ilse Herrmann, Arno Jappe, Georg Jappe, Hajo Klinge, Günther Kurz, Carl Heinz Miesen, Conrad Nietzsche, Friedrich Poethen, Johannes Reinhard, Gabriele Sachs, Nelly Schulze, Axel Schwachhofer, René Schwalm, Erika Sommerkamp, Sabine Törne, Volker von Wienert, Angelika

Nicaragua

Darío, Rubén

Norvégia

Lindquist, Roy Pedersen, Roger Rosegg, Nuri Vold, Jan Erik

Olaszország

Bagnato, Enrico Calamia, Alessandro Cecon, Valeria Fantoli, Moussia Gazzolo, Giorgio Murzi, Manrico Penna, Sandro Piccini, Toni Quasimodo, Salvatore Saba, Umberto Sanguineti, Edoardo Ungaretti, Giuseppe

Oroszország

Ahmetyev, Ivan Ajgi, Gennadij Akunyin, Borisz Andrejev, Alekszej Balmont, Konsztantyin Baru, Mihail Batalina, Darja Csasztyikova, Elvira Csekanov, Albert Dalos Rimma Grohotov, Alekszej Hagen, Marina Harag, Natalija Kresztova, Valerija Larionov, Andrej Levi, Natalija Mikityuk, Konsztantyin Pavlova, Vera Popov, Leonyid Runov, Jurij Ruszinova, Szofija Sztrizsova, Polina Tammi, Feliksz Vasszerstrom, Jevgenyij

Peru

Cisneros Cox, Alfonso

Portugália

de Brito, Casimiro Hatherly, Ana Lapa, Dinis Pessanha, Camilo Pessoa, Fernando Rodrigues, David Saraiva, Lucília

Románia

Abăluţă, Constantin Alui Gheorghe, Adrian Atanasiu, Corneliu Azap, Ioan-Pavel Butnaru, Leo Cange, Radu Cârdu, Petru Chelaru, Marius Ciobîcă, Cezar Codrescu, Ion Codrin, Şerban Grigurcu, Gheorghe Isman, Cătălin Mocanu, Victor Moldovan, Vasile Mureşan, Viorel Neagoe, Ecaterina Zazu Nicoliţov, Valentin Onica, Dana-Maria Radu, Dumitru Rău, Aurel Smarandache, F. Smărăndescu, Vasile Sorescu, Marin Stamatiad, Al. T. Stănescu, Amelia Stănescu, Nichita Ţară, Eduard Teodoru, Ştefan Gh. Totok, William Untaru, Ion Văceanu, Laura Vasiliu, Florin

Spanyolország

Alberdi, Pilar Alberti, Rafael Champourcín, Ernestina Climent, Jordi Domenchina, Juan José Espriu, Salvador García Lorca, Federico Guillén, Jorge Jiménez, Juan Ramón Machado, Antonio Palol, Miquel de Rivas, Manuel (gallego) Romero Murube ,J.

Svájc

Arp, Hans Geiser, Christoph Meili, Conrad Pfeifer, Tadeus Salis, Flandrina von

Svédország

Åkesson, Sonja Fenlin, Michael Granström, Lars Gustafsson, Karin Hammarskjöld, Dag Härle, Helga Falkman, Kaj Johansson, Jörgen Landås, Kjell Setterlind, Bo Tranströmer, Tomas Vilén, Florence Wetterstrand, Stig

Szerbia

Ambrózi László Antonić, Zoran Bába Zoltán Bogojević, Dejan Božić, Jovanka Božin, Mirjana Debeljački, Tatjana Despotov, Vojislav Dragan Pop Dragan Kolarić, Ivan Mihajlović, Bogoljub T. Nadaškić-Đorđević, J. Nejgebauer, Aleksandar Ristić, Dragan J. Sedlar, Slavko J. Sekulić, Borivoje Šimin, Nebojša Stefanović, Tatjana Tokin, Milan Važić, Saša Vukasović, Vid

Szlovákia

Chmel, Karol Haugová, Mila Zambor, Ján

Szlovénia

50 szlovén haiku Anakiev, Dimitar Dobnik, Ivan Hudnik, Marko Jerman, Janka Kocjančič, Darja Saračević, Edin Volarič, Jože Volarič, Zlata Zorman, Alenka

Tajvan

Huang Lingzhi Liu, Chen-ou

Törökország

Engin, Anıl Gürpınar, Melisa Kanık, Orhan Veli Uçeren, Turgay

Új-Zéland

Berry, Ernest Drumheller, Doc Simpson, Sandra Von Sturmer, Richard

Ukrajna

Agarkov, Andrej Gundakov, Ruszlan Jurov, Oleg Revakovics, Marija

Uruguay

Benedetti, Mario Fleitas, Carlos

USA

Addiss, Stephen Anderson, Karen an'ya (Andja Petrović) Barber, Collin Beary, Roberta Bergmann, F. J. Boldman, Bob Bowes, Harold Brandi, John Brautigan, Richard Bridges, Alan S. Brill, Bob Brooks, Randy M. Brush, James Cage, John Carruth, Hayden Chaikin, Miriam Chang, Yu Chula, Margaret Clausen, Tom Cohen, Martin Gottlieb Colón, Carlos Cooper, Paul Corman, Cid Corso, Gregory Crapsey, Adelaide Cullen, William Jr. Cummings, E. E. di Prima, Diane Dunlap, Curtis Duthie, Peg England, Bruce Farley, Mike Fessler, Michael Fleischer, Donna Fletcher, John Gould Ford, Charles Henri Forrester, Stanford M. Frenkel, Tom Frost, Robert Garofalo, Michael P. Gay, Garry Ginsberg, Allen Glass, Seymour Goodmann, Barry Gurga, Lee Hackett, Grant Hackett, James W. Hadman, Ty Harter, Penny Hawes, C. W. Heinrich, Peggy Herold, Christopher Higginson, William J. Hollo, Anselm Hoyt, Clement Hutton, Virgil Ingram, Terry Jewell, Foster Kacian, Jim Kenney, Bill Kerouac, Jack Ketchek, Michael Kilbride, Jerry Kilby, Howard Lee King, Stephen Knight, Etheridge Kolodji, Deborah P. Koontz, Dean R. Lamb, Elizabeth S. Lanoue, David G. Lowell, Amy Lyles, Peggy Willis Markowski, Ed McClintock, Michael McClure, Michael Mena, Paul David Miller, Don Missias, A. C. Monaco, Marianna Muldoon, Paul Noyes, H. F. Oandasan, William Orlovsky, Peter Pache, Peter H. Palka, Kathe L. Philippou, Dru Pizzarelli, Alan Porad, Francine Pound, Ezra Presley, Elvis Rader, R. G. Reichhold, Jane Reps, Paul Reznikoff, Charles Robinson, Chad Robison, Matt Roseliep, Raymond Rotella, Alexis Russell, Claudette Salinger, J. D. Sandburg, Carl Sanfield, Steve Schwader, Ann K. Shaw, Adelaide B. Sirowitz, Hal Snyder, Gary Southard, O. Mabson Spiess, Robert Spurr, Melissa Stark, David Stevens, Wallace Stevenson, John Stone, John Swist, Wally Tebo, Cindy Tico, Tom Tripi, Vincent Trumbull, Charles tweney, d. f. van den Heuvel, Cor Virgil, Anita Virgilio, Nick Vizenor, Gerald Waters, Bill Watsky, Paul Welch, Lew Welch, Michael Dylan Whalen, Philip Wikoff, Josh Williams, Carlos William Wills, John Winke, Jeffrey Wright, Richard Yarrow, Ruth
Modern nyugati haiku főoldal

« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Tomas Tranströmer (1931-2015)
Svédország
haikui
Eredetiben
Den stora gatan magyar fordításainak összehasonlító táblázata


HAIKUVERSEK

Sorgegondolen (Gyászgondola), 1996, c. kötetből
Terebess Gábor fordításai

Modern nyugati haiku, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005, 115-117. oldal

I

Kraftledningarna
spända i köldens rike
norr om all musik.

Távvezetékek
túlnyúlnak a fagy határán
zeneszótlan észak.

*

Den vita solen
träningslöper ensam mot
dödens blåa berg.

A fehérlő nap
távfutó magány szemben
a halál kék orma.

*

Vi måste leva
med det finstilta gräset
och källarskrattet.

Együtt kell élnünk
az apróbetűs fűvel
röhej a kriptákból.

*

Solen står lågt nu.
Vara skuggor är jättar.
Snart är allt skugga.

Lebukik a nap.
Árnyékunk óriás. Mindent
hamar beárnyékol.

 

II

Orkidéerna.
Tankbåtar glider förbi.
Det är fullmåne.

Orchideák.
Elsiklanak a tankerek.
Teljes a hold.

 

III

Medeltida borg,
främmande stad, kalla sfinx
tomma arenor.

Középkori mentsvár,
idegen város, fagyos szfinx,
üres arénák.

*

Löven viskade:
ett vildsvin spelar orgel.
Och klockorna slog.

Levél susog:
vadkan játszik az orgonán
és kong a harang.

*

Och natten strömmar
från öster till väster med
månens hastighet.

És folyik az éj
keletről nyugatra
holdsebesen.

 

IV

Ett par trollsländor
fasthakade i varann
svirrade förbi.

Egy szitakötőpár
összegabalyodott
szárnyuk zaja elszáll.

*

Närvaro av Gud.
I fågelsångens tunnel
öppnas en låst port.

Isten-jelenlét.
Madárdal alagútban
zárt ajtó nyílik.

*

Ekar och månen.
Ljus och tysta stjärnbilder.
Det kalla havet.

Tölgyfák és a hold.
Fény és néma csillagállás.
A tenger hidege.

 


A NAGY TALÁNY
(Válogatás)
Den stora gatan, 2004, c. kötetből
Terebess Gábor fordításai
Modern nyugati haiku, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005, 117-120. oldal

I

Ett lamakloster
med hängande trädgårdar.
Bataljmålningar.

Egy lámazárda
a függőkertjeivel.
Csatajelenet.

*

Hopplöshetens vägg...
Duvorna kommer och går
utan ansikten.

Reménytelenség
fala… Galambok arctalan
jövés-menése.

*

Tankar står stilla
som mosaikplattorna
i palatsgården.

Mint a palotakert
csempemozaikja,
beállt a gondolat.

*

Står på balkongen
i en bur av solstrålar -
som en regnbåge.

Áll a balkonon
napfénykalitkában -
szivárványszínben.

*

Gnolar i dimman.
En fiskebåt långt ute -
trofé på vattnet.

Távol halászhajó -
dudorászok a ködben
- vízi trófea.


II

Rentjur i solgass.
Flugorna syr och syr fast
skuggan vid marken.

Szarvas a napon.
Árnyékát varrják s varrják
földhöz a legyek.


III

En pinande blåst
drar genom huset i natt -
demonernas namn.

Metsző szél fúj át
a házon ma éjjel -
ördög nevében.

*

Ruggiga tallar
på samma tragiska myr.
Alltid och alltid.

Tépett fenyőfák
mindegyre és örökre
a vészes lápon.

*

Novembersolen...
min jätteskugga simmar
och blir en hägring.

Novemberi nap…
Délibábbá ússza magát
árnyékóriásom.

*

Döden lutar sig
över mig, ett schackproblem.
Och har lösningen.

A halál hajlik
rám, sakkfeladványomra
tudja a választ.


VII

Se hur jag sitter
som en uppdragen eka.
Här är jag lycklig.

Megfeneklettem,
mint partra húzott bárka.
Boldog vagyok itt.


IX

När stunden kommer
vilar den blinda vinden
mot fasaderna.

Ha jön az óra,
a vak szél megtámasztja
a homlokzatot.


X

Taket rämnade
och den döda kan se mig.
Detta ansikte.

A tető betört
és a halott meglátja
ezt az arcom.

*

Hör suset av regn.
Jag viskar en hemlighet
för att nå in dit.

Esőt hallgattam,
megsúgok egy titkot, csak
bocsássatok be.

 

XI

Uppenbarelse.
Det gamla äppelträdet.
Havet är nära.

Kinyilatkozás.
A vénséges almafa.
Közel a tenger.

*

Havet är en mur.
Jag hör måsarna skrika –
de vinkar åt oss.

A tenger csak gát.
Hallom a sirályt, sikolt –
ez a hívójel.

*

Stor och långsam vind
från havets bibliotek.
Här får jag vila.

Tenger könyvtára,
elér lassúdad szele.
Békén nyugszom itt.

*

Människofåglar.
Äppelträden blommade.
Den stora gåtan.

Ember-madárkák.
Virágba borult almafák.
A nagy talány.

 


HAIKUK
Mervel Ferenc fordításai
Kalligram, 2000/9. szám, 49-52. oldal
117 vers, Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2001, 183-186. oldal

I

Lámakolostor.
Nyújtózó függőkertek.
Hadtörténelem.

Gondolat-kövek:
szinte mozaikkockák
a várudvaron.

Napfény-ketrecben
fenn egy erkély tenyerén -
élő szivárvány.

Állok a ködben.
Szürke pont: halászhajó.
Árva trófea.

 

II

Csapzott fenyőfák
a tragikus láp körül.
Komor-konokul.

A Sötét vállán.
Egy szempár tava tükrén
árnyékom képe.

Sorban vonuló
tekergő mérföldkövek.
Vadgalamb-búgás.

Barna levelek -
Holt-tenger parti kincsek.
Néma ereklyék.

 

III

Elbújik a nap.
Vontatóhajó fürkész
buldogpofával.

Sziklafok résén
varázsvilágba látni.
Hűs jéghegy-álom.

A fényözönben
a kaptatónak: kecskék -
legelő lángok.

 

IV

A balgák polcán
poros postilla hever.
Ki se nyitották.

Szemfüles szarka
cikcakkol fontoskodva
át a kaszálón.

Bimbózó öröm.
A pomeráni lápból
köszöntő békák.

Ír, egyre csak ír...
Enyv a folyómederben.
A Styxen csónak.

Esőként lopózz,
halld meg a lombsusogást
s a Kreml harangját.

 

V

A szél megtörik
a hajthatatlan sziklán,
akár a hullám.

Jártam már ott is -
a meszelt vályogfalon
legyek nyüzsögtek.

Itt lángolt a nap...
Nagy fekete vitorla
idők vásznából.

Tarts ki csalogány!
A hant már mozgolódik -
ládd, álruhánk van.

 

VI

Egy repedésből
halott vizsgálgat bambán
a mennyezetről.

Valami történt.
Ezüstbe burkolt a hold -
Isten tudtával.

Hallom az esőt.
Titkot suttogok, hátha
bebocsáttatok.

Ürülő peron.
Elömlő nagy nyugalom.
Verdeső kétely.

 

VII

Feltarthatatlan.
Hangtalan kilőtt golyó -
elnyúló álom.

Hamuszínű csend.
Gyors léptű ős-óriás.
A part hűvöse.

Szelével elér
a tenger könyvesháza.
Oltalmába vesz.

Ember-madarak.
Virág-havú almafák.
A nagy-nagy Titok.

 


SOROMPÓ MÖGÖTT
(Kilenc haiku a hällbyi javítóintézetből)
Fängelse. Nio Haikudikter Fran Hällby Ungdomsfängelse, (Börtön), 1959, c. kötetből
Mervel Ferenc fordítása
Kalligram, 2001/11-12. szám, 70-71. oldal

Rúgják a focit
megdöbbenés - a labda
túlszáll a falon.

Zsivajgásukkal
ösztökélnék a lassan
vánszorgó időt.

Elírt életek -
a szépség ma bőrükre
tetovált emlék.

Mikor elcsípték
ismét, minden zsebében
rókagomba volt.

Műhelyek zaja
őrtornyok lépte lepi
meg kinn az erdőt.

Nyílik a kapu:
börtönudvaron állunk
évszakot váltva.

Lámpák a falon -
madártávlatból nézve
tévedt lidércek.

Teherautók
zötyögtetik meg éjjel
itt benn az álmot.

Alszik a cella
biztos menhelyén - nyugodt
kőanya ölén.

 


HAIKUVERSEK

Sulyok Vince fordításai

Parnasszus
, X. évf., 4. szám, 2004 tél, 15-16. oldal

I

Lámakolostor
mesés függőkertekkel.
Csataképekkel.

Reménytelenség
fala... Arctalan járnak
rajta galambok

A balkonon áll
napsugárkalitkában -
akár szivárvány.

Nézek a ködbe.
Halászhajó a vizen -
hadizsákmányként.

 

II

Szarvas a fényben.
Árnyékokat fércelnek
legyek a réten.

 

III

Fölébem hajlik
a Halál: sakktáblámra.
S kész megoldása.

 

IV

Szirtfokról szikla-
repedésbe látsz: jéghegy
kékje az álmod.

 

IX

Jártam ott én is -
fehérre meszelt falán
legyek hemzsegtek.

Nap lobogott itt...
Sötét vitorlás árboc
távoli múltból.

 

XI

Lassú nagy szél kél
a tenger könyvtárából.
Itt pihenek meg.

 

 

GYÁSZGONDOLA
Sorgegondolen, 1996, c. kötetből
Lipcsey Andersson Emőke fordítása
Hommage Tomas Tranströmer, Ághegy könyvek 3, Székelyház Közhasznú Alapítvány, Veresegyház, 2013, 9. oldal
http://mek.oszk.hu/12000/12001/12001.pdf

II

Bent orchideák
kint tankhajók úsznak el.
Sápadt telihold

 

 


A NAGY REJTÉLY
HAIKUK

Den stora gatan, 2004, c. kötetből
Tar Károly fordításai
Hommage Tomas Tranströmer, Ághegy könyvek 3, Székelyház Közhasznú Alapítvány, Veresegyház, 2013, 88-104. oldal
http://mek.oszk.hu/12000/12001/12001.pdf

I

Lámakolostor
fényes függőkertekkel.
Csatakép-festmény.

Reménytelen út...
Galambok jönnek-mennek,
mind arctalanok.

Szándék a csendben:
a palota kertjében
mozaikterasz.

Áll az erkélyen
napfényes kalitkában –
az eső íve.

Dúdol a ködben.
Halászhajó messze kinn –
trófea vízen.

Fénylő városok:
hangok, mesék, számtanok –
de mind másképpen.

 

II

Rénbika fényben.
Legyek zümmögnek folyvást
árny a talajon.

 

III

Gyötredelmes szél
húz át éjjel a házon –
a neve démon.

Rojtos a talár,
újra és újra ilyen
a tragikus fal.

Ketrec a sötétben.
Nagy árnnyal találkoztam
némely szempárban.

Novemberi nap...
óriás árnyam úszik
délibábbá lesz.

A mérföldkövek
vándorolni indulnak.
Vadgalamb hallik.

A halál hajol fölém,
ez egy sakkrejtvény.
És megoldható.

 

IV

A nap eltűnik.
Buldog képpel nézi a
vontatóhajó.

Lenyesett mondat,
repedés koboldúton.
Az álom jéghegy.

Fel emelkedőn
a nap alatt – a kecskék
tüzet legelnek.

 

V.

És kéktűz, kéktűz
emelkedik az aszfaltról,
miként egy koldus.

A megbarnult lomb,
mint Holt-tengeri tekercs
éppolyan érték.

 

VI

Felbontatlanul
bolondok könyvtárpolcán
Biblia hever.

Ki szerelemből!
Nevetés szaggatva ráz
és ver éjfélkor.

Szerencsém dagad
és békák kuruttyolnak
pomerán lápon.

Ő csak ír, csak ír...
enyv folyik csatornákban.
Uszály Styx folyón.

Menj esőhalkan,
susogó lombbal szemben.
Halld a Kreml-órát!

 

VII

Zavaros erdő
ott ingyen lakik az Úr.
Falak ragyogtak.

Talpnyaló árnyak...
Tévelygünk az erdőben
gáncsfalak között.

Kétszínű szarka
makacsul fut cikkcakkban
rézsút a térrel.

Nézd, hogyan ülök,
partra húzott ladikként.
Itt vagyok boldog.

Fasor poroszkál
napsugaras kévében.
Kiállt valaki?

 

VIII

Fű magasodik –
arca rúnírásos kő
emlékutazás.

Itt egy sötét kép.
Szegényesen átfestett,
rabruhavirág.

 

IX

Ha jön az óra
megnyugszik majd a vak szél
homlokzatokon.

Ott járkáltam én –
fehérre meszelt falon
hol legyek gyűlnek.

Épp nap éget itt...
Sötétvitorlás árboc
a régen múltból.

Less fülemülét!
A mélységből növekszik –
létünk álcázott.

 

X

Hajol a halál,
és tengerszínére ír.
Templom aranylik.

Ráakaszkodott.
Hold ragyogja a szobát.
Isten tudta ezt.

Repedt a tető,
és a halott rám nézett.
Ez az ő arca.

Eső ver, hallom.
Én egy titkot sugdosok,
hogy beléd jusson.

Peronjelenet.
Mily sajátos nyugalom
e benső beszéd.

 

XI

Kinyilvánítás.
Az öreg vadalmafa.
Közel a tenger.

A tenger egy fal.
Hallom sirály sikolt –
integet nekünk.

Isten hátszele.
Lövés jön hangtalanul –
túl hosszú álom.

Hamuszínű csend.
A kék óriás elmegy.
Hideg tengerszél.

Nagy és lassú szél
a tenger könyvtárában.
Nyugalmam itt él.

Embermadarak.
Virágzott az almafa.
Ez a nagy rejtély.

 

 

A NAGY REJTÉLY
HAIKUK

Den stora gatan, 2004, c. kötetből
Gaál Zoltán fordításai
Hommage Tomas Tranströmer, Ághegy könyvek 3, Székelyház Közhasznú Alapítvány, Veresegyház, 2013, 88-104. oldal
http://mek.oszk.hu/12000/12001/12001.pdf

I

Tört remény fala.
Galambok ki - be járnak,
mind arctalanok

Megrekedt eszmék,
mint a mozaiklapok
a várudvaron

Áll az erkélyen
napsugárkalitkában –
mint a szivárvány

Csodás városok:
hang, mesék és matézis –
másféleképpen

 

II

Rén tűző napon.
Legyek varrják, rögzítik
földhöz árnyékát

 

III

Sötétség szárnyán.
Nagy árnnyal találkoztam
én, egy szempárban

Novemberi nap.
Óriásárnyékom úszik,
csalóka ködkép

A halál fölém hajol,
egy sakkprobléma.
Tudja a nyitját.

 

IV

A nap rejtőzik.
Vontatóhajó bámul
bulldogpofával

Sziklapárkányon
hézag a varázsfalon.
Jéghegy az álom

 

V.

Kéklő kígyószisz
bukkan fel az aszfaltból,
mint kéregető

Barnuló lombok,
Holt-tengeri tekercshez
hasonlón, drágák

 

VI

Polcon posztilla
a balgák könyvtárában,
érintetlenül

Ő csak ír és ír.
Enyv folyt a csatornákban.
Styxen dereglye.

Esőhalkan lépj
susogó lombok felé.
Halld a Kreml-órát.

 

VII

Bűvös erdőn,
hol Isten pénztelen lakik.
falak ragyogtak.

Kúszó árnyékok...
Tévelygünk a vadonban
kucsmagombák közt.

Fekete-fehér
szarka futkos cikkcakkban,
át a mezőkön

Sugárpórázon
fasorok bandukolnak.
Ember kiáltott?

 

VIII

A fű magaslik –
arca rúnával rótt kő,
emléknek szánva

Ím egy sötét kép.
Átmázolt nyomorúság,
virág rabmezben.

 

IX

Ideje eljön,
lenyugszik majd a vak szél
a homlokzaton

Megfordultam ott –
fehérre meszelt falon
legyek nyüzsögnek.

A nap itt lángolt.
Sötétvitorlás árboc
régmúlt időkből.

Tarts ki, csalogány!
A mélyből nő majd elő –
álruhát hordunk

 

X

Tenger színére
ír a halál. A templom
aranyat légzik.

Valami történt.
A szobát holdfény lepi.
Isten tudta ezt.

A tető hasadt,
a halott láthat engem.
Ez az ábrázat

 

XI

A vén almafa
csodálatos jelenség.
Közel a tenger.

Hamuszínű csend.
Átvonul a kék óriás.
Hűvös fuvallat.

 

 


A NAGY TALÁNY
HAIKU VERSCIKLUS

Den stora gatan, 2004, c. kötetből
Tillinger Gábor fordításai
Tomas Tranströmer: A nagy talány [Haiku versciklus]. Napkút Kiadó, 2012, 92 oldal

Lámakolostor
körben függőkertekkel.
Csaták képei.

Reménytelenség
fala... Galambok járnak
ott s mind arctalan.

Merev az elme,
mint mozaikcsempe a
palotakertben

Erkélyen állok,
napsugárkalitkában -
mint egy szivárvány.

Ködben dúdolok.
Távolban halászhajó -
vízi trófea.

Fényes városok:
hangok, mesék és számtan -
csak mindez másképp.

Rénbika a napon.
A legyek földhöz varrják
az árnyékokat.

Metsző szél süvít
át a házon ma éjjel -
démonok neve.

Csapzott fenyőfák
egyazon gyászos lápon.
Mindig ugyanúgy.

Sötét. Elragad.
Hatalmas árnyat láttam
ama szempárban.

Novemberi nap…
Árnyékom úszik, lebeg
s délibábbá lesz.

E mérföldkövek
vándorútra kelnek mind.
Vadgalamb hallik.

Fölébem hajol
a halál, sakkfeladvány.
Tudja, mit lépjen.

Eltűnik a nap.
Buldogpofával néz a
vontatóhajó.

Rés a sziklában,
varázshegy hasadéka.
Jéghegy az álom.

A napsütötte
meredélyeken - tüzet
legelő kecskék.

S terjőkevirág
nő ki lám az aszfaltból,
akár egy koldus.

Megbarnult lombok,
holt-tengeri tekercsek,
oly értékes mind.

A szentbeszédkönyv
a balgák könyvtárában
érintetlen áll.

Lépj ki a lápból!
Ha a fenyő delet üt,
kacag a sok moly.

Örömöm duzzadt,
s a pomeráni lápokon
békák daloltak.

Ő csak ír és ír...
enyv folyt a csatornákban.
Ladik a Sztüxön.

Halk esőként járj,
halld a fák suttogását
s a Kreml harangját!

Rejtélyes erdő,
Isten lakja pénztelen.
Falak fényárban.

Kúsznak az árnyak...
Eltévedtünk az erdőn,
gombatengerben.

Egy tarka szarka
kitartón fut cikcakkban
át a földeken.

Látod, úgy ülök
itt, mint partra vont csónak.
Itt boldog vagyok.

Fasor poroszkál
napsugarak pórázán.
Valaki szólít?

A fű talpra áll -
arca, mint egy rúnakő
emléket állít.

Íme egy zord kép.
Virágok rabruhában,
túlfestett nyomor.

Ha itt az idő,
a vak szél megpihen a
homlokzatokon.

Én jártam már ott -
fehérre meszelt falon
legyek hemzsegnek.

Itt tűzött a nap...
Sötét vitorlás árboc
régmúlt időkből.

Tarts ki, csalogány!
A mélység felszínre tör -
álruhát hordunk.

Vízre hajol s ír
rá a halál. A templom
aranyat szippant.-

Történt valami.
Hold sütött a szobába.
Isten tudta ezt.

A betört tetőn
át lát engem a halott.
Ezt az arcomat.

Esősusogás.
Egy titkot suttogok, hogy
bebocsássanak.

Peronjelenet.
Sajátságos nyugalom -
az a belső hang.

Csak egy látomás.
A vénséges almafa.
Közel a tenger.

A tenger egy fal.
Sirálykiáltás hallik -
felénk intenek.

Sarkamban Isten
szele. Hangtalan lövés -
túl hosszú álom.

Hamuszínű csend.
Itt járt a kék óriás.
Hűs tengeri szél.

Nagy lomha szél fúj
a tenger könyvtárából.
Itt nyugalmam lesz.

Embermadarak.
Az almafák virágban.
Ez a nagy talány.

 

 

Mervel Ferenc: Tomas Tranströmer
Ághegy, Skandináviai magyar lapfolyam, 1. szám, 2001
http://www.hhrf.org/aghegy/aghegy1/aghegy_elemei/lap.htm

Sokan és sokat írtak már költészetéről, de vonzó mélysége titkát máig sem tudták megfejteni. Vannak dolgok, melyeket lehetetlen analizálni. Tranströmer a koncentráció mestere; versei intenzív pillanatképek, de váratlan dimenzióikban néha túlmutatnak önmagukon, fizikai-lelki vetületek találkoznak bennük. A pillanat mintegy öröklétté szélesül, élet, halál belefér: mágikus realizmus. Tomas Tranströmer rehabilitálja a nyelvet, ráébreszt bennünket a költészet szükségességére. Szavai valahogy nélkülözhetetlenek, ami kétségkívül a költői nagyság kritériuma. Negyvenhat nyelven van jelen — gudzserati, hindi, tamil tolmácsolásban is. Pekingben nemrég művészkávéházat neveztek el róla. Mikor az újsághírt mutatja, még a borom is kilöttyen a metszett pohárból. A Nobel-díj jelölt nem veszi zokon. Hamiskásan rám mosolyog, legyint, zsebkendőjével törölgeti térdén a nedves foltot, miközben felesége, Monica kínai útjukról beszél. Lassan a fél világot bejárták. 23 esztendős korában, 1954-ben jelent meg első verseskötete, a 17 vers (17 dikter), s ezzel egy csapásra felzárkózott a hazai élbolyhoz. Nem „ígéretes tehetségként", de kész költőként indult; személyes, érett stílusával meglepte a legelfogulatlanabb irodalomkritikusokat is. Pedig stílusa, külsőre nézve, aligha mondható forradalminak. Tagadhatatlanul mégis valami újat, eladdig ismeretlent hozott a svéd lírába. Egy új dimenziót. Merész és többértelmű, de egyúttal egzakt metaforáival ráébresztette olvasóit a rejtett összefüggésekre, a mindennapi élet apró rejtélyeire, élményeire, hangulataira, melyeket mindannyian magunkban hordunk, anélkül, hogy a mélyből tudatosan felszínre hoznánk, anélkül, hogy szóval meg tudnánk nevezni. Tomas Tranströmer első verseskötete néhány hét alatt az utolsó szálig elkelt: vers és közönség egymásra talált. Karl Vennberg és Olof Lagercrantz — az ünnepelt nagyok — nyomban felismerték benne a született költőt. Tranströmernek nem szállt fejébe az elismerés. Nem bűvészkedett, nem divatoskodott, még csak sorait sem szaporázta — megmaradt tranströmerinek, verseskötetről verseskötetre. Tette ezt anélkül, hogy vesztett volna vonzerejéből, újszerűségéből. Költészete valójában a körvonalazás művészete. Ment minden retorikától, feleslegestől. Képei l á t h a t ó a k. Alakjai nem computer-fikciók; a lírai játékszín változásai soha nem rejtik el egészen arcát, a tranströmeri szemet, mely a történéseknek oly sajátos légkört kölcsönöz. A hatvanas években igen sok támadás érte a balosok táborából „forradalmiatlan" költészetéért. Túlélte ezt is. A hangoskodók lassan elcsendesedtek, miközben Tranströmer a komor fal túloldalán utazgatott, hogy lelket öntsön kelet-európai költőtársaiba. A nemzetközi porondon is a legjelentősebbek közé tartozik. Robert Bly egy svéd lírai antológia megjelenése kapcsán már 1970-ben Gunnar Ekelöf és Harry Martinson mellé sorolja, s hozzáteszi: „Tranströmer is one of the best poets of his generation in Europe". Tranströmer költészetéről doktori disszertációk születtek; irodalmi folyóiratok különszámokat szenteltek stílusának, szuggesztív képeinek. Megpróbálták azonosítani verseivel; példaképeket, hasonlatokat kerestek, hogy „rekeszt" találjanak neki. Haydn-nál, Bachnál, Wagnernél, Lisztnél kutattak támpontok, inspiráció után. A västerlsi költőt valóban elszakíthatatlan szálak fűzik a klasszikus zenéhez, s kétségkívül hatással voltak rá az elismert nagyok, például T. S. Eliot és Paul Éluard, a svéd költők sorából pedig talán leginkább Ragnar Thoursie. Vallásossága nem a bibliai tilalmak kesernyés tömjénfüstje; istenkeresése emberi szomj, levegő a gondolat szárnyainak. A 17 vers klasszikus metrumnak természetes folytatása lesz nála később a szabad versforma. Ekelöfhöz és Lindegrenhez hasonlatosan ő is az érzékelhető mögött megbúvó belső világ mivoltát kutatja, e kettő határvonalát igyekszik megtalálni, feltérképezni. „Két igazság, útban egymás felé. Az egyik belülről, / a másik odakintről. / Találkozásuk tüzében esetleg meglátjuk önmagunkat" -- írja a Prelúdiumok I-III egyik versszakában. Miszticizmusa végső soron emberközpontú, rajzai sallangtalanok, szinte aszketikusak, de szavai többnyire sokértelműek, sok-sok egymásba nyíló képet tükröznek, akár a csiszolt drágakő fazettái. Gondolatokat ébresztenek. Valahol bennünk válnak igazán mondanivalóvá, szintézisükben nyerik el végső tartalmukat. Tomas Tranströmer pszichológusi bravúrral meríti meg metaforáit tudatunk ismeretlen mélységeiben, pillanatunk régióiban. „A vers, mint bármely más mű, mindenkor saját érdemei alapján értékelendő. Az alkotó persze ott él az alkotásban így vagy úgy, ahogy a költő saját valósága, s ezen belül irodalmi, bölcseleti impulzusai, szociális tapasztalatai is valami új, önálló egésszé ötvöződnek a költeményben. A költemény ugyanakkor egy hosszú párbeszéd részét is képezi térben és időben, elismer vagy tagad korábbi állításokat, új kérdésekre válaszol szóval vagy hallgatással, ismeretlen olvasójához apellál. Az irodalmi mű tehát egyúttal önálló valóság és egy végtelen, határtalan dialógus részlete" - szögezi le Kjell Espmark költő, akadémikus, irodalomtörténész egy tanulmányában (Resans formel, Norstedt, 1983). Ennyit azoknak, akik az alkotót az alkotással kívánják Tomas Tranströmer a szimbolizmusból, imagizmusból, szürrealizmusból sajátos, új, egyéni stílust formál magának. Képei az utóbbi években ugyan borúsabbakká váltak, ám árnyékban valahogy jobban érzékelhető a fény. J. E. Vold írja versei norvég kiadásának előszavában: „Költészetének fénye teli sötéttel, élettel, végzettel, emberséggel". Legutóbbi kötete, a Gyászgondola (Sorgegondolen, 1996) a lét-nemlét határmezsgyéjét vonja meg. A gyűjtemény címadó verse a gyöngülő Liszt Ferenchez látogat el velünk. Liszthez Velencébe, lánya férjének, Wagnernek halálos ágyához. Két nagy zeneszerző a naplementék híres városában, a süllyedő kultúrkincsek között. A Palazzo Vendramin ablakából látni a csatorna vizén sikló karcsú hajókat, de gondolán indulnak utolsó útjukra a végleg távozók is. Innen zongoravirtuózunk ötlete a Gyászgondolához. A Gyászgondola No. 2 Liszt torokszorongató búcsúztatója, s talán búcsúja is. Hisz minden temetés: emlékeztető. Ahogy Tranströmer írja egy versében: „Az út vége felé egyre / sűrűsödnek a felkiáltójelek. / Mint városba menet / a forgalmi lámpák".

1990-ben agyvérzés éri. Jobb oldala megbénul, súlyos beszédzavarokkal küszködik. A Gyászgondola első verse, az Áprilisi csend (April och tystnad) erre a megpróbáltatásra utal: „Árnyékomba zárva billegek előre / akár egy hegedű / fekete tokjában". Van-e némább egy tokjába zárt hegedűnél? Ám most sem adja fel még a reményt: „Amit még mondani szeretnék / elérhetetlen messze csillog / mint a zálogba tett ezüstnemű" - zárja le az utolsó strófát, de úgy tűnik, nem tesz igazán pontot utána. Nekem úgy tűnik. Egy kézzel játszik a gyönyörű zongorán, néha ingerülten rázza a fejét, abbahagyja, majd dacosan újra kezdi. Tranströmer dióhéjban. Összeszorul a torkom, mikor olvasom bal kézzel írt dedikációját. Szeméből minden érzésárnyalat kiolvasható. Csak a beszéd fog ki rajta néha. A hosszú mondatok. Ilyenkor Monica a mentőöve. Felesége szinte gondolatolvasó. Ha nem engedelmeskedik a nyelve, csak ránéz, s ha Monica ráhibáz egy-egy könyvcímre, recenzióra, idézetre, megelégedetten bólint. Beszélgetés közben folyóiratok közt keresgél, felüt egyet, leteszi elé segédletnek. Egyetlen szó sem kerüli el figyelmét. Publikálatlan verseiből visszavesz, félretesz egyet, hogy még gondolkodik rajta. Egy interjúban mondta valahol: „Egy vers sohasem kész, inkább csak kénytelenségből fejezem be". Sok verséhez zenét is szereztek. A zeneszerzők listáján több magyar nevet is találunk. Tomas Tranströmer, aki ,,elméletileg" abszurdumnak tartja a versfordítást, mint már említettem, majd félszáz nyelven van jelen, s maga is számos neves költőt tolmácsolt angolból, németből, franciából. Fordított a Nobel-díjas Borisz Paszternáktól és Odysseas Elytistől, s — elsősorban Thinsz Géza közreműködésével — magyar nagyjainktól, t. k. Illyés Gyulától, Pilinszky Jánostól, Weöres Sándortól, Nagy Lászlótól, Nemes Nagy Ágnestől és Szabó Lőrinctől is. Pilinszky, akihez szoros baráti szálak fűzték, verseivel központi helyet foglal el fordításai között. 1973-ban saját gyűjteményébe (Ösvények / Stigar) is felvette. Tavaly megjelent fordításkötetében (Műfordítások / Tolkningar) 43 magyar költemény is szerepel. Tomas Tranströmer életműve terjedelemre nem nagy, mindössze tizenegy vékonyka verseskötet, bár minden új gyűjteményének megjelenése lírai eseménynek számít. Egyetlen prózakötetet adtak ki tőle (Az emlékek látnak / Minnena ser mig, 1993). Nemrég a svéd „Kilencek díjával" tüntették ki.