« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Szimeonov Todor / Тодор Симеонов (1947-)
[bolgár származású Budapesten élő író, szerkesztő, könyvkiadó, matematikus]

haikui
Dac a végtelennel: 60 haiku, Változó Világ kiadó, Budapest, 2015


Mindenség

Változó világ...
De lesz időm megérteni...
Örökké nézem...

Mindenhez nyúlok...
Megérintem, az megfog...
Mindenség lettem!

Vagyok. Itt vagyok.
Most vagyok. Egy vagyok. Dac
a végtelennel.

Szelet vet a lét.
Vihart arat a szellem.
Bennem a béke.

Titok

Csillogó felszín…
Feszültsége óvón zár
egész világot.

Igen, fent az ég…
Lent a föld, benned létra…
Merre igyekszel?

Egyik nap mint a
másik. De jön harmadik,
és feltámadunk.

Istenünk lennél?
Egy a mi igaz atyánk.
Testvérek vagyunk!

Szó

Fellángol egy szó!
Szikrázik millió szem!
Forradalom jön!

Jó szót kéregetsz...
Amaz mosolyt... Emez pénzt...
Komor forgatag...

Sorsunk korszakvég…
Szó, ének, jaj, zaj helyett
a Facebook csendje.

Panasz törne be,
de szorgos gondolatok
falán nincsen rés…

Te

Szőkeség... Kékség...
Mosoly... Kedvesség... Jóság...
Múlt... Jelen... Jövő...

Buja jóságod
szaggatja a szívemet,
csalja eszemet…

Nap süt hidegen,
A mosolyod melenget.
Este hazavársz...

Fény

Fénynyaláb köröz…
Nem irányt mutat… Azt csak
megvilágítja!

Anyám hőn hitte
jó ember leszek… Lehet…
Jó példát hagyott…

Tiszta telihold
a városra világít:
ki alszik, ki nem?

Üzenet

Hallod? Üzenik:
vissza nem jönnek... És még:
oda ne siess!

Cselből cselekvés
Téridőből teremtés
Gondból gondolat

Kék az ég, béke…
Ötszáz gondszögön fekszem,
gondolat békít…

Pillanat

Örök szerelem...
Örök tél, tavasz, nyár, ősz…
Örök pillanat…

Eső hull… Nézem…
Elmerengve… Immár
ezeregy éve…

Örök szerelem...
Örök ősz, tél, tavasz, nyár,
Örök pillanat…

Semmi

Csinos ifjú lány…
Nem tudja… Nem tud semmit…
Így jó. Lesz idő…

Szüzet álmodom…
Megszeretem, s eresztem
életének, szűzen…

Anya és lánya
ballagnak, beszélgetnek…
Mennyi pillantás!

Kékszakáll Semmi...
Tudni, látni akarom!
Kitárul Minden...

Ó, de szép alma!
Eltöprengtem... Keresem...
Lám, megettem már...

Csend

Ma szívemre szállt
egy didergő vers. Most is
fáj puha körme...

Sok kérdésemet
este sétára viszem...
Felesel a csend...

Majd… Majd… Majd… Majd… Majd…
Az élet közben folyik…
Most… Most… Most… Most… Most…

Csend… Tik… Csend… Tak… Csend…
Idődaráló forog…
Most, valamikor…

Hokuszai

Tisztelet neked,
rajz, tökély vén bolondja!
Barátom lettél...

Rövid három sor,
öt és hét és öt szótag:
ez a haiku!

Rövid haiku...
Kilógnak az érzések...
Rövidre fogom!

Képzet és szabály
pajzán verekszik… Így lesz
egy haiku gyöngy.

Tavasz

Négy sárga szirom…
Borsószemnyi remekmű!
Mag álmodta meg…

Kopog az eső…
Táncra szökken egy bús hang!
Bolond dallam dúl.

Nyár

A tenger táncra
perdülne, Sosztakovics
keringője szól!

Ma más a színe,
máskép játszik, másképp vad
az örök tenger…

Fent szelek szállnak,
egyikén sirály pihen.
Lent a tenger cseng…

Olvasztott ezüst,
a napnak hűs itala.
Tengernyi serleg…

Nyár… Napfényszikrák
hintáznak, bújócskáznak
fák lombjaiban.

Várok… Süt a nap…
Várok valakit… Csendben…
Halk hangfoszlányok…

Ősz

Ősz van, alkonyat...
Édessé aszalódik
a nyár emléke...

Anyám levest főz…
Paprika, hagyma, zeller,
sorsukra várnak…

Suta suttogás…
Öreg száraz falevél
fut a szél után…

Esősugaras
nyomtató őszről regényt
ír a városra…

Levetkőztette
az ősz, didereg a fa...
„Jöhetne a hó...”

Édes naspolya,
dér érlelte bölcs gyümölcs,
lezárod a sort…

Tél

Kopár fa… Tél jön…
Ott egy ág, csupa levél…
Itt felejtett nyár…

Toboz a fenyőn…
Magát formázta a fa…
Dísznek? Emléknek?

Elfakult világ
rongyos ködben didereg.
Várandós a tél…

Szél, hó, dúl a tél…
Emberek otthonukban,
magok a földben…

Értelem

Híradás, fórum,
szavak... A tény kevés,
a vélemény sok!

Neked egyszerű...
Szövöd, fejted, meg újra...
Nekem bonyolult...

Tettben hempergek
Pörgés a pihenésem
Tengely az erőm

Bolond

Áll az embersor.
Mozog a szorgos lépcső.
Emberek, hova?

Út... Ezer kocsi
veszettül suhan arra,
ezer meg erre...

Vihog a bánat,
őrjöng, zúz a nyugalom...
Szép bolond világ!

Ölében szépség,
szíve fölött bankkártya...
Szegény gazdagok!

Szemében ábránd,
hű mosoly, korgó gyomor...
Gazdag szegények!

Játék

Azt álmodtam, hogy
két gondolat vagyok, és
játszunk egymással.

Modern észjárás:
legyen magas, ha IQ...
szegény hagyomány...


http://www.valtozovilag.hu/ts/Szimeonov_Todor.htm
http://www.valtozovilag.hu/ts/Szimeonov_Todor_haikui.htm