« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Pilinszky János (1921-1981)
VERSEIBŐL

 

Kráter
Összegyűjtött és új versek, 1976

-------------------------------------------------

 

NÉGYSOROS

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyósón a villanyt.
Ma ontják véremet.

 

AGONIA CHRISTIANA

Szellőivel, folyóival
oly messze még a virradat!
Felöltöm ingem és ruhám.
Begombolom halálomat.

 

A HARMADIK

Hármunk közűl legmaradandóbb,
örökké fénylő ikonod,
örökké omló homokbuckád,
a legveszendőbb én vagyok.

 

HIDEG SZÉL

lakatlan kő, hever a hátam,
emlékek nélkül, nélkülem,
az évmilliók halott hamujában.

Hideg szél fújdogál.

 

FEHÉR PIÉTA

A fényérzékeny levegőben
csukott szemhéjak. Anya és fia.
Fehér kezek és még fehérebb ráncok.
Piéta és laterna mágika.

 

ÖNARCKÉP 1944-BŐL

Sírása hideg tengelyében
áll a fiú.

 

KÜLÖNÍTÉLET

Különítélet minden éjjel.
Magányos exhumáció.
Kiemelek egy ismeretlen embert
a semmiből és eleresztem őt.

 

EGY SÍRKŐRE

Túlhevitett virágcsokor.

 

AKÁR A FÖLD

Akár a föld, hol mozdulatlan
szárnyalok majd és porladok;
akár a víz, olyan közel van
a sírás ünnepélye.

 

JUTTÁNAK
JANUÁR

A tél növekszik.
Egy magányos farkas jött le a faluba.
Reszket előtted.
Mise ez.
Utolsó áldozás.

 

VACSORA

Ismeritek a megteritett asztalt,
„a kihűlt tálak közeit",
jól tudjátok mindannyian a leckét,
mire gyűltetek össze hát?

 

ÉN GYENGE VOLTAM

Én gyenge voltam, kevés voltam,
nekem egyedül az maradt,
hogy üdvödet szemmel kövessem.

 

MARHABÉLYEG

1

Nincs az a marhabélyeg,
mit meg ne érdemelnék.

Jó lesz átlépnem a halál
fehérre meszelt küszöbét.

Minden jó, amit megérdemeltünk.

2

a világ tenyerébe kalapált szeg,
holtsápadt,
csurom vér vagyok.

 

EZ LESZ

Oszlás-foszlás, vánkosok csendje,
békéje annak, ami kihűlt, hideg lett,
mindennél egyszerűbb csend, ez lesz.

 

MERÉNYLET

Megtörtént, holott nem követtem el,
és nem történt meg, holott elkövettem.

 

VÉGKIFEJLET

Magam talán középre állok.
Talán este van. Talán alkonyat.
Egy bizonyos: későre jár.

 

KÉTSOROS

Emeld fel, ahogy akkor fölemelted,
és üss vele, ahogy akkor ütöttél.

 

ALKOHOL

Előhivom a lehetetlent,
egy ház áll rajta s egy bokor,
egy néma, néma állat és
egy nadrágszár a szürkületben.

 

BETŰK, SOROK

Megérdemelné a békés halált
minden írnok, aki az éjszakában
tollat fog és papír fölé hajol.

 

MÉGIS

Látják a bejárati fényben
a szőlőlugast? A meszelt padot?
A levelek nyomasztó, viaszos zöld
távollétét? És mégis itt állt.

 

TRÓNFOSZTÁS

Táblára írva nyakadba akasztjuk
történeted.

 

HOMMAGE A ISAAC NEWTON

megtesszük, amit nem teszünk meg,
és nem tesszük meg, amit megteszünk.
Valahol rettenetes csönd van.
Effele gravitálunk.

 

ÖNARCKÉP 1974
Illés Endrének

Ingem, akár egy tömeggyilkosé
fehér és jólvasalt,
de a fejem, akár egy kisfiúé
ezeréves és hallgatag.

 

PASCAL

A leghitványabb féreg kimulása
ugyanaz, mint a napfölkelte.

 

KETTŐ

Két fehér súly figyeli egymást.
Két hófehér és vaksötét súly.
Vagyok, mert nem vagyok.

 

EGY FÉNYKÉP HÁTLAPJÁRA

Görbülten megyek, bizonytalanúl.
A másik kéz mindössze három éves.
Egy nyolcvan éves kéz s egy három éves.
Fogjuk egymást. Erősen fogjuk egymást.

 

KERINGŐ

A zongorát befutja a borostyán,
s a gyerekkori ház falát
szétmállasztja a naplemente.

És mégis, mégis szakadatlanúl
szemközt a leáldozó nappal
mindaz, mi elmúlt, halhatatlan.

 

ÖRÖKLÉT

A fésű meghalt a hajadban,
simogatásom is megállt.
Kiveszem a fésűt kezedből.
Mindennek vége. Karonfogva ülünk.

 

HÖLDERLIN
Kurtág Györgynek

December hője, nyarak jégverése,
drótvégre csomózott madár,
mi nem voltam én? Boldogan halok.

 

ZÖLD

Elmerűl szemem, arcom, lelkem,
minden élőlény megmerűl
abban a feneketlen zöldben,
ami egy fa kívűl-belűl.

 

KŐEDÉNY

Ember, állat egyként pulzál szivemben.
Mint kőedényben a piros máz,
úgy ég rajtam a csorgó, foltos
és közös veriték.

 

KAPCSOLAT

Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsoda
pokoli csönd.
Ülsz és ülök.
Vesztesz és veszitek.

 

GÉRARD NERVAL
Kocsis Zoltánnak

Folyópart, amely nem folyópart.
Emlék, mely sose volt napkelte.
Aztán valami vizesárok,
s egy tüzes gombostű a fejben.

 

SUMMA

Tíz ujjam van. Hajam. Fejem.
Egyhelyben állok.
De csurom vér és forog a korong,
és nincs világ, és nincs megállás.

 

KISÉRTÉS

Zuhanás, miben szállni kell
sebesség és égtájak nélkül.

 

VONZÁSOD DEFINÍCIÓJA

Egy végkép betört állat hátán
egy végkép betört állat lovagol.

 

ÁTVÁLTOZÁSOK

Távolodol. De hiszen lány vagy,
hát közelítesz. Ahogyan a hold
felkönyököl. Fénylünk ilyenkor,
mint egy katonatemető.

 

1970. DECEMBER 22

Rühes ebek, vérzünk a párnán.
Gyönyörűek vagyunk.
Azután csakügyetlenek
és halhatatlanok.

 

ÉLETFOGYTIGLAN

Az ágy közös.
A párna nem.

 

ITT ÉS MOST

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerüen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.

 

 

Kötetből kimaradt versek
-------------------------------------------------

 

KÉTFÉLE

Kétféle nap kétféleképpen ragyog,
elárvulok, sötétedem a fényben,
köztem s egy távol nádas rajza közt
mutál vékonyka földi jelenlétem.

 

SZEPTEMBER

Úgy ülünk itt a koraőszi este
levegő-vitrinébe zárva,
mint egy szikla, mint egy papírlap,
oly súlytalanúl és oly súlyosan,
ahogyan csak szék támlája vagy
dákó fölött kézelő fehérlik.

 

SUMMA

Ki üdvözűlten porladok a földben,
Isten előtt kevésnek bizonyultam.

 

MŰTÁRGY

Olykor veszünk egy régi cserepet
és elhelyezzük a falon.
Pedig csak egyedűl vagyunk,
vagy egyszerűen a szemünk,
mint két üres luk, kihűlt és kiégett.

 

AUGUSZTUS

Miközben mint a porcelán
dereng a szűzek arca,
mi keringőzünk, levegőzünk
a fátyolos időben.

 

KIRÁLY ÉS KIRÁLYNŐ

Birodalmunkban sok-sok ember él,
de mi, akár a szarvasok,
keressük egymást éjszakánként.

 

MIND A KETTEN

Pereg alá a mennyezet,
a körüldúcolt falak és
a teljes palota.

Mindíg is idevágytunk,
ebbe a homokágyba.

 

ÁTVÁLTOZÁS

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

 

A LATOR SÓHAJA

Együtt leszünk, együtt ma még,
ahogy együtt lógunk a kínban,
együtt a megígért hazában,
halálunkban, a paradicsomban.

 

SELLŐK

A szép lányok tenger alá merűlnek.
Víz alá bukom, mint a rák.
Belefúlok a sárba és iszapba.
Ez is jobb aranyostoruknál.

 

ECCE HOMO
Németh Lászlónak

Elnehezült szive
végre zuhanni kezdett.

(1965)

 

 

Töredékek
-------------------------------------------------

 

Hogy nem vagy, oly valószínűtlen!
Nyersen kivontad magadat
Mint közös csókból
a kiábrándult szerető

(1947; Ms 5932/1.)

*

Véges-végig a világ partján
sugárzó földek elhagyatva,
mint gazdátlan maradt nyugágy
merengenek a pillanatra.

(1947; Ms 5932/1.)

*

Önarckép, 963

Ujjlenyomat egy szürke aktán,
rajtam az egyedüllét piszka.
Világ báránya, lupus in fabula:
olyan vagyok, akár egy férfi.

(1963; Ms5937/6.)

*

Ökle mellé, a kimerült homokra
egy kéz esett. Üres keze:
egy tompa kő. Egy kő bukott. Feje.
A rongyhomokra teste rongya

(1964; Ms 5938/3.)

*

Négysoros II.

Elmebeteg folyosó
térzene
a tengerig
a sarokig.

(1965; Ms 5938/5.)

*

Kárhozat, ez a kárhozat,
mely kettétépi a világot.
Gyönyörű és iszonyú vagy.
Sehol se vagy. A napon állok.

(Egy fénykép hátlapján)

*

Istálló

Mióta félek s egyedűl vagyok,
boldogtalan testek és tárgyak
lehelik rám melegüket.

(1968?; Ms 5938/7.)

*

Fal

Egy akármilyen felület
rádnéz. Távolról. Mereven.
Megpróbálsz vele szóbaállni,
de korai a párbeszéd.

(1968?; Ms 5938/7.)

*

Vágóhíd ősszel

Ősz van és napfogyatkozás.
Egy állat elesik.

A feledés vad füvei,
s a szentségtartó napfogyatkozása.

(1971?; Ms 5932/5.)

*

Bealkonyúl, bizony, bealkonyúl,
a mécsesekre rádől az éjszaka

*

Angyal, ki vagy?
Bukás? Emelkedés?
Önkívület? Tárgyilagosság?

(1973; Ms 5932/11.)

*

Téboly

Ruhád elmozdúl,
járásod remegés,
folytatnod kell, ahol abbahagytad.

(1973; Ms 5932/11.)

*

Arcok, kezek, egybemosódva,
kezek és köpenyek,

Mint sáros relief, olyan
a megvert hadsereg.

(1974; Ms 5937/17.)

*

Fénykép

A mindenség kapitulál, ahogy
a többezer esztendős kisfiú –
belekövűl a fényképezőgépbe

(1974; Ms 5937/17.)

*

Sorok

Részeg vagyok. Rosszul vagyok.
Elnézőn elfogadnak és
elnézőn hazatessékelnek.

A két szoba közül, melyik üresebb?

(1974; Ms 5937/15.)

*

Migrén-szinek és manökenmagány.
Sütkérezik hátad és hátam
az augusztusi délután
mészárszékében.
Mészárszékablakában.

(1975; Ms 5937/19.)

*

Áll az idő. Egy forró skatulyában
valami oly erővel látható,
hogy láthatatlan. Nézek
és nem látok.

(1975; Ms 5937/19.)