« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Demeter Mária
(Sepsiszentgyörgy, 1949-)

haikui


Napút, 2008. április – X. évfolyam, 3. szám, 29. oldal:

Akvarell

A láthatatlan
arcot rajzol lelkemnek.
Én nem láthatom.

 

Álmatlanul

Függöny-dagály jön.
Tengeréjben vergődik
a hajótörött.

 

Úton

Csillagok csendje
fészkel vonatablakban:
állomás az út.

 

Az utcán

Galamb csipeget,
harangszó pottyan a fák
alá súlytalan.

 

A részeg

Áll a kapuban,
míg eldől az egyenes:
maga elé ül.

 

Ősz

Falevél szélén
harmatcsepp egyensúlyoz:
lehull a levél.

 

Lombhullás

Magosan az ég
köröz,hogy lecsapjon a
fákra,mint nyájra.

 

Éhes hold

Hold csőre kopog.
Ablakra tapad a szem.
Könnycsepp a foglya

*

 

Kéziratként a szerzőtől:

Szellem

Szürke semmiben
nemzett álomnak, fénynek:
csendes őrület.

 

Kapuzárás

Az este zárja
a kaput, sötétedik
a zöld. Tea páráll.

 

Emlék

Az ég visszatér.
Halk fénnyel csukódik a
kapu, mint virág.

 

Temetőben

Fenyő sötétül.
Fátyolos alkonyat hull
alá madárral.

 

Holdfény

A hócsepp koppan
ibolyaszín ablakon,
hol ezüst-madár...

 

Virradat

Álom nyomában
a kiéhezett falkahad
hold-mezőre ér.

*

 

Haikuk koratavasztól júniusig (2008)
(föld-levegő-fény-eső-madarak):

Tekintet

Tusrajz a szürke
fényben, madár röptével
pontosan kimér.

 

Csipke, lebegés

Varjúraj zuhan
felhőbe. Csipke remeg
galambokkal.

 

Becsukódik a fény

Üvegváza a
levegő: virág bomlik,
földre alkonyul.

 

Eső után

Merülő fényben
szárnyat bont a levegő,
üde földre száll.

 

Korareggel

Madárdal-tenger,
a levegő fái alatt
kanyarog az út.

 

Vihar után

Gesztenyefák vár-
nak virágaik szőnyegén
ég-eső után.

 

Föllélegzés

Dús zöldben lélek-
lélegzet, napsugárban
a szelíd gyíkok.

 

Házak mentén

Esett. Süt a nap.
Színes falak sora fényt-
illatot rebbent.

 

Átváltozás

Friss saláta-zöld
sercen. Pillangó szárnya
földben rohad el.

 

Esteledik

Macska nyújtózik -
bőr alá bújik a szél:
jó hűvös futam.

 

Alkonyat

Fűtenger partján
hempereg a nap: narancs-
zöld elpihenés.

*

 

(Falevél - pillanatok)

Egyedül

Lombmenedékből
kiszakítva, szélhídon
ring a falevél.

 

Bizonytalan

Égi tekintet:
föld felé sodrodó fa-
levél köröz még.

 

Emlék

Szavak,jelek közt
préselődő falevél:
megfoghatatlan.

 

Üdeség

A bronz-avarból
ép falevelet mos ki
a tavasz. Tiszta.

*

 

Halott

Szemfedőcsipke :
tökéletes tisztaság,
rebbenő holdfény.

 

Lélegzet

Mint egy galamb ül
vállamra a harangszó.
Mindkettő elszáll.

 

Ragyogás

Konyhám dísze a
teáscsésze, napkeltekor
fénnyel telik meg.

*

 

Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 13. oldal:

Munkálkodás

A tű hegyével
fűz fel homokszemeket:
időtlen gyöngysor.

 

Rejtőző idő

Homokóra foly’,
nyomtalan nő a halom,
benne az idő.

 

Hol volt, hol nem volt

Fátyolozza hold
fénye. Tündér lakhelye –
voltam odafönt.

 

Megmenekülve

Hordják a hegyet.
Tükörbe merül a múlt –
Arcom a parton.

*

 

Benső hang

Az éj gyolcsot sző
szöszös holdfényből, a csend
kalimpál - megáll.

 

Várakozás

Nagy méltósággal
varjak szállnak le puhán.
Pólyában a tél.

*

 

Rikoltás

Meghasadt a fa -
Szirmokon szállt el isten
eszmélés előtt.


Lila

Mélységes honvágy
elmúlt tavaszok után -
Orgonavirág.


Törékeny

Az éjkék vázán
fehérporcelánrózsa
kicsorbult fénnyel.


Eső után

Szürkefényözön -
Hársfa szusszan, szélbe kap
az öröm - kórus.


Vágy

Árnyalakomon
testillat suhan végig
öreghárs alatt.