« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Kovács Gábor: Gondolatok egy versformáról
Kovács Gábor: Piros bábu (100 homokszem-vers) PDF
Gyémánt szútra (Kovács Gábor fordítása)
Kovács Gábor: Az özvegyégetés PDF

Kovács Gábor (1958-)
HAIKUI

A helyes szó csak
az álarc. Az igaz szó -
arc nélküli arc.

Terebess Gábornak
Pécs, 2004. 09. 21.

Huszonegy haiku
Új Symposion, 1991/1-2, 14. oldal

Barna kezemen
vad, sűrű szőrszálerdő
lángol vörösen.

*

Válladra hulló
aranycsiga-zuhatag
kibontott hajad.

*

Rém meglepődöm!
Ékszeres dobozomban
koszos, nagy köröm.

*

Levágott fejek
szállnak az égen, vérük
fonal a szélben.

*

Óriás torony
a nyak, fogak közt a rés
sok sötét ablak.

*

A halál csillan
mosolyomon, ág-árnyék
a homlokomon.

*

Ködhegyek mélyén
búvik szívem, száz patak
zuhogó vérem.

*

Vérét ereszti
egy bíbor sárkány-felhő,
ömlik aranylón.

*

Megáll az idő!
Fölöttünk szállnak zúgva
a harang-hadak.

*

Disznónyáj rohan
tengerbe, szavak lila
mentsvára mögött.

Életem köd-kék
verem. Idelent várok,
egy szürke hegyen.

*

Halálkerék megy
fehér réten át. Forog,
jár nyomtalanul.

*

Hold villan, mint bárd
a sötétben, fény csurran
az utcakőre.

*

Búvik a bogár,
óriás kavics mögül
kémlel, kukucskál.

*

A hóban apró,
levágott madárkarom,
jel a homlokodon.

*

Omlik a napfény,
kibontja vitorláját
a hátam mögött.

*

Suhogó magány
végtelen hegyek fölött.
Egy arc eltörött.

*

Nem bántják falánk
halak tó mélyén ülő,
bölcs nyugalmadat.

*

Katicabogár
áll az ujjbegyen. Szárnyát
nyitja, elrepül.

*

A szék olyan, mint
a gazdája: ha már üres,
hűtlen a lelke.

*

Ezüstfátyolban
már a táj, viaszcsepp hull,
forró gyertyanyál.

*

Negyven haiku
Egy sas délutánja, Versek,
Duplex Könyvkiadó, Pécs, 1999. 37-42. oldal
(A fenti 21 haiku + az alábbi 19 új haiku)

Ledőlt ház alól
hozom ki bent rekedt, halk
igazságomat.

*

A lelked neve
rejtve van, ezer szó föl
nem ölelheti.

*

A falak közül
kilátni a felhőkre,
a felhők közül...

*

Az alászállást
nem tanítják, megvágnak
sima perceid.

*

Olajág nélkül,
és üres kézzel térek
naponta vissza.

*

Szitakötőt fog
a darázs, fejét viszi,
szárnya itt marad.

*

A megtalált út
semminek látszik, vonás
a sziklafalon.

*

Hinni a csodát,
széles aranyárny alatt
ki-ki önmagát.

*

A rab madárnak
égboltnyi szárnya, bár a
kalitka zárva.

*

Otthonod magad
légy. Hontalan szavakból
emeld fel hangod.

*

Nedves szirtkőhöz
hasonlatos szavad, mely
életet fakaszt.

*

Karámban juhok:
fekete szandálba bújt
lábad körmei.

*

Költő, bárhol élj,
hangod ismerős: bánat
öl az édenért.

*

Betűk a könyvben:
vándorló fecskék ülnek
így pihenőben.

*

Fogaim útja
a bőrödön, vadcsapás
a téli erdőn.

*

Hullásod szelíd
és szabad, nincs póráz a
virágsziromra.

*

Vörösborcseppek
az asztalon, szétkenem,
újra rajzolom.

*

Csendes az este,
mintha borostyánkőben
buborék lenne.

*

Bár most szabadult,
a fogoly szöcske riadt,
szeme éjsötét.

.oOo.

 

 

Közel vagy távol
ötvenegy haiku

*

A tájak bennünk
élnek, tüdőnkben erdők,
fénylő havasok.

*

Megérintem a
sírköved, mintha hátad
érinteném meg.

*

Arcodon könnyek.
A ragyogás betűi
túlélnek minket.

*

Emlékhajszálad
sincs már, olvadó hóból
tavaszi sáfrány.

*

Fölfűződnek a
napok, gyöngyök a láncra,
téphetetlenül.

*

Ami szép, nem ejt
rabul. Titka fölemel,
mélységes azúr.

*

Elhagyott úton,
gyöngyház-grádicsokon lép,
követ az árnyam.

*

Éjbehullt álmok
az égig nőnek, bár a
magvető alszik.

*

A kemény szívet
mintha elefántcsontból
faragták volna.

*

Vörösmézéből
kéken lobog a hajnal:
égő virradat.

*

Reménysugárral
önként szegénnyé lenni,
élni valahol.

*

Viaszosvásznon
közelít korsóm felé
egy tántorgó légy.

*

Rojtok dalolnak
hosszan, színesen lelkünk
tarka szőttesén.

*

Gyermeksóhaj száll:
szélháton a buborék
el ne pattanjon.

*

Tengernyi vágyból,
szürkület-fonálból nyert
szesz: versaromám.

*

Körülfolynak a
hamisított képek, és
testem ellobog.

*

Megnyalja ujját,
majd balzsamként sebemhez
nyomja egy Buddha.

*

Pálmalevélre
rótt, durva írásjelek,
talizmán, sziget?

*

Bogárhad fürdik
az utcai lámpák halk
fényzuhanyában.

*

Nyári záporba
villám hasít, függöny leng,
a fény-nyíl vakít.

*

A tegnapi én
a mai is lehetne:
nap önmagadban.

*

Aranytesteden
patakzik a víz, gyékény
szaga, Nílus, rizs.

*

Fekete lapon
sirályfehér fölirat:
A tó éjszaka.

*

A kert végében
zöld tujabokrok állnak,
nézik a házat.

*

A hullámokat
el nem foghatod, útjuk
fenség, életüdv.

*

Madárdal ébreszt.
Belezúgnak otromba
gépkocsizajok.

*

Illanó varázs
a felkészülés, hiszen
minden mindig kész.

*

Babszem oldalán
mintázat: csillagörvény,
messzi parázslat.

*

Szemed ívéből
kirajzolom aktodat:
karcsú lepke vagy.

*

A nyár őszbe ér,
örökre külön él a
tavasz és a tél.

*

Nemes utód, ki
belső mintát követve
szövi életét.

*

Fecskék szállnak a
nádas felett, ezüstös
víz, füstkék hegyek.

*

Árnyékok lelkünk
taván, gondolatok mint
szélfújta hajók.

*

Futnak a fák és
füvek. Bálnahátú nap
vöröslik, lemegy.

*

Részegen szitál
az eső, sarkain két
tört üvegcsengő.

*

A legnagyobb fény
szürkének látszik, nem kell
ingyen senkinek.

*

Rejtekajtó a
múlt, hamuból gyémántot
gyúr, kié a kulcs.

*

A temetőben
járok, varjútollakat
nézek a földön.

*

Túlhegyezni a
gyönyört, készakarva, hadd
törjön el hegye.

*

Virágban álló
sivatag a lelkem, hol
föltámadsz bennem.

*

Szívemben ősi
barlang, és sziklarajzok
- ha fénycsóva gyúl.

*

Tiltakozó kéz
a magasban, részvétlen
nézi a tömeg.

*

Mosolyogva a
falat köszöntöm, noha
ma lerombolom.

*

Közel vagy távol,
mit számít merre az út:
cédrusom megáll.

*

Mint kagylóban az
igazgyöngy, gyermekszájban
a telt bölcsesség.

*

Mosogatóban
edények, hegyben, akár
üres éveink.

*

Álmomban szellő
vitt, nevettem. Porszemként
újjászülettem.

*

Lépten-nyomon űz,
éget a vágy, naptükröm
belül egy szilánk.

*

Kutya pihen hűs
templomkövön, nyármeleg,
turistaözön.

*

A teaivás
is visszautasítva,
válaszom kemény.

*

Az átváltozást
szeretnéd elérni? Nyiss
rést mindenfelől.

.oOo.

 

Curriculum vitae

Mottó: …A költő ma nem lehet olyan,
mint a költő…
/Gregory Corso/

1958-ban születtem Pécsett, s jelenleg is itt élek. Gyermekkoromat egy városszéli bányatelepen, István-aknán töltöttem, közel a mecseki erdőhöz, mely a kertünk végében kezdődött. Talán ennek köszönhetem, hogy van bennem egy bizonyos vadság, amit ösztönösen megőriztem. Nagyapám volt az, aki ezt a tulajdonságomat leginkább értékelte. S akkor is megvédett, amikor erre méltatlan voltam. Ez aztán igen mély nyomokat hagyott bennem. S az ő nagysága - bár foglalkozására nézve csak egyszerű bányász volt - máig példakép számomra. Emlékszem arra is, hogy egészen kis koromban apám egyszer azt mondta: "Tudod, amit szabad a Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek." Mire én habozás nélkül ezt feleltem: én vagyok a Jupiter, és te meg az ökör. Akkor nem fogtam fel, hogy mit is mondok valójában. Ma már tudom, hogy nem sértegetni akartam őt, hanem - bármilyen furcsa - felszabadítani a konvenciók alól.
A versírás tiltott-gyümölcs-szerű örömével (környezetem ugyanis nem túlzottan méltányolta az ilyesmit) középiskolás koromban találkoztam először, amikor sikerült papírra vetnem a következő sorokat:

Jeleket látok arcodon szomorúságodból,
remélem a tevéket megölni nem akarod?
Gyere, ülj mögém, induljunk,
s meglepődnek a kis állatkák,
mert mi valahol a sivatag mögött
fehér kenyereket hajigálunk.

Nem vagyok biztos benne, hogy akkor tudtam, mit jelent ez az egész, de éreztem, hogy valami új dolog, Olyan, mint egyfajta belső fény, ami csak lassan dereng fel előttünk. Ennek ellenére sokáig nem beszéltem róla senkinek. Körülbelül ekkortájban, tizennyolc éves koromban fordult érdeklődésem a kínai és japán költészet és piktúra felé. Ekkor ismertem meg Li Taj-po, Tu Fu és Po Csü-ji verseit, amelyek valami oknál fogva nagyon nagy hatást tettek rám. Később aztán felfedeztem a japán -színház, a teaszertartás és a virágrendezés sajátos üzenetét is. Ezzel már röviden jeleztem is, hogy milyen irányban kerestem a művészi inspirációt, a szellemet, ami túl van a sablonokon. Persze, mindez nem jelenti azt, hogy nem voltak magyar példaképeim. Ilyen volt például mindenek előtt Weöres Sándor, vagy rajta keresztül Hamvas Béla, sőt a kortársak közül az 1948-ban született Kemenczky Judit, aki több nó-darabot is lefordított (lásd Vekerdy Tamás: A színészi hatás eszközei - Zeami mester művei szerint, Magvető Kiadó 1974).
A középiskola után elvégeztem a Pécsi Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakát, melynek folyományaként tanárként helyezkedhettem el. Ezt követően verseim jelentek meg a Kortársban, az Új Symposionban, a Stádiumban és más folyóiratokban. Időnként külső munkatárs vagy szerkesztőtárs is voltam valamely újságnál, ilyen volt például A helyzet c. pécsi hetilap vagy a Sétatér és az Együtt c. havilap. Ez utóbbi ugyan - munkahelyi, intézményi lap révén - csak félig volt nyilvános, mégis érdekes feladatnak bizonyult számomra. 1999-ben pedig Egy sas délutánja címmel megjelent első verseskötetem.
Ami egyébként a publikációkat illeti, azt hiszem, barátaim ösztönzése nélkül, csak ritkán léptem egyről a kettőre. Valószínűleg azért, mert soha nem éreztem a háttérbe-szorítottságot, ráadásul mindig is vonzódtam az ún. földalatti irodalom iránt, amit a legtöbbször nem a sikertelenség tanújeleként, hanem inkább rejtett életerőként éltem meg.
Talán ebből fakad az is, hogy a versírás lényege számomra egyfajta természetesség, azaz mindenfajta mechanizmus tagadása, ami rendszerint együtt jár a megmunkálás egyszerűségével, sőt, ha lehet így fogalmazni, a legmagasabb rendű igénytelenséggel.
Zeami Motokijo, a japán klasszikus színház - a nó-színház - mestere egy helyütt azt mondja, s ezzel mélységesen egyetértek, hogy a legmagasabb stílus a nem-stílus, a nincs-stílus, mely anélkül, hogy az abszolútra törne, túlér önmagán.
Tény, hogy a jelenségek mögött rejlő titkok megvárnak bennünket, csak töretlenül kell kitartanunk egy hang, egy érzés, egy szikra valóság mellett. A föladott szándék ugyanis az egyedüli biztosíték a szembesülésre.
A szem felnyitása önkéntelen, miként az írás is, ha eleven. Fölkelni e jelre, nem az óracsörgésre, nem az ébresztésre. Nem tudni, amit tudni kell. - Ez a versírás nyitva tartott ablaka.


Kovács Gábor

 

Dervistáncot járó felhő, Kovács Gábor versei [Digitális változat, 2009]
Kovács Gábor honlapja: http://www.kovacsgabor.webs.com/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kov%C3%A1cs_G%C3%A1bor_(%C3%ADr%C3%B3)