« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Polnai Zsolt (1982-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől


Sötét veremben
gyertya pislákol. Táncol
poharam talpán.

Eső kopog kinn,
tetőm bádog lapjain.
Be akar jönni.

Víz tükrén laza
jéghálót feszít a szél.
Halászik talán.

Kopár bokrokon
izgága verebek. Mind
eleven termés.

Tavaszi eső.
Ablakomon nem fagy már
A pára virággá.

Tavaszi napfény
melengeti át frissen
borotvált fejem.

Sárga tulipán.
Kidugta fejét gazos
kis rejtekéből.

Öt szemével vajh'
miért engem figyel a
szalámis kenyér?

Kövér macska a
kert füvében lapulva:
nagy kutyavadász.

Oda a tavasz!
Az út szélen kis pipacs
lógatja fejét.

Nagy barnavarangy.
Füvet nyírtam felette
észre sem vette.

Fehér padon ül.
Rongyos zsákszatyor fülét
morzsolja némán.

Kavicsrugdalás.
Kíváncsi kutyafejek
bukkannak elő.

Hűs nyári zápor.
Nekem mossa az epret
útszéli fákon.

Hajnali szellő.
A ruhaszárítón egy
csipesz hintázik.

Vasúti sínek
között pillangó libeg.
Vonat közeleg.

Vihar utáni
séta. Távolban villant
egyet még az ég.

Dolgos nap vége.
Már csak a szúnyogomat
kell megetetnem.

Aratás után
újra zöldül a repce;
magát vetette.

Piros és fehér
törülközők birkóznak
a mosógépben.

Aszfaltba félig
taposva szárnyal még egy
káposztalepke.

Első őszi köd.
Hideg permettel fest le
minden pókhálót.

Nagy barna varangy
lustán cammog az úton.
Áttessékelem.

Haldokló kutyám
csokival etetem, hogy
jobb kedve legyen.

Az utca kövén
száraz kenyér hever.
Galambok sehol.

Magányos udvar.
Kutyaugatás helyett,
fenyő illata.

Fehér plafonon
véres küzdelem nyoma.
Szúnyogvadászat.

Fagyos telihold.
Ezüstszalagként ragyog
a csigaösvény.

Orrfújás után
kócos szakállam apró
szöszökkel teli.

Ablak tövében
mélyen görnyedve alszik.
Busz ringatta el.

Szitáló eső.
Megöregedett a nyár,
ősz lett a neve.

Szép, karcsú pohár.
Asztal szélén álldogál.
Boromat tartja.

Szemem sarkában,
farokcsóválva, kutyám
emléke szaladt.

Cserfes kis patak
rohan az erdőből csent
levéllel hátán.

Kiskapu nyikkan.
Korai szellő kószál
a kertek alatt.

Őszi este. Nagy
a csend. Kabócák hada
más világra ment.

Párban kocogó
pálinkásüvegek a
sétálóutcán.

Kinn csípős fagy van.
Benn gőzölgő fürdőt vesz
a teafilter.

Egy napos a hó.
Máris magára vette
a világ mocskát.

Asztalon Buddha.
Hónapok telnek. Mindig
ugyanúgy nevet.

Vén kémény körül
galambok élvezik az
otthon melegét.