« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Weigl Krisztina (1972-)
haikui

Kéziratként a szerzőtől


ma is vártalak
de csak a huzat zörget
emlék-vázat

vak mozaikmester
homokba rajzol. életet
hív élettelenbe

álmos esernyők.
zsírpapíros ablakban
a reggelt várják

ülünk mindketten.
asztalon kezed dobol,
fülemben vérem

barlangtemplomok.
odabent hangosabban
énekel a szél

jel.ige
elcserélném
a szagom veled

bölcs gondolkodó
jótékony félhomályban
elsápad. alkot

elcsendesedik
a szentély. fény csurog csak
végig a falon

*

tükröződöm

tudom hogy szeretsz –
nap mint nap tükröződöm
az örömödben


jelentés

ma is írok. de
mire a szavam hozzád
ér, már mást jelent.


a pad

méltatlankodva
recseg alattam a pad –
ma nem engem várt


kulcs

szögre akasztom
a kulcsaim. csak nevet
dühömön a Hold.


esőcsepp

hideg az orrom
esőcsepp táncol rajta –
vele nevetek –


éktelen zaj

éktelen zajjal
hullott le az utolsó
szelídgesztenye


kővadon

nem értek sokszor
én semmit. a kővadon
tanít csak. fordít.


eső

elállt az eső.
ma magamra gombolom
a jobbik napom




várlak téged.
míg virágszirommá
olvad a hó


Isten

az Isten olyan
hangosan hallgatott hogy
megsüketültem


erős alku

ellopták a lovam –
a hintóm tökké válik,
cipőm szilánkká


reggel

ma nem lehet baj.
csókot lopott az orrom
hegyére a nap


lámpás

eldugott lámpás.
száraz papírok között
testet álmodik


árnyék

részeg árnyéka
tántorog – megénekli
a csillagokat


fehér királynő

a fehér királynő
nem tud rejtőzni árnyékban.
segítségért kiállt


peron

hajnali peron –
kopott ablakszem őriz
odabent reményt