« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Nagyon szépnek látom ezen a képen papát. Szép vagy csak az teszi széppé, amit mögé gondolok? Nem tudom. Akárhogy is, a legboldogabb évtizedének első hónapjaiban készült ez a kép az Iskola utcában, Biró Yvette lakásában.Szilágyi Lenke képei sokszor a legbensőségesebb, legszemélyesebb pillanatot rögzítk  arcon, akton, mégis (azt hiszem) a személy ismerete nélkül is megindíthatja a nézőt, de nekem ez a kép egy családtörténeti pillanat fontos stációját idézi meg.Történt, hogy valamikor '88-ban papám elkezdett átjárni az általa évtizedek óta ismert Pap Máriához, aki életútinterjút készített vele.Ebből a beszélgetésfolyamból szerelem szövődőtt. Igen ám, de akkor már 12 éve élt Mayával apám, akit szintén nagyon szeretett.A mindenről megingathatatlan és szigorú ítéletet kimondó barátok zöméről apám tudni vélte (igaza is lett, mint később kiderült), hogy ellenségesen fogadnák, ha dobbantana. Talán ennek köszönhettem azt a páratlan bizalmat, hogy egyszercsak felnőttszámba vett és a Hattyú kocsmában elmesélte, hogy szereti a Marit, nagyon szereti és ott fogja hagyni a Mayát. Én már azért beleszerettem Mariba, mert egy titok részese lehettem. Papa így írt erről a korszakról:Amíg lehetAhogyan megyünk összebújva azIskola utcán fázós-boldogan(“őszi szerelem– mondta kis pimaszfiacskám) “őszi” – és akkor mi van?bár, persze tudtuk mi is pontosan,hogy ami jön, az tél, nem a tavasz,hogy most már minden utoljára van,hogy az öregség tele behavaz,de addig itt a kocsma és az ágy,addig legyen tivornya, buja vágyamíg lehet. És aztán szépen együtt,egymás kezét el többé nem engedjük,s együtt, együtt bár úttalan-útatlantoporgunk-tipegünk a tébolyult hóviharban.Soha olyan boldognak, kiegyensúlyozottnak nem láttam a papámat, mint Marival (halálos betegsége kezdetéig), sose láttam mellette más embert, aki egyszerre volt képes arra, hogy bármiről és bármikor beszélgessen vele és óvja, gondozza őt (merthogy  papa ebben utazott - már az óvásra, gondozásra szorulásban).Nagyon szépek voltak együtt és talán mégis, igen, úgy lehet, ez a szépség sugárik át a képen, ahol az ötven felé közeledő pasas új életet kezd egy kölcsönlakásban egy nővel, akiről már évtizedekkel azelőtt úgy gondolta, hogy szerelmes, de akkor nem lendült hódító-támadásba, mert az egyik legjobb barátja felesége volt Mari.

Petri György (1943-2000)
VERSEI

 

ÚJABB VERSEIRŐL

Még bugyborékol.
A járókelőszerű, ki majd hírt ád,
lepöccenti az egyencigarettát.


BAGATELLE

57 kiló lepkeszárny
sor összeragadt pillanatom.
Vonszolódok a beváltóhely felé.


NAGY BÁLINTNAK

Mint fenyők ködbe – – –
fáradtságba, undorba
bugyolálódik a jóakarat.

Ha heten: öten.
Öten: akkor hárman.
S ha hárman: akkor inkább ketten.

A többiek
többségükben kibírhatatlanok.
Magunkon kivül:

vagyunk egynéhányan.
S magukon kivül vannak
egynéhányan.

A levegőég herseg
(vadászgép szeli át)
mint rétesalma húsa.

Kik jönnek most az agya-
fúrt politikusok után? Buta
katonák? Újabb agya-

fúrt politikusok?
Laza póráz?
Börtönök? kussok?

Kivándorol egy ország önmagából?
Megjött a villamosod.
Siess. Szerbusz.


SZERELMES VERS

A tények összegyűltek ellenem,
szerelmem, és nem-valónak mutatnak.
Nevetés? Vacogás? "Fogadj fiadnak!"


BÜSZKÉLKEDÉS

Nézz szét ezeken a.
Ezt mind én hagytam abba.
Amikor a legkevésbé szerettek volna abbamaradni.


A BÜNTETÉS

Mi lesz velem, itt
a halál őrlőfogán.
e ragyás szirten?

Eszelős, bosszuálló
mosollyá gyűrődnek
a Föld ráncai.

Milyen némán,
hirtelen érik meg a
büntetésre a bűn.


AIR

a világ fénylik
mint egy halott gyík
mint egy mézcsöpp

a világ fénylik
mint rózsafa bútor
mint öregember keze

a világ fénylik
mint kép fölött
az üveg