« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Karsai János
[Írói álnév
: Sei Shin]
haikui

 

(Sei Shin: A karddal egybeforrasztott világ,
Budo Kiskönyvtár, Hunor, Budapest, 1998, c. kötetből)

Egy dan? Talán csak
halvány mosoly,
ha reggel tükörbe nézek.

*

A VILÁG RENDSZERE

Minden összecseng,
rejtve semmi sem marad,
bárhogy titkolod.

*

PARANCS

Szamuráj vagyok,
karddal életet adni:
ez feladatom.

*

ÉRTÉK I.

Egyetlen kincsem
százszor becézett kardom!
Rozsda lepte be...

*

ÉRTÉK II.

Tükörbe nézek:
mit mutatnak tetteim?
– kérdem magamtól.

*

Tízezer tonna
egyetlen kardpenge
élébe oltva.

*

 

(Sei Shin: A vívás lelke,
Budo Kiskönyvtár, Hunor, Budapest, 1996, c. kötetből)

A tizenkettedik,
a legbölcsebb bölcs, pusztán
ennyit szólt: Kakukk.

Azt hittem, elmúlt,
de százszor is visszatért
a gyermekkorom.

Én teszem azzá,
amitől megkönyörülsz,
a koldus ráncait.

Miről mesélnek
megkövült leveleid,
őskor világa?

Gyakran megpihen
bonsai-fa tövében
Lancelot lovag.

Hajnali kertben
járván, bántam meg én
minden bűnömet.

Én vagyok a csend.
Hallgatásod zenél a
mélykék tó tükrén.

Hold süt a kertre,
a fák alatt sétálva
nagyot gondolok.

Apró cserépben
kicsi fa nyújtózkodik
a csillagokig.

A madár röptét
metszette keresztbe az
eltévedt penge.

Amikor kettő
eggyé tud összeállni
vágtató lovon.

Meghajolni más
hatalmassága előtt,
micsoda öröm!

Gyümölcsöt terem
a kitartás acélja,
így lesz minden: Egy.

A bölcsek nyugalma
az életbe vetett hit
bizonyossága.

A kettő közül
inkább reggel lehulló
falevél lennék.

Miért kérdezel,
ha csetlő-botló léted
maga a válasz?

Csodás pillanat:
kettő tulipán kelyhe
összeütődött.

Addig edzettem
acél kardomat, amíg
eltörte a szél.

Ha vízcsepp csobban,
az Egy egyszerre mozdul
és mozdulatlan.

Szélfútta fenyő
a dombtetőn áthajlik
egy más világba.

Hét pettyedben a
világmindenség titka,
katicabogár.

Vigyázz a Gonoszra!
Gondolataid jóságának
Ő az őre.

Egyetlen penge
egyetlen suhintása
egyetlen élet.

Pók hálójában
már nem zümmög a szúnyog.
Élete: élet.

Kardtokom végén
pici madár énekel,
párjának felel.

Fűt szarvas lába
közt egyazon szél fújja
farkas szőrével.

Semmi szél fújja
sosem létezett liget
árnyékbokrait.