« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Auth Szilvia (1979-)
haikui


az égből jövő
örök esőcsepp vagyok
némán zuhanok


arany napsütés
az éjben: ez vagyok én
holt fekete fény


Csend hajnala ez,
örök horizont - minden
érintés sebez.


halotti maszk az
élet szépsége rajtunk
gyönyörű álca


alvadtvér hajnal
szemeden csenddé tompul
angyalkönny álmom


vérző ébredés
elmúlás gyötörte mély
lázálmod ez ősz


lángoló hajnal
vértől pirosló mezőn
bájos elanor

 

 

NAPÚT, 2009/2., 8–9. oldal

hópelyhek haláltánca
létszomj az éjben

*

tünékeny lét – most
felragyog – jégvirágok
izzó hajnalon

*

halál rajzai
magányos fák alkonya
téli köd szitál

*

jeges űr tátong
– most ellobbanó árnyad –
éj-erdők felett

*

hajnal-rianás
holdfénybe vesző álmod
mozdulatlanság

*

mozdulatlanság
őzek álma most álmod
jéghártya magány

*

teával várlak
dermedt fagyban égő csend –
majd megérkezel

*

zúzmara lepte
őz-álom a hajnal – a
fákról csend pereg

*

 

Végtelen zanshin


Ahogy az élet minden egyes, hazugsággal terhelt pillanata a halálban végre igazzá válik.

Az őszi napsütés hidegen ragyogott az avarral borított erdő felett. Az ég távoli magánya és a közelítő jéghártyás hajnalok ígérete lengte be a délutánt. Nem rezdült semmi sem. Várakozás.
Örökkévalóságnak tetsző pillanatok.

Az az egy, örökkévaló pillanat, ahogy a levél elengedi az ágat és a rég halott kami áldását magával ragadva a semmibe hull.
A halálban egyesüljetek.

Haiku

őszi falevél
magányban izzó percek
végtelen zanshin

Ahogy lehull, a halálban egyesül mindenekkel, a hazugságon átizzik a való.

*

 

Haikuk
Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 6. oldal

hajnalra várva
felettem – mozdulatlan –
lüktet a semmi

*

kabócák álma
könyörtelen alkony most
az égre feszül

*

mozdulatlanság
megfagyott alkony-árnyak
térdre tört fákon

*

már nem álmodom
jéghideg szoba – az éj
most bennem rian

*

lüktető éj vagy
zazen-árnyad átvérzik
a dombok felett

*

szatorid késik
– látod – hiába múltak
el évezredek

*

ólomszín alkony
hegygerinccel küzdenek
haragos szelek

 

Világ Haiku Fesztivál [Antológia], Magyar-Japán Baráti Társaság, Pécs, 2010, 61-65. oldal:

zöld búzamezőn
- lelked katatón mélye -
kiszáradt fa áll

szürke alkonyat -
árnyékot nem vet most a
hóra - jeltelen

vonatablak-árny
rohanó létünk kihunyt
alkonyat stigma

amikor nézlek
nyáron, csöndes álmaink
minden kiszellőzik