« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

B. Tóth Klári (1955-)
haikui


Haiku-halom
Kéziratként a szerzőtől

Japánbirs álma
sudár cédrussá válni
száz halom alján

*

Emlékezz rólam
éghez simuló kőszál
zuhanásomkor

*

Vörös fénypászmák
felnyársalják az eget
hegyre hull vére

*

Lenézi szerény
völgyét a gőgös hegycsúcs
és beleszédül

*

Törmelékhalmon
épségben áll a kereszt
Haiti felett

*

Erzsébet-hidat
kereszttel várja Gellért
zuhanás előtt

*

Szirt alatt hajó
kócos jégcsapok között
tavaszba úszik

*

Tűhegyes tornyok
fölött összelyuggatott
membrán ég feszül

*

Jégcsillagokat
köszönt hegycsúcsról a nap
pocsolya tükrét

*

Magányos szikla
áll toronyfelhők között
ég oszlopai

2010. január 2.

*

Rügyek pattannak
tavasz közeleg –
gondok rügyfakadása

 

 

Dombokra simulva
Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 52. oldal

Dombok smaragdzöldjét szántóföldek hasítják fel, a váratlanul kihajtó növénysor, kipattanó virágzás egy ecset lendületével festi át a sávokat, mint textilmintát a tervező.

Csíkokra bontja
magát a föld, a dombnak
szántóföld feszül

Bársonyos ívek ölelésében kis tanya, messziről csak a kémény és a kanyargó szürke vonaglás látszik, ahogy kígyózik az ég felé, mint a közeli szent liget hajdani áldozati füstje.
Asszony a föld karjaiban, visszavonhatatlan szimbiózis.

Halmok ringanak
dombokra simul a csend
asszonytanya hív

A kiskonyhában pléhvödör vizében megereszkedett nádstukatúr imbolyog, arcunkba lóg a megtelt légypapír, az özvegy friss tehéntejjel kínál, mosolyában feloldódik az istállószag.

rovarhinta leng
pilleszárny lenyomata
halálkiáltás

Házilag felduzzasztott patak zsilippel. Mezőből kihasított kerek tavacska, imbolygó felszínén ringatja az eget. Fűszálak zöldjében vérző klorofill, középen kecses faházat nyalábolnak a hullámok, mint táncosnőt a libegés, ingerkednek vele, rizsszemcsék villódznak a kék tükörben.

Mint szoknya fodrán
úgy csillan vízen a fény
tört üvegszilánk

Az asszony tehenet fej a dombtetőn. Ridegtartás. Spriccel a tej a sajtárba, cipeli a meredek lejtőn, kilöttyen. Folyik a fehér lé lefelé, lassan gördül a zsíros folyam az ösvény letaposott füvén, csillogó tejút.

Eltévedt a völgy
hozzásimul az éghez
lenéz - visszahull

A völgyszorosból hangokat hoz a szél, erőteljes férfikórus, felelgetős, mint az afrikai törzsi dalok, közelebb érve birkanyáj. Lépteinkre megriadnak, felfelé kaptatnak a hegynek, testük összeforr, mint gyapjúszőnyeg hullámzik a gyepen. A dombtetőn még elfújnak egy kardalt, aztán elindulnak, nyomulnak egymás hegyén-hátán egyre följebb, feltorlódnak az égig, a kékség beszippantja a gyapjak tömegét, szétterülnek az égi pázsiton, belefészkelődnek az azúrba.

Bárányfelhőkre
feszített türkiz lepel
gyapjú-hó szitál

Míg zeng az égi kórus, távolodunk, a kolomp gyengülő szavát elnyeli az útkanyar. Talpunkon litván föld. Nem lemosható.

2010. január 18.

 

Sóhajiku

oly közel vagy mint
beszippantott akril spray
légszomjaltató

hámréteg alól
mint földből friss hajtás
kinéz új arcod

ötvenötön túl
elpercegnek a percek
időszűkület

öregedésünk
íz-illatfokozóval
beoltott idő

2011. március 22.

 

Örömsajdulás

nézzed színeim
azúrba fecskendezett
bánat-oldatom

színtenger terül
elsimul égi kéken
ráncaim fölött

bent ének zendül
feszülnek égi húrok
csendburok alatt

kint tavasz lobog
rügyecskék ébredeznek
ne gyűlöljetek

2011. március 22.

 

Ecsetvégen a Nap
(Haibun)

Hajnali négykor keltünk. Meg kellett előzni a Napot. Fél ötkor már kint voltunk a faluszéli réten, szemben a Naszály, máskor rózsaszínben virít a kőbánya, de ilyen kora hajnalban alig dereng, véletlenszerű, mint gyerekrajzon elkenődött maszat.
Még a táborban lealapoztuk a farostokat, fejenként hármat. Középtónusból indulunk ki, hogy minél gyorsabban fel tudjuk dobni a színeket.
A félhomályban kiteregettük festékes tubusainkat a gyepre, felállítottuk az állványokat, rákötöztük a festőrongyot és vártunk. Figyeltük a keleti égboltot, mikor jelenik meg az első fényfolt.
A Duna felől friss iszapszagot hozott a szél, halványan rajzolódott ki a parti fák tömege, a körvonalakból próbáltuk kitalálni, melyik milyen fa. Városi gyerekeknek nem is olyan könnyű, de a régiek segítettek, melyik az olajfa, a jegenyenyár, vagy a parti fűz.

Még alig pirkad
csak sejlik a körvonal
hasít a sugár

Az éles fénypászma úgy lövellt végig a fejünk felett, mint mikor hirtelen bekapcsolják a színpadi reflektort és megvilágítja a füstgép műfelhőit. Felerősítettük a színes alapokat a festőállványra, kiválogattuk azokat a színeket, amikre szükségünk lehet a következő órákban.

Tubus szűkéből
ecsetre kívánkozik
lázad a festék

Nagy előny ilyenkor a színes alapozás, mert olyan gyors az égi történés, hogy nem győznénk minden színt felrakni. Egy kis ultramarin sáv, néhol kobalttal megpendítve, krómsárga fénynyaláb némi aranyokkerrel, egy kis türkiz itt-ott, a meleg árnyalatoknál csipetnyi kraplakk adalék, persze csak óvatosan, átvérző festék, ne uralja a képet. A tavalyi diákok rutinosan nyomkodták ki a színeket a palettára, az újaknak megmutattam. Nem mindegy a sorrend.

Halvány liláskék
alapra feszül az ég
mennyei dráma

Sietnünk kellett a festéssel, a tompa fénypászmák áthatoltak a szürkés közegen, megcsillant itt is, ott is egy-egy felhőfoszlány, mint lebegő tollpihe a napsütésben.
A lila sávokat kobaltkék árnyalatok váltották fel, aztán a sötét égi mezőre beúszott a narancsszínű köd, egyre nőtt-nőtt, úgy szövődött össze a kékkel, mint láncfonallal a vetülék. A komplementer színek fokozták a hatást, mint a barokk színház díszletei.
A fénysugarak, mint előhírnökök jelezték, hogy ma is útjára készülődik az égbolt fejedelme.

Narancsruhát ölt
álmából ébred a Nap
hűvös hajnalon

Lélegzetvisszafojtva meredtünk fölfelé, ahol nemrég még halvány csillagok milliárdjai nyüzsögtek, s hanyatt fekve ringatózott a Hold, most úgy feszült fölénk az ég, mint egy sokszínű patchwork takaró, várakozással teli vibráltak a színek, mintegy előrevetítve a következő pillanatot. Széles ecsettel csapkodtuk föl a színeket a második farostra.

Aludj el, aludj
csillagok pásztorlánya
fény ura ébred

A diákjaim feszülten figyeltek, meg sem hallották a kezdetben olyan kedves tücsökciripelést, sem a békakuruttyolást a nádasban. Ecsetekkel, palettával a kézben vártuk a felkelő Napot, hajnali utunk célját, értelmét.

Várandós az ég
szülőágyon vajúdik
kibukkan a Nap

A csoda kötötte le a figyelmünket, ahogy az izzó égitest- mint egy drámai főhős a fényárban úszó színpadon - méltóságteljesen bukkant elő a horizonton, hogy végighaladjon kijelölt útján.

2011. február 28.

 

* * *

Lassan kiköltjük
mint japán tyúk az ólban
verstojásaink

Haikunk préselt
selyemakác-virágként
terebessedik

 

Haikulóban
(Toszkán utazás)

Hófolyam karja
sziklás hegycsúcsot ölel
vágya lecsordul

Elhagyatott ház
téglázott ablakokkal
befelé figyel

Mint virágporral
a szorgos méh, megtelünk
halottainkkal

Hófödte hegycsúcs
lecsorgó nedvvel áldoz
a szomjas völgynek

Harsogó kacaj
gurul a fejek felett
derűlavina

Felhővonat húz
körbe az égi sínen
légkörforgalom

Szürkén húzódik
fölénk az égi jurta
bekukkant a fény

Büszke hegygerinc
hókarjaival földig
alázza magát

Friss szántás fölé
batikolt mennyég borul
magára feszít

1011. április 16.