« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Sajó László (1956-)
haikui

33 HAIKU
a "FÖLDÖN VONULÓ FELHŐK" c. kötetből
Századvég Kiadó, Budapest, 1994

 

a méhtelepen
rozsdás szög átütöttem
krisztus tenyerét

*

patkány mar belém
behegedt harapása
dobog a szívem

*

elfordulásod
fuvallatától borzong
fiókatetem

*

a rózsabogár
csak a rózsát s illatát
tűri trónjánál

*

halott gyümölcsös
hűlő testét a lekvárt
legyek belepik

*

rámnehezedik
súlyától megszabadult
árnya a kőnek

*

lábamnál lehullt
levél – surranó patkány-
pillanat rohan

*

amíg aludtam
pillarezgéstől csillant
a víz a kútban

*

az ablaküveg
arcommá dermed jeges
rémületében

*

az összeomlás
pillanatában a por
mennyezetig ér

*

sugarak zúzzák
koponyám kifúj a szél
szitál az eső

*

hát itt járt csöndben
becsukta maga mögött
ajtónk a huzat

*

szférák zenéjét
légy kaparássza gyufás-
doboz-semmiben

*

napsivatagban
éjpiramisok között
ítéletidő

*

pillanattömbjét
lapozgatja az isten
szellő fujdogál

*

lehullt levelek
a középpontkupacban
összerezzenünk

*

nyomodban vannak
riadtan körülnézel
hóvá menekülsz

*

rekkenő idő
középpont-hűvösében
semmi se rezdül

*

homokszemcsékben
kristályosodó léptek
süppedő idő

*

atomfúvásban
derengő fénynél árnyék-
világ imbolyog

*

ablakba zárt légy
szabadon gombostűre
szélvédőnek száll

*

küszöbre kitett
csontjaim hideg széllel
szaglássza isten

*

hiányom szobrán
a szellő az utolsó
simítást végzi

*

aki a földnek
tartozik életében
lenn égnek fordul

*

ha halálos csend
lesz ki veri föl legszebb
álmomból istent

*

örök sötétség
részecskéi kitépett
pillák fénylenek

*

ki idetéved
testén át hussannak ki
a denevérek

*

egy lépést sem tesz
üregét tapogatja
önmaga nélkül

*

elsüllyedt tenger
roncsa rozsdává roskadt
kiöntött lavór

*

isten veletek
hagyjatok felejteni
fekszem hegy mögé

*

le kell rágni a
halat hogy a szálkát ki-
vegye belőle

*

kihunyt fény körül
szívkamrákban a homály
ronygyai lógnak

*

koponyám krisztus
sírboltja varangy-agyam
őrzi üregét


 

222 HAIKU
a "FÉNYSZÖG" c. kötetből
Osiris Kiadó, Budapest, 1995

 

SHAYO HAIKU-
KÖLTŐ ÉS TOLLRAJZOLÓ
ÉLETE MŰVE

*

nézem a papírt
írjak rajzoljak – jaj csak
néznem kellene

*

és a hetedik
napon megpihent és el-
felejtett mindent

*

hajszálereken
ereszkedik alá az
angyal csurom vér

*

inkubátorban
lélegzetfogytiglan egy
életbe zárva

*

újszülöttsírás
és utolsó lehelet
között lapozgat

*

rajzolgatom az
árnyékok mozdulását
reménytelenül

*

jócselekedet
ujjaimon számolok
szótagszámokat

*

egyetlen hangya
vonul végig a földön
jegyezzétek meg

*

megint valami
bődületes bölcsesség
imígyen szóla

*

mily megkapóan
rajzoltam repülését
rabmadaraknak

*

mást nem tehetek
követ rúgok arrébb és
írom rajzolom

*

most itt látod-e
a zöld szín különböző
árnyalatait

*

szárnyáról tinta
csöpög a papírlapra
nem repül többé

*

ahonnan szellő
fujdogál a tó a táj
rezzenéstelen

*

a pillanatok
cserepeit elfújja
percemről a szél

*

anyám elvonszolt
az óvodába de meg-
szöktem onnan is

*

erdei sétán
én alakítom ki a
fényviszonyokat

*

csodák csodája
a levegőben megállt
rajzomon a füst

*

elfutnék innen
ha nem tartana mindig
velem futásom

*

beprogrammozva
a felhőkarcolókban
mint gyúl a villany

*

falon támadó
árnyakból olvasom ki
igazi neved

*

föld: ormótlan ég
a pocsolya mélyéről
föltápászkodik

*

nem szólongatnám
a sötétben hosszasan
ha tudnám nevét

*

elhagyott tisztás
földönkívülieknek
leszállópálya

*

eltévedtem át-
rajzoltatták velem az
óvodaudvart

*

itt egy haiku
volt de olvashatatlan
a kézírásom

*

mikor isten azt
hiszi nem figyeljük úgy
tesz mint ki nincs is

*

ami mondható
rajz írás a papíron
fekete fehér

*

az uralkodó
széljárásra fényszögre
ki emlékszik már

*

szőlőszemekben
s köztük fény szűrődik – a
fürt nyirkos sötét

*

a világ ami
éppen a fujdogáló
szélben
(Petri György)

*

csillám a vizen
a halvaszületettek
játszadozása

*

barlang tavába
öröktől fogva hulló
vízcsepp ez a csend

*

elkészült rajzom
mindenben hasonlít rá
csak szállni nem tud

*

arany árnyéka
tinta – papírra vetem
aztán a tűzbe

*

kihalt közértek
karácsony magányában
nem vagy egyedül

*

mit művelsz mondta
mesterem a haiku
megcsúfolása

*

még mindig van bőr
a képén a bölcs azért
tud mosolyogni

*

a barackfa a
barackfa a barackfa
nem maradhat ki

*

már megint mondtam
valami hülyeséget
hunyorog a bölcs

*

szép szemed van meg-
emeltem ujjammal a
bugyi szegélyét

*

elkallódott egy
haiku megtaláltam
most ideírom

*

egy évig tart míg
megírom titokban az
adóbevallást

*

megmozdult a fa
körül hiába járod
semmi se történt

*

jézus krisztuson
vizsgálja kísérleti
lényeit az isten

*

kérek tíz deka
parizert szeletelve
köszönöm szépen

*

hozzád tapadva
dübörgő vízesés te
átnézek rajtad

*

bekötött szemmel
nyúlok a legközelebb
álló szivébe

*

legközelebb egy
szálló madár begyére
rajzolok papírt

*

én tudom itt nem
lesz világvége látva
ez már a hamu

*

fegyveres férfi
nyomomban kutyája – így
vadászunk hárman

*

az óriáspók
a föld középpontjából
közelít felém

*

szia megjöttem
azt látom szia történt
valami semmi

*

az egészséges
alma szép lassan barna
magjához rohad

*

most a napsütés
most a napsütés most a
napsütés most a

*

köpök az özön-
vízbe – résztveszek az üdv-
történelemben

*

a kávét cukor
nélkül iszom aztán el-
szívok egy cigit

*

szorongást zabál
a bennünk bujkáló bél-
féreg a halál

*

fogtam a gyerek
kezét nem engedte el
ő sem kavicsát

*

virágot szedtem
az őrület határán
poshadt a harmat

*

özönvíz után
ágról levetné magát
egy csepp – nem meri

*

a növekedés
előreláthatólag
folytatódni fog

*

barátaimmal
megvacsoráztam később
aludni tértem

*

újságjából nem
pillant föl a halál a
temetőnél sem

*

vajon ezekkel
a hülye haikukkal
mit hallgatok el

*

szokásos esti
sétámról hazatérve
villanyt gyújtottam

*

lábam lavórban
hajam ragacsos fészek
életben vagyok

*

hant jelzi útját
előlünk bújik belénk
a halálvakond

*

villámsújtotta
ember áll házam előtt
nem mer kopogni

*

füstöl a kémény
gondolj inkább arra itt
emberek élnek

*

halálfélelem
hajnalban arra ébredsz
rádesteledett

*

minden nap írtam
egyet helyette újat
végül ez maradt

*

madaraimat
kitépve füzetemből
napba dobáltam

*

rajzoltam füvet
virágot fát madarat
mi hiányzik még

*

hülyére a nyál
vastagon rászáradt a
bölcsre mosolya

*

megfagyott galamb
fölnyitott belsejében
melegszik kezem

*

mennyi madaram
mától kiirtásukat
vetem papírra

*

bölcs döntés mondják
ha fejemmel igent vagy
nemet tikkelek

*

virágaimmal
kitapétázva szobám
elmenekülök

*

megdicsért apám
ügyesen intézem a
temetéseket

*

bizony mondom a
mester igazságával
jól átvert minket

*

az este hosszú
alkonyattal söpri föl
az árnyékokat

*

itt ülök saját
szobrom tanítványom bölcs
döntését
várom

*

madaraimat
széttéptem azóta is
dobog a szivem

*

öt szótag után
hét szótag következik
nem nevetséges

*

napvakított fa
leveleivel árnya
után tapogat

*

csapzott pihéjű
több tonna vattacsomó
madártemető

*

ez itt a legszebb
hál'isten elfelejtett
haiku helye

*

keselyű köröz
nem tudja én csak madár-
ijesztő vagyok

*

fölfalja magát
kijáratát keresi
óriáskígyó

*

égen villanó
levél – ez a pillanat
megadatik még

*

közeledőben
a vipera lustán rám
emeli fejét

*

végtelen vonal
hangyasorbanállás a
szakadék előtt

*

beteges ahogy
haikuban beszélek
abbahagyom

*

nem elég hogy mind-
ez megtörtént velem még
el is meséljem

*

fogvacogásom
ha meghallják kiűznek
koponyámból is

*

árnyékmozdulat
lassan az egész napot
besatírozom

*

madarak röpte
mi lesz ha túlélem a
zuhanást félek

*

az igazat meg-
vallva attól rettegek
sosem lesz vége

*

csillám a vizen
pillanattemetőben
feltámadás van

*

használat előtt
felrázandó étkezés
után egy kanál

*

kiülök magam
elé nézem az évek
mint vonulnak el

*

ha kimondanám
az igazságot új bölcs
állna helyemre

*

ez van magánál
nagyobb hazugságot még-
sem mondhat isten

*

tabula rasa
alján olvashatatlan
aláírásom

*

eddig jutottam
az örök hó határán
elvesztem nyomom

*

elüldögélek
véletlenek mintázta
csupasz gyékényen

*

megnézem magam
a folyóban mielőtt
messzire mennék

*

folyónál állok
nézem a vizet én már
messzire járok

*

a vadkacsák jaj
semmi más a vadkacsák
hiányoznak majd

*

 

[A HAIKU ÁRNYÉKA]

[...]

 

ITT NYUGSZIK SHAYO
2025–
KÖLTŐ RAJZOLÓ

*

utolsókat rúg
isten lehelletétől
fölfordult hangya

*

megteremté a
földet – rögöt dobott a
semmi gödrébe

*

felhőm árnyéka
ebben a pillanatban
ér fölém csend lett

*

ilyen szépnek mint
a halálpillanatban
nem láttam kertem

*

állam leesik
szemem tágra nyílik
szám tátva marad

*

a beáramló
sötétnek jut hely – összébb
húzódik szivem

*

a sötétnek is
a sarkába húzódva
némán szűkölök

*

ne szemem – kezem
fogjátok le nehogy kárt
tegyek magamban

*

a túl közeli
hozzámtartozók érzik
csak a szagomat

*

isten ideges
ujjai dobolnak a
koporsón rögök

*

meghódítottál
büszkén kitűzheted rám
kereszted isten

*

a föltámadás
földmérője leszúrja
testem karóját

*

fekszem a földben
isten térképén vagyok
magaslati pont

*

hova mentek mért
hagytok itt nincs vége még
tart a halálom

*

lefekszünk füvek
közt tisztán kivehetők
szünetjeleink

*

de jó is így az
ég a fák a föld alatt
elheveredni

*

csupasz talpamon
nem érzem a hangyát csak
nevetek rajta

*

meztelen várok
földbe csapódó döglött
seregélyeket

*

fönnakadtam a
horizont szögesdrótján
bűzlök a napon

*

mennyei hangzás
egymáshoz verődik a
húshentesáru

*

azonosít fel-
ismerhetetlenségig
roncsolt testeket

*

télre sírt kapar
magának itthon maradt
költözőmadár

*

az ingoványban
sírok zsombékján félve
lépdel az angyal

*

elgázolt macska
száján kifordult belek
ennél szebb – halál

*

itt egy angyal halt
szörnyet szárnycsapásai
szellő a fűben

*

megássa saját
elvezető árkát és
megpihen a test

*

gyakorlatoznak
jól van de mért épp rajtam
halottas hangyák

*

föltápászkodom
pocsolyámban még egyszer
megnézem magam

*

beástam magam
nyugodtan várom férgek
végső rohamát

*

lövészárkomban
vigyázz! pihenj! vezényel
oszolj! a halál

*

szörnyű még itt sem
hagynak nyugton ezek a
rohadt bogarak

*

fűben támadó
szél – utolsó utáni
lélegzetvétel

*

sürög millió
élő állat
ebben a
nagy rohadásban

*

otthagyva csontom
keresésemre indul
húsom kutyája

*

nyelőcsövemen
gyomromból táplálkokzom
felélem magam

*

maradékaim
a földön a földben el-
kúszok magamtól

*

míg a barackfa
gyökeréig eljutok
engem rágnak le

*

ide nem süt be
a nap tetőtől-talpig
árnyékban vagyok

*

csontom úszik a
nagy folyón lélegzetért
kapaszkodj belém

*

körülárkolva
élősövény rohad rám
hullám mélyre csap

*

fortyogok a ki-
törés lehetetlen a
föltámadásig

*

emésztőgödröm
kiszivattyúzza az isten
tiszta őrület

*

a mai felhő-
átvonulásból eső
nem szivárog le

*

halálig titkolt
bordáim csapdájában
vinnyoghat a szél

*

hibernálva a
túlvilágra vermemben
nem engedek föl

*

a vándorpatkány
körülnéz lakmároz nem
sejti itt vagyok

*

lélegzet-lékek
a befagyott folyamon
zajlik az élet

*

maradékomat
neked hagyom meg isten
félek rádrohad

*

bokáig érek
tócsám mélyére ejtve
megállt az órám

*

fák kérge alól
mennybe jutnak kibuggyant
gyomrom nedvei

*

az eső bever
koponyámba – lakatlan
házam égre néz

*

napot röptető
földbelábadt barackfa
gyökere rágcsál

*

a pokol bennem
fortyog erjed bűzlik ha
letakartok is

*

tócsámban végre
szemügyre veheti jobb-
szemem balszemem

*

nyomom vész mire
kiszabadulnak veszett
sintér kutyáid

*

ázalékomban
a világ színeiből
kevert sötétség

*

ma mikor olyan
szép kirándulóidő
van – most nem vagyok

*

szorongatom a
földdel egyenlővé tett
ház kapukulcsát

*

nagy a nyüzsgés nem
mondhatom hogy semmi sem
történik velem

*

a tanítványok
darabonként hordják szét
mesterük testét

*

a mélység gyomor-
nedvei csörgedeznek
szép kirándulás

*

(József Attila)
ki a boldog halmokon
a hullafoltok

*

a barackfa ki-
virágzik döglöttvarjú-
becsapódástól

*

keresztfám körül-
táncolják óvodások
szép időm van ma

*

az égben ördög-
tüzek gyúlnak a földben
isten hidege

*

gödrömbe gurult
labda keresésére
indul egy gyerek

*

csörgedezem friss
forrás a föld alatt hol
bukkanok fényre

*

friss vizű forrás
földbe szivárog – ott állsz
tartod a markod

*

gyomromból kígyó
forrás csörgedez elő
a fénytisztásra

*

vizenyőmön fény
hatol át föld tüze vagy
égi derengés

*

a megvakított
üreg már ő maga is
fényre botorkál

*

kő alól fényre
bukkanó lélegzetét
páfrány legyezi

*

sötét zugban meg-
fojtottam árnyékom ki-
lépek a fényre

*

tócsámban színről
színre láthatja isten
végre önmagát

*

fa árnyékában
páfrány alatt kő ott áll
a fény kapuja

*

bűz nyirkos sötét
van kimegyek kicsit a
friss levegőre

*

első s utolsó
lélegzet közé fagyott
páfrány a kőben

*

mielőtt fölkelt
még megigazította
testét a mélyben

*

leporolom a
földet csontjaimról így
indulok tovább

*

búvópatakban
búvó patkányban búvó
pestis érkezem

*

az alagútban
amit fénynek hittél csak
csontok fehére

*

megperzselődve
látja saját halálát
lángot a lepke

*

kihunyt az örök-
mécses a levegőtlen
föltámadásban

*

életem fölgyűlt
szemetét ördögszekér
görgeti tovább

*

készen a máglya
egyedül a levegő
nincs meg a tűzhöz

*

belémpetézte
a halál álcáját a
föltámadásnak

*

(Weöres-áthallás)
véremben kikelve mind
halott a lepke

*

a feltámadás
villanykapcsolójáért
tapogatózom

*

mozog bennem a
lárva lepke készül a
föltámadásra

*

halállárvából
föltámad fényre lebeg
pillanatlepke

*

reccsenő ágak
csontok nyújtózkodnak a
föltámadásra

*

lárvától fölfalt
bábból kelve csapdos be-
zárva a lepke

*

a halál falán
át is hallom kopognak
a társak élünk

*

a föltámadás
börtönlázadását
a halál leveri

*

míg megy odafönt,
megy-megy a délután? Van
(Nemes Nagy Ágnes)

*

baktériumok
lárvák férgek – a halál
utáni élet

*

a föltámadás
forgószele arcodba
vágja bűneink

*

üvöltenek a
túlélők a pillanat
törtrésze alatt

*

üregeinkben
bujkál belőlünk él nem
jön elő soha

*

nincs föltámadás
isten csak tudnám minek
emésztem magam

*

madarak röpte
nagy szomorúságomban
nem látom ezt sem

*

fák hajladoznak
nagy szomorúságomban
nem látom ezt sem

*

síromon landol
egy papírrepülőgép
haikut hozott

*

hányadik tél már
nem látszik meg lábnyomom
az első hóban

*

befejezte a
kutatást isten senki
nincs a föld alatt

*

hóval esővel
napsütéssel az élet
bombázza sírom

*

az isten enyész-
állata osztódással
így szaporodom

*

napfoltos levél
holdbéli tájra zörren
föld zuhog reá

*

hagyj békén vándor
szedj málnát az életben
maradottaknak

*

nyomom gödrében
hangya fuldokol – levél
hull rá csönd van itt

*

 

A’sziszi, szentferenc haikui

letérdelek de
nem Előtted Uram csak
vizedből iszom

*

szeme hiúzé
futása őz a húsa
emberé ki az

*

csurran surran új
zaj van Uram honnan fúj
úgy az útra gally

*

ellenőriztem
embercsapdáimban nem
vergődik senki

*

vaddisznó? ember?
levélrésekben leső
Isten csörtet így

*

farönkön flakon
locsold a karácsonyfát
friss fenyőillat

*

Uram tiszta a
levegő előjöhetsz
az ember kihalt

*

fekélyes testem
elijeszt madarat s jaj
még a halált is

*

itt volt ág inog
nem látta senki szellő-
súlytól hó szakad

*

itt volt gally recseg
nem látta senki szellő-
súlytól dől a fa

*

vigyázz dől a fa
de engem nem érhet baj
tetején ülök

*

mint az állatok
a vadetetőhöz úgy
járulunk Eléd

így járulunk a
halálhoz lesből végzel
velünk vagy Uram

*

az összes fába
vésve ITT JÁRTAM ISTEN
mind ki kell vágni

*

majd engem is föl-
zabálnak fapatkányok
rohadt mókusok

*