« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Villányi László (1953-)
haikui


Délibábünnep
Kozmosz, Budapest, 1978, 111 oldal

MONTÁZS (66-67. oldal)

Bergman

Fehér fal.
Fehér fény.
Kihányjuk a napokat.


Antonioni

Teniszlabda a kézben.
Kint
színtelen rácsok mögött.
Bent
színtelen rácsok előtt.


Fellini

Jobb rím kell!
Halottabb halottakat hozzanak!


Eizenstein

A Rettegett megnyúlt árnyéka.
Férgek feloldódva a húsban.


Wajda

Mellkép csata után.
Önarckép történelem közben.


Chaplin

„Minden élőlény között csak az ember tudja előre,
hogy meg fog halni, mégis egyedül az ember tud nevetni.”

Kölyökként ülök ölében
bajszát fésülgetem.
Valagba rúgjuk
A humanista hitlereket.

 

ABLAK (99. oldal)

Kihajoltam
a „kihajolni veszélyes” ablakon.
Veszélyes lettem.

 

MI (107. oldal)

Ez a mi vonatunk.
Sokan vagyunk rajta.
A sineket is
mi rakjuk le.

 

KELL (110. oldal)

Vonat kell.
Hogy eljussunk oda
ahonnan elindultunk?!

 


Az alma íze
Orpheusz, Budapest, 1994, 74 oldal

DICSÉRTESSÉK (9. oldal)

A szomjazó elfordul a víztől
a víz nem fordul szomjazótól
a hal hangját viszi mindörökké

 

AKARAT (10. oldal)

Szabad-e kérdezni felőle
mivégre száguldatja vérünket
vagy tudásunk az ha elfogadjuk?

 

IDŐ (23. oldal)

Belül elindultam a holnap előtti
napon s már emlék a ma előtti ma
fordulnék vissza a ma utáni mában.

 

SEBESSÉG (24. oldal)

Nem tudok elég lassan úszni
élvezve az összes zöldet
egyenként a folyó cseppjeit.

 

EPER (34. oldal)

Ma csak rózsaszín
holnapra érett lesz
teljességet akar.

 

EROTIKA (35. oldal)

Ujjhegyről tűzhelyre
hull egy vízcsepp
felszisszen tovatűnik.

 

ÁPRILIS (36. oldal)

Hangjaid lótusz illatúak
megindul felénk a gyertya
Napot érint a kinyílt virág.

 

KOLUMBUSZHOZ (37. oldal)

Én már tudom téves út ez
egy bizonyosságot adhat csupán
onnan még varázslatosabb India.

*

 

 

[Hármasok folyóiratokból]

HÁROM HAIKU
Új Forrás, 1995/2. szám

Szőlőszem ragyog
nekem ért az időben
magjából nézek.

Harkály kopogtat
szeptemberi reggelen
villanyoszlopot.

Csigaház roppan
óvatosan bújok át
pókhálók alatt.

 

HÁROM HAIKU
Új Forrás, 1995/10. szám

Illatos eső
nem állok kapu alá
bőrömön hangok

Alig bimbó már
észrevétlen megremeg
nedvek a számban.

Szétnyíló szilva
nyelvem puha húshoz ér
lélegzet szakad.

 

HÁROM HAIKU
Új Forrás, 1999/1. szám

A teaházban
barna lánybőr vagy fahéj
illatát érzem?

Teát készítő
lány mezetelen dereka
fáj ez az illat.

Sajog derekam
csak a tea illata
marad vigaszul

 

HÁROM HAIKU
Új Forrás, 1999/4. szám

Sárga fák alatt
nem karol senki belém
árad a folyó.

Ülök a napon
nadrágom szárán befú
november szele.

Halottak napján
egy lány bőre világít
a sírok között.

 

HÁROM HAIKU
Élet és Irodalom, XLIII. évf., 45. szám, 1999. nov., 12.

Parancs János emlékének

A porba fordul –
derengő fény sodorja
nyirkos falakhoz.

Fal felé fordul –
az ismerős udvaron
nyári verőfény.

Fordul a fénybe –
a szétfoszló udvaron
beomlott falak

 

HÁROM HAIKU
Árgus,
2000/2. szám

Rögvest tavasz lesz –
egy fehér kavics lüktet
a folyóparton.

Utólszor hull hó –
jéghideg tenyeredben
izzik egy kavics

Idegen szoba –
egy szív alakú kavics
a párnád alatt.

 

HÁROM HAIKU
Forrás, 2000/5. szám

Újjáteremti
reggelente arcomat
a hű borotva.

Ma derűs nap kél
borotvám mindkét éle
töredéket súg.

Puha száj helyett
megint csak a borotva
becézi arcom.

 

HÁRMASOK
Új Forrás, 2000/10. szám, 44. oldal

gyerekkoromból
gyerekkorodba röppen
kék szitakötő

árnyékot nem vet
jöttét mégis megérzi
meztelen hátad

csak kövesd röptét
esőszagú lesz álmod
eléd jön egy szó

 

HÁRMASOK
Árgus, 2001/3. szám

hull az első hó
fölizzik körülöttem
a fekete táj

meleg hópelyhek
hullnak megdermedt számra
bőrömön hangok

hópehely íze
legbensőmből bőrömig
árad a meleg

 

HÁROM HAIKU
Magyar Napló, 1999/11, 7. oldal

Hajcsat a földön -
bár csupán gondolatban
emeltem kezem.

Fekete hajcsat -
tegnap meg sem is történt
érintést idéz.

Itthagyott hajcsat -
majd teremtődik hozzá
gyöngéd mozdulat?

 

HÁRMASOK

Távolból vonat
a fűben esőverte
őszi kikerics.

Távolba vonat
esőverte síromon
leánykökörcsin.

Távoli vonat
hangja esőként veri
csukott szemedet.

 

HÁRMASOK

és nap nap után
a fekete macskához
várakozva mégy

fekve a füvön
akárha te lennél ő
a kiválasztott

pontosan tudod
hova rejti az eső
fekete hiány

 

HÁRMASOK

eveztem benne
mára megtelt levéllel
alatta iszap

eltelt október
maradt egy nap a nyárból
fákat dönt a szél

letörött ágak
végig amerre lépek
kitelik időmből

 

KILENC HAIKU

Levelek nőnek
kútjukban esővíz gyűl
másik életem.

Fénylő falevél
végtelen tágassága
lépek avarban.

Alig bimbó már
észrevetlen megremeg
nedvek a számban.

Illatos eső
nem állok kapu alá
bőrömön hangok.

Szétnyíló szilva
nyelvem puha húshoz ér
lélegzet szakad.

Harkály kopogtat
szeptemberi reggelen
villanyoszlopot.

Mintha semmiben
zsugorodó falevél
tartja ökörnyál.

Lágy szél emelne
foszló ördögszekeret
hol akadtam el.

Hópehely íze
legbensőmből bőrömig
árad a meleg.

*

 

időközben
Orpheusz, Budapest, 2003, 36 oldal

(Válogatás:)

álmában almát evett, s reggel almaszagúak voltak ujjai

biciklimről mindig odapillantok a kertbe, hátha meglátom a lányt, akit gyerekkoromban

úgy alszik el, mintha vonaton, s felébredhetne egy másik városban

még nem tudom, mivégre virrasztottam át egy éjszakát

nekiütődöm a szeptemberi fénynek

a fogashoz lépett, megsimogatta ballonkabátom ujját

hányadik éve araszolhat a hernyó a konyha kövén

barna pókocska simul karomhoz, sétálgatunk napestig

szembe jön az utcán akire évek óta vársz, s nincs erőd megállni

sárga fák alatt nem karol senki belém. Cirógat a szél

a hó alá nyúl, fűszálak melengetik reszkető kezét

Istenem, hogy tudja így tönkretenni az életét, mondta valaki az utcán, s ő úgy rezzent össze, mintha róla beszélnének

hajából a szőnyegre esett egy hajcsatt, bár csak gondolatban emeltem kezem

tudta, éjjelente melyik ház ablakából hallatszik ki a horkolás

teát készítő lány meztelen dereka. Vajon a barna bőr vagy a fahéj illatát érzem

fekete hajcsatt. Emléke egy meg nem történt érintésnek

ezt a tavaszt elkapkodta az orgona. Még illatozni se maradt ideje

kapu csapódik. Elment, aki meg sem érkezett

olyan szaga lesz hajának, mint a hordóban összegyűlt esővízé

szétnyíló szilva. Nyelvem puha húshoz ér, lélegzet szakad

kövesd a szitakötő röptét. Esőszagú lesz álmod

 

Villányi László: időközben, Orpheusz Könyvek, 2003, c. kötetéről írt recenzióból:

Megvan: haiku-regény. Legfennebb ha három tiszta haiku található a kéziratban. (Például: „gyerekkoromból gyerekkorodba röppen. Kék szitakötő”. Egy másik: „sárga fák alatt nem karol senki belém. Cirógat a szél”. Vagy: „barna pókocska simul karomhoz, sétálgatunk napestig”.) Mi történik? Hol a haiku előtt, hol meg a haiku mögött áll meg a kép. A cezúra is másutt van: a képnek ugyanis nem kell tisztának, makulátlannak lennie. Valami olyannak, ami már elfelejtette az érintést, a mozdulatot, a rápillantást. Meg kell maradni a befejezetlenben, a töredékben, a tovább-festhetőben, a még-észrevehetőben, az újra-kezdhető folytatódásban.

Visky András: Időközben, útközben
Új Forrás, 2003/6. szám
A teljes recenzió: http://www.jamk.hu/ujforras/030615.htm