« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Nemes Nagy Ágnes (1922-1991)
HAIKU-SZERŰ VERSEIBŐL

 

Mentem volna szódás-kocsisnak,
ki a nagy, szőke lovakat
csak mossa, mossa: hallgatag.

*

Belűlről tiszta ez a kép,
ahogy az ember ismeri
fogai helyzetét.

*

Magam után húzom magam,
mint egy csapzott esőköpenyt a földön.

* * *

 

Ugyanaz

A sürgönyoszlopok, a volt fenyők.
Fenyőfa-üdvözültek ők
egy korhadásos másvilágon.

 

Via Giulia

Álmában mocorog – északi szél ha fúj –
s elkondítja magát egy fiatal harang.

Párizs, 1948

 

Éj

Sűrű az éj, csillagokkal sűrű,
Teli az út, langy homokkal teli,
Dereng a tó lent láthatatlanul,
És mocorog, de azt se hallani.

1948. augusztus 30.

 

Hogy nincsen rajta sem hám, sem nyereg,
oly meztelen a ló, mint egy gyerek.

 

Angyal

Én láttam angyalt. Az se jó.
Futott, nem értem el.
Olyan mindenki angyala,
amilyet érdemel.

 

Az üres ég

Az üres ég. Az üres ég.
Én nem tudom, mit is szeretnék.
Talán más nem is kellene,
mint ablakomra egy keresztléc.

 

Tanácsok, tavasszal

Ha délelőtt már vakító a kék,
sötét üveggel nézz a napba.
Sietni kezdesz: hagyjad abba,
s takard be minden régi gond helyét.

*

Ha lámpa nyílik, vagy virág ragyog,
bogárszíveknek drága vészül,
vagy még a pondrók násza készül,
vigyázva lépj: egyet se nyomj agyon.

*

Ha édes is a tubarózsa-szag
jobb lesz, ha nem szobádban őrzöd.

*

Ha kergetik a kiskutyát: ne hagyd,
hogy elfogják a botos őrök.

*

Ne sírj, ha frissen megsütött a nap,
nagyon marja a könny a bőröd.

1943. június 5.