« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Hatvani Dániel (1937-2006)
haikui


43 (Ál)haiku
Folyóiratban: 43 haiku (versfüzér), Forrás, 1985/11. szám, 8-11. oldal

Kötetben: Kék őrület - Más kiadók és egyéb kutyapecérek által ki nem adott versek,
Nap Alapítvány, Dunaharaszti, 1999, 38-48. oldal

1.
Végrendelkezés előtt

Tudatom nem az enyém,
közérzetem is nemzeti vagyon.
Hamvamat bízzam hát a szélre?

2.
Érintés

Kezem bejárja tested,
akár a bölcsek tekintete
a nemlét lidérces partjait.

3.
Útközben

Míg markolom a volánt,
gyöngyházszegélyű utak
ágaznak ki körmeim alól.

4.
Kóbor tenyészet

Árkok, tankcsapdák, bokrok,
dűlőút-parti hamuka
kivirágzó zöld epesav.

5.
Belső meteorológia

Ki dörömböl koponyám boltozatán?
villámlanak az idegpályák,
lógnak rajtuk eső-virágok.

6.
Kozmikus ősz

Aranygránátok, kukoricacsövek
elfeketedő útjaimon
spirálködöket robbantanak.

7.
Téli fák, vaskerítés mögött

Néma rabszolgalányok a fák,
felékszerezve zúzmarával.
Ki gyújtja fel vasravert ölük?

8.
Talány

Csakis a mindenségre tartozik:
én állok-e az ablakban,
netán létem egykori visszfénye.

9.
Plecsni

Miután kilépett az isten
az űri párnázott kazettából...
Miféle rendjel alatt görbülünk?

10.
Fogamzás esőben

Esik, esik, de nem ragyog.
Termékenyülve nehezülünk
párálló homály gyönyörében.

11.
Félrehúzódva

Falevél árnyékában hevernék,
nehogy bárki is megtaláljon
s rámtukmálja a bölcsek kövét.

12.
Vén fák módjára

Nézem vizek visszapillantó tükrében;
sikerült-e körülcsavarodnom önnön
tengelyemen százados viharokban.

13.
Törzsi komplexus

Félig fekete, félig fehér -
én volnék-e vadak
föl nem fedezett istene?

14.
Farkasszájban

Kaput, kerítést szél csattogtat.
Kitekintek az ordas reggelek
elnyűhetetlen fogsorából.

15.
Házkörüli allegória

Macska-köd, kutya-eső -
vicsorogva tépik egymást
borzolt gerincű évszakok.

16.
Már ez is történelem

Felhők mélyrepülésben
jégesőt gépfegyvereznek;
szivárvány: emlékműre koszorú.

17.
Félúton

Fölgyorsult bolygóról
leszakadt rögök vagyunk -
mennyek és poklok között félúton.

18.
Remény

Fogamzó éjszakák után
vetélő nappalok jönnek.
Mégis csak az este a legszebb.

19.
Két fal között

Fém szétnyílt varratai közül
vér csorog, - rövid az útja
műszerfaltól a siratófalig.

20.
Boldogok vonulása

Jönnek egyre a boldogok
a világ nyitott hasüregéből,
szájukon zsíros imákkal.

21.
Inter

Pokol ha bebábozódik,
marad mind megfejtetlenebb
rostjaim útvesztői között.

22.
Relatív

Árnyékomba ülhet az isten,
törpebokrok ösvényein
jegenye hogyha lehetnék.

23.
Szavak ha megfagynak

Szél támad, egyre hidegebb -
kifoghatatlan immár
a szónokok vitorláiból.

24.
Az elmaradt közlés

Valamit tán mondani készül:
fényleni kezd az egek szája,
de csak halottaink ásítoznak.

25.
Nosztalgia

Földből kitépett csillagok
ezüstözik a messzeséget.
Halhatatlanság - szépüljek beléd!

26.
Önzés

Arcom lenyomata megőrizhetetlen.
Fák kérge építi tovább.
Az erdő is csak önmagára gondol.

27.
Úttalan

Jóság gránátjaival kövezett utak -
ezért sincs immár hová lépnem
az egyre hígabb éjszakában.

28.
Igavonó

Nem táltoscsikó - igavonó,
ki istrángokat szaggat bennem
s jól tűri a sziszegő ostort.

29.
Légitámadás

Már itt köröznek a magasban
az antennák segédcsapatai,
sorozatban lőnek sziszegő híreket.

30.
Istenek markában

Nincs megváltó tavasz:
istenek markában morzsolódnak
a füvek gyökerétől tisztult rögök.

31.
Szélcsend

Hold felé szálló almák kövülnek.
A mozdulatlan levegőben
nem piroslik át a gondolat.

32.
Egy tévé-adás ismétlésére

Mutogatnak mérgező halakat...
Kik még nem láttuk az imádott déltengert,
már ne is kívánkozzunk oda többé.

33.
Fércelés

Kicsorbult tű az értelem
szétszakadt szavaimat
mind hitványabbul férceli össze.

34.
Szigliget

Mint nők haja fésülködés közben,
harangszó gördül le a hegyről,
de már összetörött tükör a tó.

35.
Dekódolhatatlan

Valami előző életből
üzennek éjfélkor a csillagok,
csakhogy a jelek meg nem fejthetők.

36.
Vertarany

Ezen a trágár, mocskos földön
vertaranyként csillogó bogyók
képében tör elő a dús remény.

37.
Aratás előtt

Búzapirulásban pattogó mező,
pillantásomat szöcske legeli...
Járkálhatok majd végtelen tarlón.

38.
Első mennydörgés

Fürösztő meleg esőben
meztelen végzetre ki gondol?
Csak az első mennydörgés után.

39.
A nyár fogságában

Villámlik fényes kötelék,
zöld lángolásból sodort inda.
Béklyón zárak: virágok nyílnak.

40.
Elolvad

Léptek a hóban, sétány kavicsán.
Holnapra elolvad a gondolat -
talpunk alatt ropog a semmi.

41.
Szívkamra

Fülelek a föld üregei fölött.
Végleg elhalkulnak a felszálló sóhajok.
Csak a szívkamra kimeríthetetlen.

42.
A szellem hazai útja

Előbb szellemek ülik körül az asztalt.
Később már csak az asztal kél táncra.
Végül szeszektől lángol a puszta sík.

43.
Don Quijote elgondolkodik

A szél smafu. Kifigyeltem:
motorral pörgetik már a tákolmányt
s kést kötöznek a vitorlára.