« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Bárdos Attila (1941-2015)
haikui


Öregszik a délután, Baja [Ady E. Városi Kvtár és Művel. Közp.] 2009

HAIKU-VÁROS
(Bajai villanások)
.....................................(a séta sorrendjében,
.................................................illetve négy évszakra bontva)


**A LÁTOGATÁS**

Távoli város:
múltba temetett utcák
fölé pára száll.

A vonatkertben/liget fölött
fekete varjúsereg
kárál szüntelen.

Hajnali homály,
részeg alak bóklászik
a piactéren.

Kocsmából jövet
pocsolyába pisál a
korhely kőműves.

Az utcasarkon
bús hegedűs rángatja
tört nyirettyűjét.

A város alatt
lassan folyik el a víz,
mint a remény fogy.

A belvárosban
senkit sem ismerek már
az emberek közül.

A hősi emlékmű
repedésében egy kis
tücsök ciripel.

Fehér kőszentek
merednek maguk elé
a tér közepén.

Bámész vénember
álldogál a kapuban,
jó estét kíván.

A Duna felé
vezet az út, a szélén
két jegenyesor.

Homályba merült
a város, a Dunán túl
lebukott a nap.

Indul a vonat,
mily rövid is volt ma itt
- nem jövök újra.

 

**TAVASZ**

Madárcsiripelés
a Pandúr-sziget felett,
itt a tavasz már.

Virágba borult
akácfa az udvarban,
méhek járnak rá.

Elvonultak már
a tavaszi vadvizek,
szitakötő száll.

Muskátlis ablak
mögött nénike matat
tavaszi fényben.

Májusi alkony:
poros kerti út felett
cserebogár zúg.

Zöld sárgabarack
illatától terhes az
esti fuvallat.

Kigombolt inggel,
lobogó szőke hajjal
érni kezd a nyár.

 

**NYÁR**

Kibontotta már
ezüstfehér levelét
a kanadai nyár.

Fű illatú szél
láthatatlan szárnyakon
harangszót szállít.

Piros pipacsot
nevel a korai nyár
poros út mentén.

Zöld lombok alatt
pókok fénylő útja vár
kósza legyekre.

Harsogó nyár van,
reszket a melegben a
piros pipacs.

Álmos délután
gesztenyefa-árnyékos
téren hinta leng.

Cikázó fecskék
csőrükben szalmaszál,
fészküket rakják.

Elmélyülten néz,
szemléli a hangyabolyt
egy nyakkendős úr.

A haranglábnál
szárnyát csapkodó veréb
a porban fürdik.

Diófa lombja
alatt szódás bort isznak
az izzadt pékek.

Izzó bronz testek
felhőtlen, kék ég alatt
vízbe csobbannak.

A város felől
lusta zajok szűrődnek
csendes lakomba.

Kábult szieszta
idején dongók szállnak
a Sugó fölött.

Fa árnyékában
dinnyék hűlnek a vízben
veréb csiripel.

Nyári hőségben
tikkadt gazda padra ül,
fröccsöt iszogat.

Fülledt nyáresten
szúnyoghadak tódulnak
a Sugó felől.

A holdvilágnál
nesztelen lépteivel
dinnyetolvaj jár.

A Sugó vizén
Jánoska-tutaj úszik:
fényt visz a folyó.

 

**ŐSZ**

Villanydróton
csicsergő fecskék gyűlnek;
itt az ősz újra.

Egy kutya szökött
be a városházára.
Béla a neve.

Esti homályban
az eresz alatt végig
paprikafüzérek.

Kemény kéz rázza
a sárguló lombokat;
ég legyen velünk.

Sötététség selymén
megpihen már a harmat,
fenn úszik a hold.

Ősz, sírhant, ima,
halott apám emléke.
Temetőbe tartok.

Harangkondulás:
rorátéra indulnak
kendős asszonyok.

Katonasírok
a fák alatt, odafenn
varjúkárogás.

Ezüst halakat
ringat a folyó szelíd
hullámaival.

Ha már megfogták,
meg kell enni a halat,
inni is kell rá.

 

**TÉL**

Alvégi háznál
bunyevác vendégsereg
kólóra táncol.

Kerítés mögül
mérges kutyák ugatnak
a hóesésben.

Csontváz-akácok
vigyáznak a fakereszt
pléh-Krisztusára.

Zöld kuckójában
egyenruhás váltóőr
forralt bort kortyol.

Hideg fény dereng,
a templomtorony felett
angyalok szállnak.

Holdtölte van ma,
a hídon titokzatos,
sápadt figurák.

A Véndióban
újévet ünnepelnek
a törzsvendégek.


oooooooooooooooooooooooooooooo

Jó városunkat
felzaklatják a világ
zűrzavarai.

Összevisszaság
a rend ma a városban:
ez a szabadság.

Budapest-Baja, 2002. december - 2003. június - 2004. május-augusztus


 

Nyár vége
- haiku-ritmusban

Nyárvégi égen
hemzsegnek a csillagok:
a kozmosz üzen.

Jó bort ittunk ma.
Borvirágos arcunkra
hold fénye zuhan.

Világítanak
a szentjánosbogarak,
ég a sötétség.

Könnyen lángot vet
az emlékek máglyája
az éj ködében.

Mint a szenvedély,
hosszú az idő sora,
az arca kettős.

Künn a párkányon
esőcseppek peregnek,
figyelmeztetnek.

Lehunyt szemmel
feledne az éjszaka,
nincs maradása.

A csöndben lassan
megkondult a nagyharang,
majd csönd lett újra.

Fagyott csillagfény
zuhant be ablakomon
- hajnali rejtély.

Kelőben a nap:
hajnali fényorgia
a felhők között.

A sirályt nézem:
rejtelmes útra hív még,
halálom előtt.

Ma is gyilkolnak:
primitív törzsi öröm
ízét élvezik.

Madárcsiripelés szól
a belvárosban,
váratlan öröm.

Alagsor-lakók
vagyunk a pokol fölött,
s égre tekintünk.

2004. augusztus

 

 

Világ Haiku Fesztivál [Antológia], Magyar-Japán Baráti Társaság, Pécs, 2010, 73-77. oldal:

Kertemben tavasz:
csíra, élet, virágzás.
Szent harmónia.

Ki vagy, pillangó?
Vagy csak egy vágykép, és most
álmodjuk egymást?

A Lét tengere
felfedezőútra hív,
nagy és zavaros.

Fonnyadt levelek,
elkésett őszi virág.
Fáradt szél bolyong.

Arcod sivatag:
Megkövült tekinteted
tükrében félek.

Kisgyerek, éjjel.
Töklámpás a kezében,
azzal ijesztget.

Hideg fény dereng,
a templomtorony felett
angyalok szállnak.

Mint hasító kés,
kiáltás száll a ködből,
majd csend lesz újra.

Elhagyatott ház:
nincs már benne semmi más,
csak a titkai.

Sötét hófelhőt
ördögi szél hajt egyre,
napom nem ragyog.

 

Lásd még!
Bárdos Attila: Tangens - Kettős végtelen, Napkút Kiadó, Budapest, 2011, 112 oldal
Bárdos Attila:
Tétova korban. Versek, haikuk, minimaximák, Hungarovox Bt., 2017, 224 oldal