« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Mészöly Miklós (1921-2001)
haiku-szerű versei

 

Tél

A ködben madárhang, mint korcsolyák éle távol –
fönt ágak rácsozata, támasztalanul.
Jéghártya pattan.

Kifagyott nyomokba lépnek, visszafelé.

 

Sorok a lövészárokból

Tétova az is, aminek lenni muszáj
Így nézzük egymást
Megejtő létszünet

 

Kimondhatatlan

Egy fa önmagában – a törzse! A hajlásszöge a földhöz!

Feszítsd a törzshöz a törzsedet.

 

Például

…ahogy egy szék elindul,
előbb a négy lábát váltogatja,
aztán csak hármat,
kettőt
majd azt se –

azóta itt áll…

 

Embléma

Sortűz! ..........Madárraj!........ Legendák!

 

Nem bosszú; más

Aztán rándítok a vállon, ugye –

Legalább vegye sorsának,
hogy én döglöttem bele

 

Tisztességgel szólván

Nos, rabként,
ha szabadságra ítéllek benneteket –

akár kezet is foghatunk

 

Mese

Egy isten a keresztútnál,
batyu a hátán
ujjai közt pénzt pörget
feldobja, lehajol
..................................................megnézi a porban

 


Oraculum

Hány csodálatos lepke!
Pontosan ugyanannyi nyű.
Emel s ledob a hullám
a sebezhetetlen színtértől távol.

 

Jelentés

A két szívkamrában az egerek
berendezkedtek a téli alvásra.
Tépik, gyűjtik, amit találnak.

Építjük az odút.

 

Ugyanaz

A ferdén falnak támasztott seprűben is
ugyanaz, ugyanaz a megrokkantság

– s a madarak egyre közelebbről elérhetetlenek

 

Négy sor Vörösmartyra

Nyűvek országútján terített
szemfedő az ég;
emeli vihar, ejti szélcsend,
foncsor nézi tükörben magát