« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Fecske Csaba (1948-)
haikui

 

NÉGY ŐSZI HAIKU
Lyukasóra, 2002/2. szám, 1. oldal

nem tudom a szél
vagy a hársfalomb sír-e
oly keservesen

szemed akár a
madárszárny-kavarta kék
szeptemberi ég

aszú szőlőszem
napfényt habzsolva várom
hogy letépjenek

megannyi vércsepp
pirosló csipkebogyók
kiszenved a nyár

*

 

ÖT HAIKU
Új Ember, 2000. augusztus 6.

1.

a csönd szívébe
döf a kelő nap fénye
rigódzik a kert

2.

időm káváján
áthajolva bámulom
magam a mélyben

3.

mi már nem vagyunk
csak te vagy és én vagyok
a seb a másikon

4.

leégett bennem minden erdő
szavaim
pernye és hamu

5.

tűntöd szélcsendje
ez egy tollpihében is
megkapaszkodhatsz

*

 

KAVICSOK
Élet és Irodalom, 2001, 46. sz.


Istenem

mennyivel könnyebb
elviselni a mások
szenvedéseit

 

Hajnal

a csönd szivébe
döfi sugarát a nap
rigódzik a kert

 

Tavasz

avart égetek
a kertben a friss rügyek
mit sem sejtenek

 

Hűtlenek

te nem én vagyok
én nem te vagy két hiány
pótolja egymást

*

 

Csönd

nyári éjszaka
elolthatatlan csöndje
nyaldossa szívem

 

Aranykor

meztelen holdas
nyári éj az ég könnyű
szappanbuborék

 

Gyík

mint gyík a kövön
sütkérezik agyamon
emléked lustán

 

Kavics

hallgatag kavics
kis patak s roppant tenger
keresi hangod

 

Börtön

koponyám rideg
cellájában raboskodsz
életfogytiglan

 

Halhatatlanság

a rigók vidám
füttyében élsz majd tovább
nyomorult féreg

 

Zöld

a szél megnyitja
a becsukódott lombot
csak úgy dől a zöld

 

Az elveszett

hínáros öröm
ránt magával a mélybe
belédfulladok

* *

 

Emlék

a lepke elszállt
ki tudja hová ujjam
őrzi hímporát

 

Csillagos ég

mint oszló tetem
férgei a csillagok
falják a semmit

 

Fény

gyertyafény falja
a sötétséget ám az
éjszaka marad

 

A vakmerő

hólepte bokron
pirosát próbálgatja
egy rózsabimbó

 

A teremtmény

magamból vagyok
ez a lehető legtöbb
ami lehetek

 

Hűtlen

úgy kelt át rajtam
száraz lábbal könnyedén
mint vízen a hold

* * *

 

TIZENKÉT HAIKU
Ezredvég, XIV. évfolyam 5. szám - 2004. május

Imágó

másolat vagyok
a kérdés csak az kinek
az arca rejt el

 

Élhetetlen

nélkülem telik
az életem helyettem
fogok meghalni

 

Ami lehet

meglesz majd minden
ami lehet gyűlik a
vesztenivaló

 

Az emlékező

lehunyom szemem
legyél ahogy csak lehet
egy nemlétező

 

Költöző madár

szemem elárvult
égboltjára karcolod
hiányod jelét

 

November

üres szemgödör
madártalanul mered
rám az őszi ég

 

Rózsakert

bimbózó rózsák
neszezése a kertben
kukucskál a hold

 

Reggel

az éjszakából
csak egy holdfoszlány maradt
s árnyékommal én

 

Majd

eljön az idő
hogy nem te következel
majd teutánad

 

Távol

Uram tán nem is
látsz már oly kicsi vagyok
s te olyan távol

 

Sors

mások sorsában
foszlottunk szét mint a füst
az őszi kertben

 

Félbemaradt történet

évek izzadnak
ki magukból lecsöppensz
mire megtudnád.

*

 

Három sóhaj
Új Forrás, 2004. 5. sz.

(Sötét)

sötét van bennem
mint a kő belsejében
nincs hely a fénynek


(Sohamár)

sose virrad meg
ez az idő visszája
színre nem kerül


(Nyárvég)

csak nézem ahogy
kilopakodik a zöld
a levelekből

*

 

Mese
Jelölni tűntömet, Versek 1975-2000,
Felső-Magyarország Kiadó, Szépírás Kiadó, Miskolc, Szolnok, 2002.

Lábnyom a hóban
kusza tétova írás
testmeleg mese

*

 

Haikuk
Jelölni tűntömet, Versek 1975-2000,
Felső-Magyarország Kiadó, Szépírás Kiadó, Miskolc, Szolnok, 2002.

 

Kisértetkastély

a remény ez az
álnok lakáj nyújtja a
méregpoharat

 

Rejtező

nesztelen surransz
tova agyvelőm meddő-
járataiban

 

Tél

havazik mintha
egy barackos hullatná
temérdek szirmát

 

Eltakarva

nézek utánad
mint a becsukott ajtó
elrejt a hátad

 

Menekülök

fogom a kezed
vakét a vak zuhanunk
neked sincs szárnyad

 

Közös sors

ez a te házad
is hát a dőlő falnak
feszitsd a vállad

 

Pohár

emlékeink mint
pohár alján összegyűlt
teaüledék

 

Csillagos ég

kibuggyannak a
csillagok a virrasztó
Isten könnyei

 

Nélküled

megcsillansz bennem
mint esővíz az üres
meszesgödörben

*

 

HAT HAIKU
Együtt - a Magyar Írószövetség kárpátaljai írócsoportjának folyóirata,
2006. VIII. évf. 4. szám, 28. oldal

(rózsa)

alávalóság
mennyi tövis védelmez
egyetlen rózsát


(kincs)

vak szemed bánya
rejti a féltett kincset
a fény hiánya


(árnyék)

rőt fényben állok
fakó árnyékom vagyok
a te hiányod


(mindig)

élesre fen a
kéj a kín de mindig kicsorbulsz
valakin


(a távozó)

nézek utánad
mint becsukódó ajtó
rejt el a hátad


(mese)

hol voltam hol nem
veszendőbe vagy csak a
szomszédba mentem

*

 

Nehogy
Bárka, XVIII. évf. 2010/3. szám, 26. oldal

nem lakja senki
jegesedő szívedet
arcod őszies

a vízben már nem
is a tiédet látni
elmúlt mosolyod

a kert fácskái
ledobták árnyékukat
szégyenlős sötét

elhagytam magam
valahol vak reggelek
esendősége

a bátortalan
körtefa neszezése
immár örökké

múlt idő nehogy
odatévedj ahol az
avart égetik

 

 

Lásd még!
Fecske Csaba: Hat haiku, Agria, 3. évfolyam 2. szám (2009. nyár) http://www.agriafolyoirat.hu/index.php?article_ID=7016
Fecske Csaba: Három haiku. Új hevesi napló, Heves megyei irodalmi és közművelődési folyóirat, Eger, 12. évf. (2002. márc.) 3. szám, 35. oldal

Fecske Csaba 1948-ban született a Borsod megyei Szögligeten. Gyermekkorában kezdett verselni, első írását tizennégy éves korában közölte a Szabad Föld című hetilap. Tizennyolc könyve – versek, gyermekversek, mesék – jelent meg, az első (Arcok holdudvara) a Magvető Kiadónál, a legutóbbi (Első életem) 2006-ban a Bíbor Kiadónál. Több irodalmi pályázat – Napjaink, Pánsíp, Amaro Drom, Quasimodo költőverseny – díjazottja és a Szabó Lőrinc-díj, a Nívódíj, az Alkotói díj birtokosa. Jelenleg az Új Holnap Stúdió vezetője, pályakezdő fiatal irodalmárokkal foglalkozik.