« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Vékony Andor (1955-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől


HÉVIZI KÉPESLAPOK

A reggel

A Hajnal ébreszt.
Feketerigó trilláz,
Új imát dalol.


Séta a Tónál

Táblák a falon:
Itt verselt Szabó Lőrinc.
Te gyógyítottad.


Búvárok (1)

Méhed kutatták.
Öten már nem jöttek fel.
Te még emlékszel?


Búvárok (2)

Tábla a falon:
Öten már nem jöttek fel.
A fényt lelték meg.


A Tó (1)

Hallgat a mélység.
Titkairól faggatod.
Már nem válaszol.


A Tó (2)

Úszok, mellettem
Vadkacsák keresgélnek.
Ők, még itt élnek.


A Tó (3)

Úszok, alattam
Száztíz méteres mélység.
Beleborzongok.


Esőcseppek

Esik az eső.
Ezer apró érintés
A Tó felszínén.


A város

Zsebedben turkál,
Vagy néhány száz lakója.
Belőled élnek.


Vagyok

Örök idegen
A víz magába fogad
Úszok a Tóban.

 

BÚCSÚ GÁBORTÓL

Lefogták a szemed

Árnyak közé lépsz
Köréd fonják karjaik
Véget ért utad


Utolsó utad

Ma hazatértél
Végtelenhez érkezett
Ami létezett


Búcsúzunk

Olcsó rossz borok
Tömege mi elfogyott
Ma csak rád koccint


Dákok, románok, rómaik

Éltél, cáfoltad.
Dáko-román elmélet,
már nem ugyanaz.


Életmű

Csak félig üres
A vörösboros pohár
Hatvan éved VÁR

 

FÉNYEK

Az ismeretlen

Nem kell a kétség
A sejtés ócska ködben
vágy a fénynyaláb


A romboló

Lángol a fényed
Leomlanak a falak
Romokon lépkedsz


Beszélgetés

Kimondott szavak
Lelked vermébe hullnak
Őrzik a múltad


Élet ár

Új napra ébredsz,
S emlékek sodornak el
Az alkonyatig.


Hangulat

Nézd az üveget!
Elfogy, mint az életem
Belőle a bor.


Vigasztalás

Elhagynak, elhagysz.
Átlép rajtunk az élet.
Nem ez a végzet.


Április

Már méhek döngnek
S barackvirág illat leng
a kertek felett


Felismerés

A részeg szavak
Őszinte igazsága
Nem fáj annyira


A pesszimista költő

A költő az más,
Szavakat rak és formáz
Lassul az elmúlás.


Az optimista költő

A költő az más,
Soha nem érzi meg ha
Büdös a tojás.


Szerelem

Rólad álmodtam
S különös borzongás tart
Még most is fogva


Júniusi nézőpontok

1.
Seregélycsapat
Cseresznyefára szállott
Begyüket tömni

2.
Cseresznyefámra
Seregély rajok csapnak
Pusztítva mindent


Július

Cseresznyefámon
Most a legyek raja döng
Rohad a termés


Nyári zápor

Dörög villámlik
A Föld nagyot sóhajtva
Most megkönnyebbül


Vallomás

Néha nyomasztó
Az alkoholizmusom
Csak részegen bírom


Ha betérsz hozzám
S van egy pohár jó borom
Veled megosztom


Szavaink

A részeg szavak
Őszinte igazsága
Új utat keres


Jó éjszakát!

Éjszaka csendje
S a puha ágy reám vár
Nem hagyom cserbe


Kertemben sétálok 1

Virágok között
Fáradt testem bandukol
Közel az alkony


Kertemben sétálok 2

Nyílnak a rózsák
Máriára gondolok
Nála is nyílnak

 

FALUSI REGGELEK

Bíbor hajnal

Lendül a kasza
Szaporodnak a rendek
Ébred már a Táj


Nyári reggel

Pacsirta dalol.
Búzamezőket pásztáz
Lágy fénnyel a Nap


Későn reggel

Tovább aludtam
Másként köszönt a reggel
Így hét óra tájt


Őszi reggel

Éjszaka van még
Ragyogni már fél a Hold
Köd száll a tájra


Reggeli séta

Elhajlik a fű
A harmatban gázolok
Át a réteken


Ébredés

Elaludtam ma
Olyan csend volt a házban
Mindenki elment


Gyermek álom

Kiáltás riaszt:
Hasadra süt már a Nap!
Elaludtam, no.


Éjszaka

Mikor meztelen
Testünk feszülve hevül
Már nincs visszaút


Nyári este

Ragyog fent a Hold
Üldögélsz az udvaron
S jól érzed magad


Magány

Csendből font falak
Szerelmek hallgatása
Ma körül ölelt


Örvényben

Örült vágyakat
Sodor a hallgatásod
Mélységük rémít


M7

Semmibe rohan
Az autó áradat
Csak nézd az utat


Éjjel az M7-en

Semmibe rohansz
A fényszóró csak percnyi
Alagutat vág


Az út szélén

Fáradt szerelem
A könnyű, olcsó vágyak
Több helyen állnak


Rádió

A zenekar szól
Különös lágy zengéssel
Dal száll az éjben


A bor

Jó bor és szép nő
Ismerős és mindig más
Kacér ragyogás


Tokaji aszú

Pohárba töltött
Erotika: az aszú
Mámorban ég el


Alföldi vörös

Karcos ízéről
Könnyű érintéséről
Te jutsz eszembe


Szekszárdi merlot

Bíbor ragyogás
Vulvák mélyének csókja
Pohárba töltve


Búcsúzom

Üres az üveg.
Az utolsó korty bor is
Elfogyott ma már.


Gyertya

Gyertyaláng lebeg
Melengeti szívedet
S nincs sötét bent


Körömversek

Rakétarózsát
Pukkant patron: haiku.
Élessel töltlek.
..................................
(Kányádi Sándor)

Zseniként könnyű
Mindezeket vállalni
Én mit alkossak?


Esti mese

Mese szava száll
Csak tied gyermekkorod
Tündérvilága


Messze vagy

Vágtass réteken
Át a szabad kék égen
Hogy elérj hozzám


Kertben

Nyílnak a rózsák
Szépségük téged idéz
Majd elhervadnak


A beszélgetés

Kimondott szavak
Lelked vermébe hullva
Őrzik a múltad


Vigasztalás

Elhagynak, elhagysz.
Átlép rajtunk az élet.
Nem ez a végzet.


Szemek

Nézem a szemed
Megfejthetetlen talány
maradsz örökre


Szerelem

Rólad álmodtam
S különös borzongás tart
Még ma is fogva


Kezek

Nézem a kezed
Simogatásokat rejt
Ne őrizd tovább


Mással vagy éjszaka

Éjszakád másé
Bőröd forró bársonya
Csak illúzió


Szerelem

Veled élvezem
A vad szeretkezések
Fáradt csendjeit


Magyar átlag

Testedre vágyom
Harminckét perc együttlét
Már bőven elég

 

NAPLÓ TÖREDÉK

Előttem mentél

Szeretem nézni
Ahogy libben a szoknyád
Feneked formás


Opart

Előttem mentél
Könnyű nyári ruhádban
Meztelen voltál


Félek

Ha meztelenül
Testünk összefeszülne
Elvesztenélek


Unalmas napok

Csend van szívemben
Nem zaklatnak mosolyok
Hamis mondatok


Beszélgetés

Nézlek: szép vagy ma
Másnapokon is ilyen
Már észrevettem


Kérdezlek

A válasz a csend
Közben a szemed nevet
Sosem értelek


Kívánságok

1.
Ölelj át engem
Ha vágyad hozzám sodor
Bárhol is vagyok


2.
Szeretkezésre
Csábít ringó telt kebled
Ölelj magadba


3.
Fogadj magadba
Kemény farkam vulvádban
Hadd járja táncát


Az első

Félórám van rád
Mondtad szétdobva lábad
Még meglepődtem


Kukába vágva

Használt óvszerek
Őrzik emlékeinket
A szemét mélyén

*

 

Őszi vers

Hulló falevél
Az ősz a lelkedig ér
Szavakba öntöd


Őszi este

Pattog már a tűz
A kályha mélyén halkan
Meleg lesz lassan


Indián nyár

Langymeleg este
A tücskök búcsúdala
Bánatosan száll


Ősz a kertben

A páfrányfenyő
Mint fáklya sárga lángja
A tél már várja


Novemberi reggel

A páfrányfenyőn
Már csak egy levél lebben
Őrzi magányát


Őszutó a Bükkben

Avarszőnyegen
Lépkedsz. Szín orgiával
Búcsúzik a táj.


Novemberi szél

Dalt dúdol a szél
Kopár ágakon zenél
Búcsúzik köszönt


Őszi Balaton

Szélvihar játszik
Tombolva pihen a tó
Hosszú nyara volt


November

A diófáról
Fekete varjú rebben
Sorsa időtlen


Őszi kertben

Lombjuk vesztett fák
Ághegyén veréb ugrál
Lent rá macska les


Arany Jánosnak
(Kicsit megkésve)

Hosszú balladák
Mint utak futnak tova
Rajtuk lépkedek


Rózsa 3.

Szirmok peregnek
Halkan az asztalomra
Meghal egy rózsa


Láz

Lázörvény sodor
Sorsom az időtlenség
Kortalan foglya


Mámor

Eldőlnek a fák
Érzem a bor mámorát
Olcsó pillanat


Részegség

Fejemben dobol
Minden megivott korty bor
Olcsó mámora


Búcsú

Az utolsó éj
Álmokat sodor a szél
Elröpít téged


Vihar

Vihar tombol kint
Bentről nézed a fákat
Földig hajoltak


Pókfonál

Pók indul útnak
Szélre bízva életét
Fél de célba ér


Ébredés

Felébresztettek
Apró hajnali neszek
Az éj tovaszállt


Hajnali ébredés

Neszez a Hajnal
Nyugaton ragyog a Hold
Kutyák ugatják


Este melletted

Behunyom szemem
Még érzem érintésed
Az álmok útján


Este

Fáradt nap után
Este behunyod szemed
S átlépsz a csendbe


Téli séta

Havas fenyőfák
Terhét sodorja a szél
Szemem behunyom


Téli vers

Fenyők ormáról
Havat hord az esti szél
Didereg ki él


Téli este

Fenyőfák havát
Sodorja az esti szél
Lehunyom szemem


Szomorkásan

Szürke fellegek
Csendesen csepereg az
Esős december


Válasz a fel nem tett kérdésre

Kacér ragyogás
Érett szép gyümölcse vagy
Őszöm nyarának

Baracska, 2004. október-november

*

 

Este 2

Behunyom szemem
A párnámra zuhanva
Ér utol álmom


Este 3

A csend ölel át
Csak magányom hallgatja
Vágya Önmaga


Rózsa 4.

Vörös rózsaszál
Lángol az asztalomon
Némán hervad el


Rózsa 5.

A vörös rózsa
Lények varázsát őrzi
Karcsú vázában


Rózsa 6.

Karcsú vázában
Bársonyos fénnyel lángol
Egy vörös rózsa


Zene

1.
Mélán üldögélsz,
Hallgatod a hömpölygő
Zenét. Elsodor.

2.
Dalt dúdol szíved
Zajos hétköznap este
Ünneppé válik

3.
Dalt dúdol szíved
Unalmas hétköznapod
Ünneppé válik


Téli este 1.

Téli éjszaka
Vadkacsák hangja száll
Délről északra


Téli este 2

Itt bent meleg csend
Kint hideg téli este
Havat hord a szél


Ónos eső

Téli csend zeng-bong
Jég öleli a fákat
Sírnak és várnak


Együtt

1.
Fölsejlik az est
Fényében testem vesztem
Ölelésedért

2.
Fölsejlik az est
Fényében tested reszket
Némán ölellek


Katinak

1.
Élünk egy helyen
Átölel szeretetem
Szavaim mélyén

2.
Élünk egy helyen
Átölel szereteted
Vágyaid mélyén


Történet

Hozzád ért kezem
Távolabb ültél tőlem
Ránk zuhant a csend


Történet 2.

Szürkék a napok
Hiányzik a mosolyod
Villanyt kapcsolok


Rád koccintunk…

E pohár aszú
Vulvák tüzében égjen
Érzéki kéjjel


Júniusi emlék

1.
Zöld levelek közt
Éhes szájra vágynak
Bíborló eprek

2.
Már nem rejtőznek
A bíbor eperszemek
Zöld levél mögé


Karácsony este

1.
Gyermek született
Vér és veríték között
Formálja hited

2.
Messziről jöttem
Ajándékul nyújtom át
Lelkem aranyát

3.
Ajándékot ad
Ma minden kinyújtott kéz
Tisztára mosva


Téli vihar

Átcsap az orkán
Ott a távoli hegyen
Már csontodig ért


Variációk

Az ismeretlen szó

E szó mélyében
Átölel a szeretet
Őrizd és éleszd


Üdvözlő kártyák

Szavak mélyében
Ölel át a szeretet
Őrzöd míg érzed


Kívánság

Szavak mélyében
Átölel a szeretet.
Őrizd! Te érted.


Érzem lelketek

Szavak fényével
Ölel át a szeretet
Őrizd lelkedet


A tél szerelmesének

Nálam még ősz volt
Szél sodort havat nálad
Téli fenyőkről


2004. szilveszter

Tündöklő Nappal
Búcsúzik a fáradt év
Meghalt és újra él


Január (2005)

Fura január
A kerti hinta vidám
Gyerekhaddal száll

Baracska, 2004. november-december

 


Jesus

Tisztára mosta
Vér és veríték között
Lelked aranyát


Kérdés

Van-e olyan bér
Amely álmodat kéri
S az vajon, mit ér?


Vihar előtt

1.
Nem ragyog a Nap
Komorra vált a világ
Csak a szél dalol

2.
Felhő tornyosul
Kergeti űzi a szél
Vihar közeleg


Enyhe a január

Hosszabb már a nap
Munkára csábít a kert
Elhagyottsága


Hegyek közt

Téli délután
Fénye füröszti arcom
A Bükk lejtőin


Vértesi délután

Hallgat az erdő
Néha egy-egy madár szól
Lenyugszik a Nap


Kirándulás

1.
Téli Nap fényben
Kondenzcsíkok az égen
Hegyekre baktatsz

2.
Térdig érő fű
Most pont az óráig ér
Janka lányomnak


Téli kérdés

Hol marad telünk?
Hegyek hó födte csendje
Társakért kiált


Ködben

1.
Csurog a fákról
A hajnali alkonyat
Hallgat a tegnap

2
Köd ül a tájon
Az este és a hajnal
Most találkoznak

3.
Reggel köd szitál
Jéggé fagy az utakon
Vigyázva lépkedsz

4.
Ködben a reggel
Sűrű vastag félhomály
Megborzong testem


Őszi emlék

Apró zörejek
Peregnek a levelek
Búcsúzik az Ősz


Emlékeid

Elszáradt rózsák
Emlékedet vigyázzák
Halálukban is


Esti séta

Téli éjszaka
Elsodor a végtelen
A csillagfényben


Veled Uram

Téli éjszakák
Csillagfénye felragyog
Szólít a hangod


Szerelmes versek

1.
Szavaim játszanak
Mosolyodból született
Halhatatlanságuk

2.
Játszom a szóval
Mondataimban lakhatsz
Halhatatlanul


Mosoly

Mosolyod vagyok.
Ajkadon bíbor fényben
Születek, halok.


Bűvös éj

Nappal is vagyok
Költőként bűvös éjjel
Verset álmodok

Fénytelen égre
Ködsugár álmok mélyén
Csillagfényt fonok


Simogatás

Csésze zöld tea
Arcod fáradt mosolya
Mindig simogat


Helyzetjelentés

Dobban a fényben
Marad éj sötétjében
Minden vallomás


Vágy

Ősi vágyakkal
Lépek eléd. Csak Tiéd
Az érintésem.


Ébredés

Két apró gyerek
Zsivajuk töri szét a
Reggeli csendet


Hófehérke

Massenet-t énekel
Patricia Petibon
Hangja varázsol


A költő leánya

Felnéz az égre
Millió csillagfényre
S mesék születnek


Varázslat

Az égre nézel
Ragyogó csillagfénye
Mesékkel szédít


Janka hintázik

Lendül a hinta
Vele gyerek mosoly száll
Kacag a világ


Hótakaró

A mély hó alatt
Már az új élet fakad
Hajt a kikelet


Téli égbolt

Csillag parázslik
Sötét borongós égen
Lelkemben ég el


Eplényi síkirándulás

1.
Szél söpör végig
Havas erdei úton
Míg pisilnem kell

2.
Csendes az erdő
Csak a szél dala hallik
S surrog a lécem

3.
Széttörik a csend
A favágók tüzénél
Pálinkaszag leng

4.
Siklok már tova
Úttalan útjaimra
A havas tájon

5.
Suhan a lécem
Majd halkan roppan a hó
És elnyel a völgy


Szélvihar

Tépett éjjelek
Fent a telihold nevet
Lent hideg szél jár

Szélvihar száguld
A sivár téli tájon
Tisztára seper

Átzúg rajtad is
Át testeden s lelkeden
Más ember leszel


Téli Nap

Vértes ormain
Bucskázik a téli Nap
Reszket még fénye


Téli reggel

Reggelre esett
Porhó fedi a tájat
Itt van még a tél


Hószállingózás

Apró pelyhekben
Indul útjára a hó
Hamar elköszön


Téli tó

Tükörarcú tó
Dalos békák emléke
Jégpáncél csendben


Sípályán

Siklik a napfény
Mátra lejtőin le s fel
Te vele síelsz


Mátraszentistván

Szemben a völgyek
Hófödte erdős lankák
Ködbe merülnek


Három falu temploma

1.
Áll magányosan
Három falu temploma
Istenhez közel

2.
Távoli harangszó
Három falu temploma
Magányosan áll

3.
Templom a hegyen
Magányát nem töri szét
Csak egy gerlepár


Gyerekidő

Siklik a szánkó
Gyöngyözik a kacagás
A havas tájon


Csalóka január

1.
Gerle hangja búg
Reggeli szürkületben
Párjának dalol

2.
Gerle hangja szól
Félreértett január
Szürke reggelén


Este

Fénytelen éjjel
Lelkem versekben ég el
Csak egy gyertyaláng


Lefordított pohár

Kezemben üres
Vörösboros pohár
Alakja tiéd


Téli képek

1.
Két varjú károg
Az öreg akác ágán
Telet ígérnek

2.
Fekete foltok
Varjú csapat tanyázik
A havas kertben

3.
A diófáról
Fekete varjú rebben
Sorsa időtlen


Reggel

Csörög az óra
Reggelek ébredése
Szürkül már vele


Téli reggel

Reggeli csendben
Talpam alatt roppanó
Zajok: Fagyott hó


Héja

Az út menti fán
Ül ősi méltósággal
A rétihéja

Egy rétihéja
A tél éhe begyében
Vár türelemmel


Meditáció

1.
A belső csendben
Halk szavak hallatszanak
A csend szavai

2.
Székemben ülök
Kint minden mozdulatlan
Hol tél van hol nyár

3.
Állandó vagyok
Csak a világ változik
Múltját keresi


Este

Fények s emlékek
Az éj sötét csendjében
Gyertyaláng égett


Ködjeink
(Variációk)

1.
Köd száll a tájra
Elnyel a téli este
Fagyott homálya

2.
Borong az este
Leszáll a köd elnyelve
Tájat és embert

3.
Borzong az este
Lassan köd száll a tájra
Elnyel magába

4.
Borong az este
Köd borul már a tájra
Elnyelve engem


Mogyoróbokrunk tele

Még sokat ígér
Öreg mogyoróbokrunk
Lány barkáival


Zene

Zene szól halkan,
Visz, sodor. Örvényében
Ott a végtelen


Mikes I. emlékére

Zengő akkordok
Múltból fájón felsíró
Harmonikaszó


Erdei séta

Újra hull a hó
Meghajtva lágy ívben a
Fenyők ágait


Február

Roskadt hóember
A kerti hinta mellett
Búcsúzik a tél


Szobában

Nézed a tájat:
Havas mozdulatlanság,
A benti csendből.


Szénrajzok

Csupasz ágvázak
A téli fák rajzai
A szürke égen

Baracska, 2005. január-február

*

 

Játszom a szóval
Tudattalan tudatba
Formázva őket

Napjaim fogynak
Sietve kell elmondani
Vers álmaimat

Idő végtelen
Ahol megáll már minden
Ez az életem

Hófödte hegyek
Úttalan utatokon
Siklik magányom

Versek és szavak
Haikukba préselem
Az álmaimat


Medves

Fent a fennsíkon
Szél öleli a tájat
Kopár magányba


Kidobott levél

Széttépett szavak
Szemétbe dobott lélek
Papír fecniken


Babona

Nagyot kívántam
Hómezők felett láttam
Hullócsillagot


Héja 3.

Rebben a szárnya
Szemben a Nappal csap le
A rétihéja

Nézek utánad
Lassan köd száll a tájra
Elnyel magánya


Ingek

Gyűrött kék ingek
Lógnak szekrény oldalon
A vasalás vár


Úton

Híg verítékszag
Egy útszéli csehóban
Iszom a kávét


Nézz az égre!

1.
Végtelen égen
Csend fodrozódik kéken
Enyém míg nézem

2.
Állnak a felhők
Futni látszik fent a Hold
Mély szürke égen


Te is lehetnél

Száműzött vándor
Ballag át az éjeken
Hozzád érkezett


Március 8.

Tulipánjaim
jégbe fagyva várnak: Egy
tavaszibb napot.

Elszáradt szirmok
Szemétbe dobott rózsák
Elmúlt egy Nőnap


Esték

1.
A gyertyák égnek
Az est apró neszei
Már átöleltek

2.
Teádba kortyolsz
Az est apró neszei
Hozzád simulnak

3.
Csendben üldögélsz
Az apró esti neszek
Része vagy csupán

4.
Csak gyertyák égnek
Élő fények a lángok
Át-át ölelnek

5.
Lobban már a láng
A gyertya szórja fényét
Szobám élni kezd

6.
Gyertyaláng lebben
Fényében ölelek át
Minden éjszakát


Álom

Szunnyadt éjszaka
Mosolyod a szív hangja
Bennünk dobban

Az éj átölelt
Én veled szeretkeztem
Álmod igézte


Reggel

Derengő lágy fény
A mosolyod ölelés
A tél öblén


Reggel otthon

Csend van a házban
Ébredéstekre várok
Kályha melegnél

A gyereksírás
Megvigasztalhatatlan
Bánata rövid


Március 15.

Rendőrpofonok
Emléke soha nem fáj
Együtt ünneplünk


Tavasz

Hóban gázolok
Nyitnikék! - szól egy cinke
Igaza lehet.

Elhasználtam már
A szavakat a télről
Írt haikukban


Kötődések

Temetők csendje
Őseim nyugszanak itt
Háromszáz éve


Meditáció

Hagyom az időt
Gondtalan benne élek
Beavatatlan

Sodor az idő
Örvényébe lépsz és félsz
Nem léphetsz vissza


Március

1.
Gerlepár fészkel
A villanyoszlop öblén
Nem várt tavaszt

2.
Vaskos zöld rügyek
Tulipánok tolják szét
A fagyott földet

3.
Nárciszok törnek
A tavaszi napfényre
Fehérzöld kúpok

4.
Száraz fű között
Sárga s kék színes pöttyök
Nyíló krókuszok


Vallomás

Őriznek álmok,
Versbe gyömöszölt szavak,
Én is, mert vagyok.


A világ

Ha néha dől is
Összetör is ellapít
Nyílik még virág


Márciusi hajnal

Deres a határ
Fázósan hallgat csendje
Még ott vagy benne


Kérdés

Itt vagyok, te nem.
Máshol vagy, ahol én nem.
Hiányzol vajon?


Tavaszi olvadás

1.
Tegnap még hó volt
Ma jeges vizű csermely
Rohan, rohan el

2.
Sebes patakok
Rohannak le a hegyen
Útjuk végtelen


Állapot

1.
Köszönöm vagyok
Távolságod most nagyobb
Álmodozhatok

2.
Álmaim mélyén
Őrzöm vágyaid kényét
Mélységeidnek

3.
Mélységeidbe
Merültem feloldódva
Tagadás csendben

4.
Fáradt vagyok ma
Elsöpör depresszióm
Nyitva az ajtóm

5.
Szavak a csendben
Döglött fény a szememben
Megfeszítettél


A kert ma csendes
Nincs benne gyerekzsivaj
Ideképzelem


Készül már a kert
És félénk csupasz ágak
Lobbannak zöldre

Sajgó emlékkép
Májusi szívben égő
Ködfátyolos tél


Harsogó zöldek
Tomboló színorgia
Dalol a május


Elköszönt a Nap
Mindent egybemos az éj
Pillanatnyi csend


Fény helyett az éj
Egy fácánkakas rikolt
Széttörik a csend


Hallgat a berek
A nappal pihenni tér
Búcsúzó lágy fény


Denevér szárnyal
Az esti szürkületben
Árnyékba lebben


Virágok hajolnak
Kanyargó kerti útra
Jön és fut tova


Tavaszi reggel
Borús szürkén játszi fény
Az aranyvessző


Esős reggellel
Köszönt a Mecseki táj
Emléked mossa


Pilis

Erdei emlék
Égő viszkető érzés
Talán a csalán?


Kőszegi séta

1.
Ódon házfalon
Aprócska vakablak fent
Galamb költ fészkén

2.
Egy kőszegi ház
Virágzó magnóliák
Az udvar mélyén


Este az udvaron

1.
Vonat dübörgés
Idébb egy kutya ugat
Csendes éjszaka

2.
Távoli zajok
Éji madár dala szól
Csendnek válaszul


Vándor utak

Fáradt reggelen
Hosszú utam lép elém
Derűs ég kísér

Somogyi lankák
Híres betyárok sorsa
Lassú feledés

Kedves s fiatal
Veled egy irányba tart
Ma háromezer


Sziklagörgeteg:
Labilis stabilitás
A talpam alatt


Csak léptem zajos
Felhagyott mezei út
Messze s tova fut

Tavaszi zajok
Madárdal, lágy zúgó szél
Csendje a hegynek


Fenyőcserjék közt
Virágzó galagonya
Messzi Weöres éj


Kis sárga pille
Harisnyám kékjére száll
Aludni próbál


Hangos ugatás
Léptemre riaszt riadt
Menekülő őz


A kertedbe lépsz
Ismerős fa a virág
Mégis mindig más


Csepergő eső
Benne múlt jövő idők
Sorstalansága


Májusi reggelen
Nyíló gömb, labdarózsa
Mire gondolsz most?


Sündisznó motoz
Rózsabokor tövében
Nem ír haikut


Orbán napja jön
Hideg szelek fújnak át
Esti ég alatt


Rózsák a parkban
Madár dalban magad vagy
Csend-örvényedben


Itt vagy lelkemben
Érintésed érintem
Vágyaid nyomán


Csended vesz körül
Arcod simítja kezem
Ideképzelem


Szavak mondatok
Verseimben ott ragyogsz
Fénylő napsugár


Csók marta ajkak
Mással töltött kéjes éj
Mély emlékével
(Örök közös pillanat)


Mosolyok vágyak
Megismert ízekre vágysz
Csóktalan éjben


Sírni szeretnél
Részeges költők sorsa
Már nem érdekel

2005. tavasz

 

Bor és Haiku
http://www.krepuska-feszt.hu/bor_haiku.html

Pohár vörös bor
Bíbor ízek alkohol
Tompuló zajok

A kocsma: Kocsma.
Asztalra dőlsz, kidobnak.
Nem vár a Holnap.

Nézd az üveget!
Elfogy, mint az életem
Belőle a bor.

Villan egy mosoly.
A bor köddé lényegül.
Fizetek, megyek.

Tavaszi este
óillatú borokkal
űzöm őszömet.

Új barát: új-bor;
csak ha ó-borrá válik,
iszod szívesen.

Oly száraz nyár volt;
kénytelen volt meginni
maradék borát.

Könyvespolcain
ritkul a könyv s fiadzik
a borosüveg.

 

Vékony Andor kötetei:

Haikuk füzetlapon - Ősz és tél, VBK (Vándor Baráti Köre) Alapítvány, Kaposvár, Verses füzetek 2005/I. >>> tüköroldal

Haikuk füzetlapon - Haikuk és tankák, VBK (Vándor Baráti Köre) Alapítvány, Kaposvár, Verses füzetek 2006/II-III.

Vándorutak, VBK (Vándor Baráti Köre) Alapítvány, Kaposvár, 2006.

----------------------------------------------------------------

 

 

Andorom,
egy leveledben a hexameterről úgy írtál, hogy: a régi világ maradéka csupán. És hogy nemigen használatos, és idejétmúlt, mint amiképpen a daktilus is „kifutott a divatból”. Mert a „modern költők” másképpen akarják már kifejezni az életük és érzéseiket: szabadabban, a formai megkötözés korlátai nélkül.
(…)
Éppen ezért most visszazavarlak a hexameterhez, amit nagyon elhanyagoltál. Ott van a Költészet című koszorúm: hatodik számú versét, nosza, szedjük hát szét bátran! S ez csak a kezdet…

(Sárközi László levele Vékony Andor haikuköltőnek arról,
hogy miért is kell a régi alapokat egy új úthoz fölhasználnunk)


Sárközi László: Költészet
Napút, 2008. április – X. évfolyam, 3. szám, 76. oldal

– szonettkoszorú–
VI. szonett

Macuo Basónak

Árva világod elosztja az ősz: nyomokat hagy a nyárban – szeptember
sárga a táj, de a bokrok alatt tücsök éneke hallik, – október
alszik a fűzfa, magányosan int neki tükre a sárban. – november

Lágyan esik le, felolvad a nyelvemen; éteri ízek, – december
íme az égi s a véges. Ugyancsak a semmibe hajlik. – újévi haiku
Zajlik a víz, aromás tea; jégszirom illata habzik: – január
tarts ki! hiszen pici korty csak a tél, noha fájdul a szíved. – február

Sarjad a zsenge vetés, valahol csalogány szava szárnyal – március
s áztam – a bőrömig! és a varangy? hasal: ágya a bánat. – április
Lábaim állnak: az utca kövén lila orgona szárad, – május
száll a tücsök – ni! de röpke a röpte! csak éjszaka szájal. – június

Gömbök a porban: a fecskeraj álmai megtörik árnyam, – július
szánjad a nap sugarát; felemészti a távoli tájat, – augusztus
bátran előre haladsz, hova fény sose hull, csak az ágak. – halál haiku

Andorom: ezzel fogjuk kezdeni:
Árva világod
elosztja az ősz:
nyomokat hagy a nyárban

(…)

Vékony Andor–Sárközi László
Napút, 2008. április – X. évfolyam, 3. szám, 77-80. oldal

I.

léptek dobognak
csendes utak mély pora
lassan ülepszik.

…lassan ülepszik
a vér. Bíborló csönd ül
nagy kardok élén…

nagy kardok élén,
talán, rozsdamart foltok;
léptek dobognak…

II.

Földre hull. Vagy sem…
Mi lehet belőle így?
madáreledel!

Madáreledel?
Zöldellő árvakelés
őszi kert mélyén.

Őszi kert mélyén
virágok fáradt feje
földre hull, vagy sem…

III.

A páfrányfenyő
zöld ruháján sárga folt.
Novembert köszönt.

…novembert köszönt;
uras varjak sétálnak
szeméthalmok közt.

Szeméthalmok közt
sárga lánggal, telet vár
a páfrányfenyő.

IV.

Földet művelek,
palántázok és oltok.
Alszom. S a lélek…

Alszom. S a lélek
álomvilágot alkot.
Kettős lét örvény.

Kettős lét… örvény:
verseskönyvet írok és
földet művelek.

V. (1. hexameteres haiku)

Rongykupac alszik
a koszban, egy arc tele
sárgamosollyal…

Sárgamosollyal
a kőhasadékon egy
erdei írisz…

Erdei írisz
a hanton. Előtte a
rongykupac… Alszik.

VI.

Szélfútta nyárfák,
rőt avarszőnyegeken,
a tavaszt várják.

A tavaszt várják
ruhaszekrényem alján,
elnyűtt cipőim.

Elnyűtt cipőim-
mel együtt ez az élet.
Szélfútta nyár, fák…

VII.

Másfele járok,
szavakból szövöm a csend
szótlan hálóját.

Szótlan hálóját
szőke szállal szövi át
az őszi napfény.

Az őszi napfény
árnyak lobbanó árnya.
másfele járok…

VIII. (2. hexameteres /karácsonyi/ haiku)
A Holdfényvarázs kisasszonynak

Furcsa karácsony:
a föld ürülékes, a
varjak a fákon…

Varjak a fákon,
a nyár dala őrzi a
téli akácot.

…téli akácot
ölelnek a fényei.
Furcsa karácsony.

IX. (szilveszteri haiku)

Az új év szele
sem érinti a várost;
sár van s harang szól.

Sár van s harang szól
messze tanyánktól távol.
Hív és marasztal…

Hív és marasztal
kürt, petárda s hátsókból
az új év szele…

X. (újévi haiku)

Eső csepereg
az új év első reggelén.
Nekem sokadik…

Nekem sokadik
napom egy sem új; szántott
földben kavicsok.

Földben kavicsok,
ekenyomon újra fent…
Eső csepereg.

XI. (3. hexameteres haiku)

Sárga a táj, de
a bokrok alatt tücsök
éneke hallik

…éneke hallik
a völgyben, a vén hegyen.
Ott szüretelnek.

Ott szüretelnek,
ahol vet a csend szaga,
sárga a táj, de…

XII. (4. hexameteres haiku)

Alszik a fűzfa,
magányosan int neki
tükre a sárban.

Tükre a sárban
az őszi világnak. A
meztelen árnyak…

Meztelen árnyak
inognak a partokon
alszik a fűzfa.

XIII. (5. hexameteres haiku)

Lágyan esik le,
elolvad a nyelvemen;
éteri ízek…

Éteri ízek,
anyám kenyerét szelem…
álmok igéznek.

Álmok igéznek.
Elült a galamb: szava
lágyan esik le.

XIV.

Kiszáradt patak,
medrében kopott kövek,
még görögnének…

Még görögnének…
s csak virrasztanak önnön
hantjaik fölött.

Hantjaik fölött
a kósza szél mond imát.
Kiszáradt patak…

XV. (még nincs kész)

Ha rajtad élnék,
sápadt arcod taposnám
s a földet nézném…

S a földet nézném,
hol a tócsák tükrében
a világ ragyog.

A világ ragyog

ha rajtad élnék

XVI. (6. hexameteres haiku)

Íme az égi
s a véges. Ugyancsak a
semmibe hajlik.

Semmibe hajlik
az új születése. Az
út vele indul.

Út vele indul

íme az égi

XVII.

Kutyák ugatnak
holdtalan sötét éjen,
védik csendjüket.

Védik csendjüket:
szirmába bújik a kék
Golgota-virág.

Golgota-virág
cserepe az Újvilág.
kutyák ugatnak…

XVIII.

…avarszínűre
égett keze – nem hoz pénzt.
Számlát nem nyitok.

Számlát nem nyitok,
fóliasátor estben
tűnt sorsa – ragyog.

Tűnt sorsa – ragyog,
keze színe változott.
Avarszínűre.

XIX.

Kurjantás hallik,
fejik a teheneket.
Itt alszik a csend…

Itt alszik a csend:
vakító fény s a zene
őszi takaró.

Őszi takaró
altat várost és falut.
Kurjantás hallik

XX.

Őszi utakon
falevelek hevernek,
sárba tiporva.

Sárba tiporva
rohant tova: nem leszek
így soha Buddha.

Így soha. Buddha
Dharma, Sangha, samsara
őszi utakon

XXI.

Harcosok sírja.
Hegyek ölén kőkereszt,
fiatal évek.

Fiatal évek;
fejemen kakukkfészek,
lábamon bakancs.

Lábamon bakancs
talpa alatt sorsom: a
harcosok sírja…

XXII.

Zúzmarás a táj,
fakopáncs vési dalát
az öreg nyárba.

Az öreg nyárba
varjú vájja karmait;
zilált toll-labda.

Zilált toll-labda
fagyott hantokra hullva…
Zúzmarás a táj.

XXIII.

Zúzmarás vén fák
Őrzik a reggel csendjét.
Búcsúznak ők is…

Búcsúznak ők is:
malac a szerencsétől,
a virsli – tőlem…

A virsli tőlem
érkezett, körbeveszik
zúzmarás vén fák…

XXIV.

Hideg szelekkel
búcsúzik a január.
Utad fut tovább.

Utad fut tovább,
ifjúságod emléke
őszül meg velem.

…őszül meg, velem
őrzöd a percet, szemközt
hideg szelekkel.

 

Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 55. oldal:

Vándorutak
(Bakony)

1.
nedves hegyeken
arcodba csapó szelek
telet játszanak

2.
eső csepereg
hófödte hegyek csendje
zajos koppanás


Vándorutak
(Gerecse)

1.
Hófödte hegyek!
Úttalan utatokon
siklik magányom.

2.
Ködben ül a hegy.
A fák közt a csend szalad.
Neked sincs szavad.


Vándorutak
(Mecsek)

1.
Ez már a Mecsek,
síkságból felnőtt hegyek,
erdős-meredek.

2.
Esős reggellel
köszönt a mecseki táj.
Emléked mossa.


Vándorutak
(Vértes)

1.
hallgat az erdő
néha egy-egy madár szól
lenyugszik a nap

2.
kopár hegyeken
fut-szalad az út tova
te egy helyben állsz

3.
szitakötőtánc
napsütötte vértesi
lankán s december