« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Esnagy József (1943-)
haikui


ZÖLD
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 9-14. oldal

Arcpirító nyár
van. Örökzöld lombokon
forró fényrögök.


Emberben fülledt
ösztönök. Gizgazok dúl-
nak a fák között.


Sárga pipitér
néz körül. Kizuhan a
fodros fák közül.


Körös-körül zöld
rettenet. Lecsorognak
völgybe a hegyek.


Árokpartot a
dőreség tapossa és
varjú a vetést.


Hűset keresve
földre száll fészkéről egy
szürke gerlepár.


Rögösödve a
fű alatt megbújnak a
riadt madarak.


Minden élőnek
szíve van. Nyitott a csönd:
hallgatom magam.


Árnyékom kísér.
Ballagok. Futószélben
négy égtáj vagyok.

 

GÓLYAVÁRI ÁLMOK
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 15-21. oldal

1.

Rengő bokraid
közt vakon matatok a
féktelen szélben.

2.

Őszi bánatom
kihűlt. Matracom helyén
hóval teli kosár.

3.

Álmaim kéklő
madarát ölbe rejtem.
magamnak őrzöm.

4.

Érett asszonyként
húzol magad fölé ki-
takart szemérem.

5.

Csont-vékony bokor
alján hóbortos szívem
csendben földet ér.

6.

Hosszú éjszakán
egy megfáradt kismadár
fészkéhez érek.

7.

A hold a fák ág-
bogán libeg. Bukdácsol
a déli szélben.

8.

Fáradt arcomon
krisztuskeresztek az
alvadó rügyek.

9.

Mohás téglakút
szélén vadmadárcsapat
mélye felsikolt.

10.

A szavak vadász-
ebként körbefognak, s el-
futni nem tudok.

11.

Találj meg engem
s vigyázz reám! Madárként
el nem szállhatok!

12.

Szarvas szemeid
mélyén tiszta gondolat
anyaösztöne.

13.

Ballagok tovább.
Árnyékod lépdel velem:
csendben álmodom.

14.

Isten előtt kék
egek, zöld mezők nekem
őrzik titkukat.

15.

Mindig csak veled
szenvedek öröm: házam,
hazám, otthonom.

16.

A szabadság szél.
Víztükrön szétfröccsenő
partifecske raj.

17.

Áldozataink
véres fejével telik
meg a fűzkosár.

18.

Költöző-madár
a hűség. Boldogtalan,
ha már szállni tud.

19.

Te röppenve szállsz
és én szállni nem tudok,
szótlan éjszaka.

 

ŐSZI KÉPEK
Ezredvég, XIV. évfolyam 3. szám - 2004. március, 13. oldal
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 23-29. oldal

mélymerülésünk
leszállópályán lelőtt
madárrepülés

...

csupasz asztalunk
terítéke felett föl-
lobbanó szavak

...

enyhe mártózás
a porig zuhanó fényben
őszi merülés

...

elhomályosult
indulatunk párolgó
halmazállapot

...

dermedt fénysugár-
csöndben vékony pókfonál
utunk hírt hozó

...

túlméretezett
remény madárruhánkban
fénylő alkonyat

...

mint célszalagot
szaggatja szét a szél az
ifjú álmokat

...

szálló bogár röp-
pályája talpunk alatt
hamar véget ér

...

hamarosan el-
tűnik szemünk elől a
sápadt holdsugár

...

koldustarisznyát
rak vállainkra a hit
és a szeretet

...

szürke arcunkon
a félelem ismerős
minden árnyalat

...

hű társaival
útra induló madár
harsány hírvivő

...

színre szín vall s csend-
re csend huzatos égre
búcsú repülést

...

ami egyszerű
könnyen felismerhető
szálló pillangó

...

a fájdalom ő-
szinte s nagyon közeli
mivel egyszerű

...

a kérdés olyan
mint a tóba merülő
szomjas fűzfaág

...

hangunk halott tó-
tükör felett zuhanó
madárvijjogás


KILENC HAIKU
Ezredvég, XI. évfolyam, 6-7. szám, 2001. június-július
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 31-36. oldal

1.

Víz fölé lógó
szomorú-szép fűzfák
hangja ismerős.

2.

Ladikok alján
partra érkező habok
a partifecskék.

3.

Hófehér homok
csontjaink bazalt ívén
kiszáradt bokor.

4.

Te végtelenbe
nyúló ledér szabadság,
barackvirág vagy.

5.

Teremtő Isten,
dicsérve vagy szívünkben,
míg velünk ébredsz.

6.

Égessen bár Nap,
mi mindig gyerekkorunk
fészkét keressük.

7.

A lélek tiszta,
csak sorsa szennyeződött,
fölgyulladt magány.

8.

Először s végül
hazáig kell menni, hol
ruhátlan a szél.

9.

Szabad csak akkor
vagy, ha nem vagy szolgája
még magadnak sem.

 

CSENDÉLETEK
Ezredvég, XI. évfolyam 2. szám - 2001. február.
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 37-42. oldal

1.

Dűlőutakon
Jézusunk fakeresztjén
ima van, vers nincs.

2.

Minden virág zöld
bokra alól kifigyel
bennünket a csönd.

3.

Csak az árulás
mellékútjain nincs út
több hazafelé.

4.

Bár árnytalan vagy,
gyönge test, úgy ragyogsz, mint
merülő csillag.

5.

Védőöltözet
a sivatagi szélben,
minek az nekem?

6.

Hátborzongató
a skorpió, ha meg-
mar észrevétlen.

7.

Mindig rád talál
egy baráti kézfogás
isteni csöndje.

8.

Gyermekszívünkben
hófehéren él a szó
napfényes arca.

9.

Tó-tiszta nyárban
akácfavirággal száll
felettünk a szél.

10.

Szarvassá leszünk,
mégis bohócként sír majd
a férfilélek.

11.

Társaink a fák
s a madarak, míg szelíd
vadként megtűrnek.

12.

Sötét háztetőn
ereje van a szélnek,
s nincsen nyugalom.

 

TÉL
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 55-61. oldal

1.

Hófehér madár
törékeny szárnya rezdül
a hideg szélben.

2.

A megskalpolt fák
törött ágain a csend
megdermedt magány.

3.

A hó alatti
táj mélyéből füstjelek
melege száll föl.

4.

Egy vétlen fűszál
ösvényt vág, vadcsapást tör.
Így lehet örök.

5.

Lábnyom a hóban
elárulja, ellenség
s barát merre tart.

6.

A víz jégtükrén
nád, elmagányosodott
vadmadárcsapat.

7.

A lenyugvó Nap
sápadt fénykorongjába
éhes varjú néz.

8.

Madár-magány: a
néma csend ágbogán jég-
virág a lélek.

9.

Egy tenyérnyi rét
forró gőze száll a fűz-
ág résein át.

10.

Gubbasztó madár
a Nap. Sápadt szív dereng
a szürke fényben.

11.

Krisztuskereszt a
fák ácsolata. - A táj
holt-fehér sirály.

 

KARAKTEREK
Ezredvég, XIII. évfolyam, 6-7. szám - 2003. június-július
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 49-54. oldal

A katona

Emberi arcom
hamar elfeledhető
húscafat darab


A kesergő

Sírgödör a test.
Amortizálható a
szabad akarat


A cézár

Dadogó Cézár
népe őszinteségre
ösztönzi nyelvét


A politikus

Elmefuttató
szavaitól terhelten
emelkedik fel


Az újságíró

Mindent kiderít
ha Ofélia s Hamlet
egymáshoz őrül


A pénzsóvár

Olyan tömött zseb
nincs melyben ne férne el
még egy kevéske


A pénz és a költő

Bár nem akarja
ércnél maradandóbban
görnyed előtte


A szkizofrén

Karomat tárván
a mindenható Istent
én támasztom fel


A magányos pásztor

Puding-puhafű
árnyékomat furulya-
ként bibézgetem


A szex-mániás

Takaró alatt
testem (el)élvezi a
tűnő életet


A szentimentális

Kopott kabátom
hajtókájában fénylő
szentjánosbogár


A magabiztos

Többé már nappal
sem bújhat el előlem
hajnalcsillagom

 

EMLŐSÖK ÉS MADARAK
Ezredvég, XIV. évfolyam, 4. szám - 2004. április, 20. oldal
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 55-61. oldal

Eszelős vagyok,
de nem bolond, mondja a
diabolikus.

*

Kopott kabátom
alatt viseltes szívem
madárként szárnyal.

*

Erdőn és mezőn
vakond módjára járok,
hegyen s völgyön át.

*

Van hely párban jár-
ni a véges végtelent,
táguló a tér.

*

Kopogj, ha haza-
érsz. Ha fáradt vagy, ülj le.
Széked megtalál.

*

Hajnali fényben
zászló lobban. - Csöppnyi vér
testemre égett.

*

Majom voltod el-
viselni képtelenség.
Emberszív vagyok.

*

A szarka farka
több holmit cipel, mint a-
mennyit eltakar.

*

Ha madárszárnnyal
emelkedsz, távolodni
látod a földet.

*

A halál szurdok-
völgye felett suhanó
madár a lélek.

*

Képzeletem sas-
szárnya, mint szomorú fűz
remeg a fényben.

*

A meggyfán sárga
tollvonás. - Begyes cinke
vígan énekel.

*

A tenyerünk nem
tehet mást, mint amit a
szívünk vezényel.

*

Nem járhatjuk a
józan ész nyomvonalát,
ha mást súg a szív.

*

A sűrű erdő
személytelenségével
szól mindenkihez.

*

Ki erdőben jár,
madarakra bízhatja
rövid életét.

*

Károgó varjú,
ha magot talál, akkor
is azt mondja: kár!

 

TAVASZI HÍRNÖK
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 63-67. oldal

Davis Kecman Dako szerb költőnek

*

Zöldbe boruló
fák felett a tiszta ég
"Isteni hírnök".

*

Ha beteljesül
a jó, a szép, megfüröszt,
akár a tenger.

*

A fák szoknyája
körül nyújtózkodó rét
harsogó magány.

*

A fény hírnöke
békakuruttyolás és
kelepelő csőr.

*

Delelő álmom
párolgó televény, szárny-
csapás, füves rét.

*

Sápadt arcomon
fénylő tótükör, a Hold
rebbenő sirály.

*

Minden útjáról
visszatér, megpihen a
költöző madár.

 

MOTÍVUMOK
Ezredvég, XIV. évfolyam 12. szám, 2004. december
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 69-74. oldal

*

álmot álmomért
cserébe kékülő Ég
rózsaszín virág

*

társtalanul száll
a csapatát hűtlenül
elhagyó madár

*

összetört üveg-
szilánkok karistolják
fáradt arcomat

*

sós tenger nyeli
el a magányosan föl-
szálló madarat

*

a várfalon túl
hatalom lőrései
közt mély szakadék

*

néhány varjútoll
s pár dió hull kopogva
míg zokog az Ég

*

mályva virág a
honszeretet díszlik de
nem illatozik

*

álarcunk mögött
bűzlik a szó locsog mint
vízen a ladik

*

a hősnek nem a
diktatúra: a pénz tör-
te meg derekát

*

az ember ha jó
a fizetségét majd meg-
kapja odaát

*

a haraggal ki-
mondott szó megalázó
és igaztalan

*

életet menthet
a gyors kéz és a hóhér
mikor nem akaszt

*

törtszárnyú bogár
vaddióként koppan ő-
szülő fejemen

*

Isten segédje
az ördög s hogy van remény
én már nem hiszem

*

rejtve arcomat
faodvába valahogy
majdcsak elleszek

*

kereszten lógnak
tagjaim tenyeremen
átütött szegek