« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Pethő László (1944-)
haikui


Nyolcvanhárom haiku
Közeledvén a feltámadáshoz : válogatott versek, [Magánkiad.], Veszprém, 1993, 49-62. oldal

E tágulásban
miért csak a felhőkig
tart a boltozat?

*

S a felröppenő
porból születik meg a
jelzett ráadás...

*

Akikért szól: a-
kár érchangon koppanó
néma üresség.

*

Közeledvén a
feltámadáshoz -: élő
ünneppé válunk.

*

Kívülről az aj-
tód is cifra s árvízkor
majd mint a tutaj.

*

Elhagyatnak majd
a városok - erdőkbe
költözik a rét...

*

Látható: a fa-
rizeusok ott "vagynak"
a zászlók alatt.

*

Elszólta magát
a cserebogár még nem
lesz igazi nyár.

*

Levedlik arcod
kékes-zöld maszkja ó, vi-
lágom virága...

*

Bizony verébnyi
éveink elcsipognak
körmös idő van.

*

Isten székén nem
férnek el már a levi-
tézlett császárok.

*

Ezt a táncot ad-
dig járom míg betűi-
met "elherdálom"...

*

Vonuláskor ők
jobbra, balra s én közé-
pen maradok.

*

Elmaradt a szín-
mű, utcára tódultak
a székek - ősz van.

*

Talpig várako-
zásban: állig fogságban
rejtőzöm benned.

*

Befelé a me-
nekülés mintha katlan
omladozó ház.

*

A rettegések
kereszttüzében a szót-
lanság is érdem?

*

A lótás - futás
a keresztül-kasul, és
elporlad a láng.

*

Ez a benti ha-
vazás, és a farkasok
marcangolása.

*

Gyöngysor időben
harmat hull a földről ma-
gasodó égbe...

*

Letérdelt a sző-
lő, a fű vizében á-
zott - sárgult az ég.

*

Másodszor virág-
zó gesztenye a tér; s az
ész kalitkája?

*

Sárral dobáltak -
és a fal magasodott
nem voltam otthon.

*

Hol van a haza?
íme: a hadak útján
egy bokor alatt.

*

Tavaszodón itt
ott felröppenő dallam
rügyező évek...

*

Zöldülő leve-
lekből, száradó gallyak-
ból csordul vérem.

*

Ezt a reggelt is
korommal festették, per-
nye hull fejemre.

*

Ültetés ide-
je lesz, s a gyomirtásé
majd a kaszálás...

*

Sorok között el-
vesztődnek szavaink: gon-
dolatjel marad...

*

Anyja szavát a
gyermek sem érti ha meg-
szólal a tévé.

*

Ellenőrizték -:
bírom-e a terhet, sejt-
jeim a vermet...

*

A szédülés - a
sehova tartozás ko-
cogtat holnapig.

*

Hóvirágról - hó-
virágra, ajkadról rám
a tavasz árad.

*

Mikor a fehér
papír előtt -: akár az
ítélőszéknél.

*

Átvonultak a
felhők szobámon és vil-
lámlani kezdtem.

*

Száraz az évszak:
száraz, így kardnyelők közt
a múzsa hallgat.

*

Ezt a telet most
már lapáttal is átdob-
hatjuk a résen...

*

Feltűnnek a hi-
énák s szétszóródnak a
hajnali kékben.

*

Mondhatni: te is
elbúcsúztál a fáktól
fűtől, madártól...

*

Emlékezünk már
a kegyelemre akár
az elítéltek.

*

Hűvösödik ke-
zem s fejedre hajtom e
sátort -: egemet.

*

Naptárról: évek
szóródnak a napok, szét-
rágnak a férgek...

*

Szóból ért az em-
ber, és a virágok már
már kókadoznak.

*

Azt én nem kívá-
nom hogy általam légy ha
nem teheted már.

*

Felzúg a laská-
nyi tömeg: éljen az é-
kezet és a pont -

*

Ma ébredéskor:
tekinteteddel - látszat?
vagy csak a világ...

*

Vadszőlő a há-
zak falán, ez a nyár itt
is kitelel már.

*

Mondják: hegyek kö-
zött bátrabb vagy, és mi lesz
a fenyőfákkal?

*

Személy szerint kit,
kiket ugrasszak a víz-
be - lesz-e miért?

*

Napok óta -: nap-
ok, és csak felgöngyölve
és csak hétrét nyolc...

*

Mióta elmen-
tél nincs 'hon csak a seprű
s a szemétlapát.

*

Az indián ősz-
ben e fogyó nemzet már
feléledőben...

*

Szóra bírtam a
széllel jövő vigyázó-
kat -: harangokat.

*

Láthatod Uram
elfeledtük a topor-
zékoló vigaszt.

*

Legnehezebb a
bentről fölfelé törek-
vő kimozdulás -

*

Bizony számtalan
"(h)ősi" halottja lesz en-
nek a századnak...

*

Befejeztük az
égi porban a csoszo-
gást - fényesedünk?

*

S elindulsz fegyver
nélkül a hegynek fel: lám
a szélmalomhoz.

*

Már nem - nem oda
kell jutni ahol még a
kutyák ugatnak...

*

Ezt a tavaszt kár
felfüstölni, hisz hull a
vér rezzenetlen.

*

Hétköznapok lesz-
nek az ünnepek ha for-
rósodik a nyár?

*

Aki nem vigyáz-
za múltját tékozolja
mindennapjait.

*

Győztes forradal-
mak parazsában hamu-
ban sült pogácsa...(?)

*

Ebben a fényes
sötétedésben mintha
bennem ragyognál.

*

Szorgoskodik gyom-
rom, csak a ditirambus
emészthetetlen.

*

Végül a költők
hazatérnek: délről é-
szak felé húznak...

*

Tudjuk most már
hogy kik voltak "árulkodók"
ezer... negyvennyolcban.

*

Eldőlt az árboc -
a hajó már zátonyon: cá-
pák leskelődnek.

*

Tenyeredben van
világtérképem, óvd meg
virágaimat.

*

Felgöngyölt ide-
geim megedződtek már
az éjszakákban.

*

Szerencsés napok
kezdetén a vak tyúk is
kapirgálni megy?

*

Ólommérgezés-
ben pusztul ez a civi-
lizáció is...?

*

Rámbízva éjjel
nappal e tékozló os-
tor (csattogtatás)

*

Döntöttem: kivo-
nulok a versből; s akár
egy fekete lyuk...

*

Önjogulag a-
ma napon: felveszem bok-
rétás kalapom.

*

Az üvöltés ma-
rad, s íme: léptünk az a-
nyaföldön rügyez.

*

Szalmaláng - esték
tábotűznél kihuny-
nak a csillagok.

*

Ha mégis mozog
a Föld: hol van az űrbé-
li végállomás?

*

És barátaink
bőrüket eladván ca-
fatokban lógnak.

*

Számottevően -
és feledékenyen áll,
megállt az óra...

*

Dermesztő ez a
kánikulában enyé-
sző papírhalmaz.

*

Rókalyukból ró-
kalyukba: bújik a fény
lappang titokban.


Sírfelirat

Most már ítélhet-
tek nem vagyok hajlandó
védekezni sem...

*

 

Októberi áhítat
Magyar Napló, 2003. október

Rogyásig a táj
Malaszttal és dühödt ra-
gyogással - vérrel

akárha őszi
rozsda szállna levélről
levélre - égbe

míg lassan fegyver
nélkül lőhetnek rád is
felhők antennák

hada ropog s az
októberi áhítat
szívedben landol

bár koronátlan
a táj, esernyőként jó
a lyukas zászló...