« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Ligeti Éva (1954-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől


jeges kristályok
hajló fenyő ágain
tűnő álmaim

*

madarak varjak
fekete fán kárognak
fészket raknak

*

sárga pillangók
aranyeső ágain
ringó virágok

*

akácfavirág
fürtökbe kapaszkodik
tátongva nyílik

*

hajnal pírja ég
vörös fénye, mint a vér
befesti testem

*

hajnal közeleg
az éjszaka sötétjét
kezében tartja

*

nyárfa pelyhe száll
hull alá lenge szélben
földön hempereg

*

nyíló virágok
szirmain harmatcseppek
megtörik a fényt

*

vad hajtásait
nyesegetem a fának
majd teremni fog

*

dió termése
földbe került – fa alatt
árnyékban ülök

*

vízparton ülve
türelemmel várt zsákmány
horogra akad

*

követ sodró víz
kavicsait tereli
a homokpartra

*

hullócsillagok
a világmindenségből
érkező jelek

*

torony tetején
áll a szélkakas, jelzi
merre forduljunk

*

fehér liliom
ártatlan illatával
lassanként megöl

*

harangszó csendül
a lelkedben, egyedül
te tudod miért

*

megdőlt bizalmam
pisai ferdetorony
várok tétlenül

Szolnok, 2005. július 21.

*

pipacsok között
kéklő búzavirágok
fejük emelik

*

szálló porfelhő
szilaj lépteid nyomán
holt homok nyomok

*

lehulló levéllel
hallhatatlanságodnak
nyoma se maradt

Szolnok, 2005. szeptember 19.

*

hajnali harmat
hideg érintéssel hűt
hamvas levelet

*

hullámzó mezőn
angyalhaj selyme játszik
árnya sem látszik

*

mogyoró hajlik
hajad színét követi
fakuló napfény

*

riadtan rezzen
pirosló csipkebokor
fagy csípi arcát

*

aszalt szilva hull
ráncát nem simítja fény
sorvadó remény

*

út szélén fasor
platánok hamvas ága
távolba mutat

*

múló idő tört
aranyát finomítva
ékszerré válik

múlt porszemei
hegyként áll előtted
s nem látsz túl rajta

jövőbe merül
újult kíváncsiságom
feneketlen kút

álmatlanságom
sötét szobába zárva
nyugtalan bolyong

lepkeszárny lebben
érintetlenül tova
száll gondolatom

hangyaszorgalmad
hiábavalóságát
csak eltapossák

2006-11-20

*

Csendbetört szavak
Most elhalkulnak végleg
Meghal a lélek

*

Gyűrött papírként
Törnek az üres szavak
Semmibe vesznek

*

kezemben olvad
el, lehulló zúzmara
fagyos zsibbadás

*

hó-függöny mögül
átszűrődő fény, tanya
magányossága

*

Rezzenéstelen
Arccal nézem az eget
Felhőt ereget

*

bezárt szobámban
csak képzeletem nyitja
ki az ablakot

*

hulló levelek
színüket nyártól lopták
könnyen veszítik

*

 

Pirkadat

nyári pitymallat
vöröslő izzásban ég
féltett pillanat


Árnyék

hajnali fényben
árnyék vetül a falra
előtte állok


Ősz

bronzbarna hajjal
hajlong az őszi erdő
avarba lépek


Tél

szennyesét a tél
hátrahagyva menekül
piszok mindenütt


Olvadás

csepeg az eresz
olvad a tetőn a hó
elfolyik a tél


Patak

patak csörgedez
kövön kígyóként oson
tekergős útja


Hajnalka

gyűrött hajnalon
tölcsér-kékjébe gyűjti
a kelő napot

* * *

 

lélekháztetőm
palazöld mozaikkal
takarja énem

*

mohazöld borul
a tölgyek oldalára
keresem utam

*

mályvatölcsérek,
harsonaként hangolnak
színes szonáta

*

pókháló feszül
selymére harmatot fűz
közel a hajnal

* * *

 

napkeleti fény
hastánca elkápráztat
égalján lejti

*

Megpihen a Nap
A látóhatár vállán
Lassan távozik

2010-02-28

*

 

Gondra borult ég

gondra borult ég
szertefutó semmiség
szívben üresség

*

Változó idő

Sikító szélben
tó ráncolja homlokát,
változó idő.

*

Köd

ködfolt közelít
mintha szúnyograj lenne
jövőm homályos

*

Rothadó világ

kékeszöld döglégy
elhullott tetemre száll
rothadó világ

2010.04.22.

*

 

Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 31. oldal:

cukorsüvegnyi
édes fehérség virul
hófedte hegyen

*

megyek, csak legyek
már hegyek közelében,
hogy nézhessek rád

*

hegyre hág a Nap
sziklára feszül fénye
vakít magasa

*

a vár helyén ma
kőhalom, darabokra
törött védelem

* * *

 

Hideglelés

jégcsap csüng, csepeg
Krisztusért hull a könnyem
hitem még szilárd

*

deres mosolyú
téli nap magához ölel
szimpla fagyhalál

*

hóeke szántja
lelkedben a jég-közönyt
fagyos az érzés

*

kapcsolatunkat
hóátfúvás temeti
járhatatlan út

*

Időkerítés

időkerítés
oszlopsorok, a hiány
szabott keretben

2010.01.11.

 

Napos
Napút, 2011. március – XIII. évfolyam 2. szám

aranypénz gurul
az égen – régtől ragyog
Isteni áldás

*

sötét árnyékot
rajzol mögém tűző Nap,
fényébe lépek

*

felhők mögül néz,
a Nap, kócosan mereng
borongós napok

*

napfogyatkozás
sötétje körbenyaldos
fénytelen idő