« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Ladik Katalin (1942-)
[HAIKU-SZERŰ VERSEK]

 

Fűketrec : bestiárium : versek,
Hága, Hollandia : Mikes International alapítvány, 2003
Orpheusz Kiadó, Budapest, 2004

VASÁRNAP

Elmentek a hajók.
Megeszik a galambot.

 

CSEND

Négy farkas a kéményben
párnához szögeztek
nagy fekete fogak

 

ÁHÍTAT

Fekete pulóverben ezüst madár
csőre pihen
hó száll a mennyekből

 

FEHÉRNEK LENNI

A mandulafa virágait homok borítja be.
Vitorla támolyog be lassan, ezüstben.
Üszkös lábú madarak csüngnek rajta.

 

VÖRÖS HAJA FELCSAP A MÉLYBŐL

Ágyékánál a seb duzzadni kezd.
Megeszi a kígyót.

 

HÉT ORSZÁG

Volt abban az időben egy másik ország. És így ment ez napról napra.

 

AZ ÉGEN ÁLMOS KÍGYÓK

Tprr! Tprr! Tprr!
Ingével letakarta a halott isten.

 

SZENTIVÁNÉJI ÁLOM

Sápadt arcán véres maszk.
Rovarok lepték el az égboltot.
Kiissza saját tükörképét a mocsárból.

 

JÉGMADÁR

Jííík! Jííík! Húúú!
Kvrc. Kvrc.
Hess!

 

VŐLEGÉNY

A kanyarban kutyává változik,
farok csap ki belőle.

 

JÚLIUS

Gólyák állnak a fekete dombon
rajtuk égő szoknya

 

NYÁR

Nedves tyúkom
fel-feldobja magát
csőrében szivárvány

 

NYÁRI ÉJ

Harisnyámra réti tücskök
ugrálnak fel
zenélő parazsak

 

GÖRÖG NŐ

Kis hernyót dörzsöl
ő sikít én lélegzem
találkoztunk

 

SZÍNHÁZBAN

Hol vannak a macskák
fekete retikülben vacsoráznak

 

KI FOGAD BE ENGEMET

Madárral állkapcám között
veréb deszkástul viszi a holdat
szúrós fészkébe harapok egyet

 

VIHARBAN

Lovak csapkodnak az égen.
Villámsújtotta hattyúk nyerítenek.

*

 

Ikarosz biciklijén : Összegyűjtött versek (1962-1984)
Hága, Hollandia : Mikes International alapítvány, 2004

SIRATÓ

Hol vagy, ki a jászolnál együtt heversz velem?
Tüzes fürdőd elkészítve, hídonálló szépségem.
Jaj.

 

DINNYÉT LÓBÁL A SÁRGA SZÉL

dinnyét lóbál a sárga szél
a kerítés fölött
bennem ülnek sárga ablakok

 

ANYÁCSKA VIRRASZT

kis keze fából faragva
anyukát szoptat

 

TŰZ

a drót nyelve
ujjamba mar
pipacs a kályhában

 

A KÉS

ha kettévágjuk a körtét
a piros hajú kislány
nem fog sírni többé

ha kettévágjuk a kislányt
a piros hajú körte
nem fog sírni többé

 

NYULAM TÉGED NEM SZERETNI

nyulam téged nem szeretni hogy is lehet
pásztora vagyok kényes nyúlfüleknek
gyere be gyere be

 

MINDKÉT ÉJJEL

mindkét éjjel
telt hólyagomban
határozottan éreztem a lófejet

 

BOLDOGSÁG

a nagy szilvában
a nagy szilvában
a nagy szilvában
örökre

 

ARATÁS

két vasaló a lány kezében
rohan a szekér
a vasalóban búzatábla ég

 

AZT HISZEM ÉJSZAKA

teli az ég égő hajszálakkal
recseg a fekete tulipán
valami szikrázik alattam

 

IMÁDOM A TŰZIKUTYÁT

tűzikutya a paplanom
ha akarom megvakarom

 

FINOM A HANG A FOGAM ALATT

finom a hang a fogam alatt
egyedül aludtam az éjszaka

 

ING

Nagy száj, bekaplak.

 

AVAGY SEPRŰJE VAGYOK-É PÁROMNAK

hogy így pocskol a tavirózsák között
vajh gumikerék lehetnék
szeretőmnek ezüstbiciklijén

 

MIMÓZA GÖDRÖCSKE

Ah, a csík! A sötét szakadék
szétterpeszti a mimózakertet.
Táguló, csillagtalan ég.

 

CONCERTO
allegro

fényes fémlemezek
ütés
finom remegés
a legközelebbi falnál
ráfagy
az emberi hang


largo

kristályba zárt
színes műanyag fúvókák


vibrato

ugráló
apró spirálok
a fájdalom
szűkülő köre

az önmagát
megismétlő vízcsepp


vivace

feltörő
meleg üvegcserepek
a szájban


vox humana

kifeszíttetett
az űr közepén
két arcát
két istennek mutatja


con variazione

szűk emberi hang
értetlenül
a legkékebb égboltra


piano

pók
halványkék
üvegcserepeken


adagio

vakító
sikító kötelek


finale

műtőasztal
teljes sebességgel
a szétrobbant kanyar útvesztőiben

*

 

A négydimenziós ablak : Válogatott versek (1962-1996)
Hága, Hollandia : Mikes International alapítvány, 2004

A TÖRÉKENY SZÉKRŐL

tükör előtt gyakorolja.
Az ágy szélétől a nyitott ablakig.
Nedvesen, üdén a halállal társalog.

 

SZÁJÁBA VETTE A FEHÉR ZOKNIT

Érezte, csontjaiba visszaszállt az erő.
Fürdés után felöltözött, kiállt az ablakba.

Alatta ordító ládák, városok zuhantak.

 

SEMMI AMI ZÖLD

Semmi ami zöld, semmi ami fonnyad.

 

NEM HÓ

Nem hó. Elfelejtette, hogy hívják.

 

AZ ÉG LUCSKOS BÚTORAI MEGNYÍLTAK

Lázas tapétaajtó.
Izzadt égitestek
a fehéren izzó álomlepedőn.

 

A NAP!

Most robbannak
fel a petrezselyemmel
megrakott kosarak!

 

OLDALT FEKÜDT A MADÁRHANG

az égből leeresztette
elvágta a kék drótot
közte és a madár között

 

AZ ÉGEN ÁLMOS KÍGYÓK

Tprr! Tprr! Tprr!
Ingével letakarta a halott istent.

 

UTOLSÓ EREJÉVEL

a gőzölgő foltot figyelte
aztán egy nagy csillag
kis égett földdarab.

 

KÉTEZER ÉVVEL KÉSŐBB A SZÁRNYAKAT

maga után húzva elégett gyertyák között
sikoltozó jégmezőkön.

 

ÁGAK KÖZÖTT, LEBUKÓBAN

Magányos, izzó kődarab.
Nem élet és nem halál.
Örök idők óta tartó zuhanás.

 

HÓESÉSBEN

Fehér szekrényben
Üvölt
Süketen vakon

 

ZÚZMARÁBA ÖLTÖZÖTT SZÁRNYAKKAL

A befagyott tóban csapkod.
Két szemgolyója
Véres nádszálon csillog.

 

VÁRAKOZÁS

Az ajtó kiáltásra nyílik
Hajnal szakad
Elvérzik.

 

MELEG, ROHANÓ ÉJSZAKÁBAN

Az üres ablakban
Kihajol a vonat.
Ijedt állat sikolt.

 

ÖKÖRNYÁL

Egy nagy szeg van a holdban,
Az tartja fenn a faágon.
Ejtőernyős hattyú.

 

TAVASZ

Víz.
Ne cselekedj.
Repülj.

 

MECHANIKUS BALETT

A táncosnő elhajít egy kődarabot.
Rohanó táj követi.
Hegedül a zuhanó kövön.

 

RÁNCOS, HAJA FESTETT ÉJSZAKA

Az angyal a nyugati ablakban ül.
Én a tükörben.
A sátán a szemközti falon ragyog.

 

RÁKHEL RÁHAJOL

Bánat, szúrós sóhaját
Hajába csúsztatva, ősz.
Híd fölé hajol,

A víztükörben felsikolt a hajtű.

 

MENNYEI JEGYESSÉG

Árnyéktalanul bolyongunk
Nőből nőbe
Férfiból férfiba.

 

MAGISTER LUDI

Az esti szürkület hasadék két világ között.
A hullámzó szakadékban megáll, torkába nyúl,
A villanykapcsolót tövestől kiszakítja.

 

ÉJSZAKAI VONAT

A sötétség magába szürcsöli teremtőjét
Akár a rothadó tavasz
A csillagtalan kutakat.

 

NYIRKOS ÉG, HIDEG VASALÓKKAL

A ház fölött fekete tükörben
Vasalók vonítanak.

 

VILLAMOSBAN

Vörös ruhában üget egy ablak.
Kiszúrt szeme
Elcsorog a virradatban.

 

ÉVA

Beledől a meleg korbácsok zuhatagába,
Belerohan az álomkóros, táncoló gyümölcsfákba.

 

FEHÉRNEK LENNI

A mandulafa virágait homok borítja be,
Vitorla támolyog be lassan, ezüstben.
Üszkös lábú madarak csüngnek rajta.

 

 

Zen történetek
Napút, 2003. május

Nyári felhő

Asszonyi életet öregedtem néhány perc alatt.

 

Két költő

Hogyan lehet az, hogy villámlik a lábam között,
pedig nem is esik az eső?
Amikor hátba vágtalak, elhelyeztem benned egy dugót,
hogy megakadályozzam, hogy elszivárogjon az életerőd.

 

Láz-sötét kenyér

Láttalak a fűben, gyönyörű állat.
A hold ollója hasamon táncol.
Megrágtalak, lenyellek.

 

A villanyégő

Miért bámulod azt a három villanyégőt?
Mert ettől a nézéstől háromágú lesz a faszom.
Minek neked háromágú fasz?
Mi az, hogy fasz?

 

Rövid hullámok

Jaj. Jaj. Jaj.

 

Könnyek

Két szék vagyok.

 

Gyufagyújtás

Te ki vagyok?
Hogy meggyújtsalak.
Mit akarsz a farkammal?

 

Víz alatti mosoly

Vedd le a bugyimat.
Minek?
Hogy mosolyogjon a pinám.

 

Zen versek
Parnasszus, X. évf., 4. szám, 2004 tél, 33-34. oldal

HAGYMA ÉS TÜKÖR

Gyere velem táncolni!
Benned, vagy kívüled?
Ha beléd megyek, kívül maradok.

 

GÖMBVILLÁM

Minden esemény egy pont a téridőben.

 

A SZÉL ÉS A SZUKA

Mindenkié vagyok és senkié.
Mindenkié vagyok és senkié.