« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Molcer Mátyás (1935-)
[Матија Молцер / Matija Molcer néven szerb / horvát, Mathias Molzer néven pedig német költő is]
haikui

Új Symposion, 1991/1-2, 12. oldal:

mindenki külön
és egymást keresztezve
először többször

mindenki együtt
először utoljára
és végleg külön

rajtam kívül és
magamon belül a tér
lényed belengi

dagadt megváltás
a kretenizmus körbe-
fogó határán

oly korban élünk
mely ránkhozta a szörnyet
s gyűlölve félünk

álmod lombtalan
terv szerint csupaszodtál
csontig hontalan

november súlya
nyirkos naplemente a
tömegsír fölött

ha rád gondolok
elviselhető ha nem
akkor csak nehéz

árván kuporog
bennem a közös emlék
nincs fény se sötét

a tenger most már
mindig csak az északi
a tenger te vagy

szabadon indul
a vonal pók-útjára
könnyedén hálóz

*

 

Tört fuvolára - Versek [120 haiku], Szabadegyetem, Szabadka, 1999, 46 oldal:

1

szárnyatört dal a
dalban újra meg újra
gondom is láng is

8

a táj szépsége
tigrisként lopakodik
képeink elé

14

megpendül a dal
vágya és ettől kezdve
hiteles a táj

15

bégető álmok
itt csenevész fű szárad
ott lövészárok

16

fekete lombok
árván bégető kövek
magányos dombok

18

egykori álom
langy körözése madár
nem látta tájon

20

esőverte táj
nyirkos ágak közt bujkál
a csapzott szabály

22

micsoda madár
micsoda határtalan
sivár határ

23

csordagondolat
vöröslő égtáj felől
üzen most hadat

24

lovasroham a
délibáb ellen dombhát
vörös cserjékkel

25

egyenruhába
öltözik a táj s golyót
röpít magába

26

a gyárkémények
fölött oxigénhiány
legel s ég az ég

31

úgy kereng az ősz
mint egy bepálinkázott
kucsmás csizmás csősz

34

nem oltja szomjam
a közelebbre hozott
elérhetetlen

35

fagyott időben
holdüres árkok horpadt
oldalnézetben

42

fényes pillanat
s megdermed a megkezdett
suta mozdulat

45

hogy a sors elvitt
madárhiány vagy bennem
semmi sem él itt

56

hiénafoltos
szemedben engedetlen
kis mordulások

66

hópehelyfutam
lángom és dermedésem
napjai között

98

a kútban látszik
az ég számára mindegy
ki hajol fölé

99

fákat vágnak a
kertben vénülő madár
gubbaszt ma bennem

105

tört fuvolára
írt nyüszítő futamok
most utoljára

109

egy percre megáll
az erőszak s a vázák
kivirágzanak

113

van aki kiált
van aki mindent kiáll
fogak a földben

120

esik és lassan
esteledik jó estét
és jó éjszakát

 

 

"Hetven gépelt sorba tömörítve hetven év története, tanulsága lehetséges számomra? Kevés, ha csak felsorolom alkotásaimat, tevékenységemet, ha pedig a letűnt évszázadról akarok tanulságot levonni, sok is. Három szóban elmondhatom: kár róla beszélni! A történelemből nem okulnak a nemzedékek, különben a náci haláltáborokat nem követte volna Knićani, Gakovo, Vukovar, Srebrenica stb. Felidézve „magántörténelmemet” megállapíthatom, hogy „hazafias családból” származom, amint az a későbbiekből kiderül. Johann dédapámat azért hívták Szabadkára, hogy a színház korinthoszi oszlopait felépítse. Mozart távoli rokonomhoz hasonlóan minden ősöm, rokonom vakolókanalas volt. A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság megalakulásakor nagyapámnak egymillió aranykoronája veszett a bankban, a második világháborút követő felszabadulás után apám nyakára drótból hurkot kötöttek, amelyet ügyesen a hátrakötözött kezéhez erősítettek – ha elesik, megfojtja magát –, azután puskatussal tördelték fogait. Egy bunyevác felismerte és megmentette a zentai úti temető tömegsírjától, ezután idézést kaptak Gakovóba, de mivel apám náciellenes volt, ezért a háború vége felé a magyar fasiszták mint zsidót családostul el akarták hurcolni, ez a behívó mentett meg bennünket az újabb haláltábortól. Hogy mi várt volna ránk, elolvastam a verseci származású Robert Hammerstiel Ikonok és patkányok című könyvében. Apám tekintélyes vagyonát elvették, azután idő előtt eltávozott. Most a vagyon visszaszármaztatását kikerülve újgazdag ült az ősi tulajdonba.
Május kilencedikén születtem Szabadkán, tíz évre rá vesztettünk el egy újabb világháborút, abban az időben kezdtem művészettel foglalkozni. Idővel hegedültem és brácsáztam a Szabadkai Filharmóniában és a színházi zenekarban, zongoraművészi oklevelet szereztem Zágrábban, majd magisztráltam, Svájcban zeneszerzésből mesterfokozatot szereztem stb. Számos önálló hangversenyt adtam Jugoszláviában és külföldön, némelyikről lemezfelvétel készült, ugyancsak nagyszámú kompozícióm némelyikéről. Sok önálló képkiállításom volt, több könyvet illusztráltam. Alkotóként eredetiségre törekedtem, kerültem a járt utakat. Verseskönyveket írtam és jelentettem meg magyar, horvát, német, szerb és roma nyelven. Legutóbbi, ASYL című verseskötetem hétnyelvű. Fordításomban horvát és szerb költők verseskötetei láttak napvilágot. Voltam zene- és színikritikus, újságíró, zenetanár. Jelenleg sajtó alá rendezem szerb–angol nyelvű haiku verseket tartalmazó kötetemet. És ennyi az egész…"

Molcer Mátyás
Napút,
2004/10. szám

 

MOLCER Mátyás (Szabadka, 1935. máj. 9.): költő, író, műfordító, festő, zeneszerző, pedagógus. – Az általános iskolát és a zeneiskolát (1955) Szabadkán, a zeneakadémia zongoraművész szakát (1960) Zágrábban végzi. Tanulmányait Olaszországban és Svájcban folytatja. 1976, Siena, Zürich, Szkopje: zongoraművészi magiszteri fokozatot nyer. – 1961–1973: a szabadkai zeneiskola tanára. 1973–78: a Magyar Szó újságírója, zenekritikusa. 1978– ismét a szabadkai zeneiskola tanára.
M. Versek, Szabadka, 1963; Öröktől fogva, v., uo., 1966; Odysseia, v., uo., 1967; Odysseia, Pókfonál az értelemig, v., uo., 1967; Mozaik (Bede Bélával, Pavao Bačićtyal, Jakov Kopilovićtyal), v., uo., 1966; Érted szólok, Osvit, Subotica, 1969, 152 oldal ; Haiku, Versek, Szabadka, 1970 [Ez az első nyomtatásban megjelent magyar haiku-kötet!]; Villanásnyi öröklét, v., uo., 1995; Szó a vészben, v., uo., 1995; Az idő fogságában, Szabadka, 1997; [második kiadás: 2003, 153 oldal], Tört fuvolára - Versek [120 haiku], Szabadegyetem (Életjel könyvek 82.), Szabadka, 1999, 46 oldal
Műford. Jakov Kopilović, Medáliák, v., Szabadka, 1971; Milovan Miković, Az árulás vizsgálata, v., uo., 1991.

Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon

Lásd még!
Matija Molcer: Haiku. Rukovet - časopis za književnost, umetnost i društvena pitanja, God. 37, br. 11/12 (1991), str. 729-740.
Matija Molcer: Haiku '03, Subotica : Autor, 2003. 42 p.
Matija Molcer: Prolazne zvezde - Passing stars; transl. by Aniko Rehm, Subotica, Autor, 2005. 86 p. [Prolazne zvezde, Passing stars (Múló csillagok) című könyvemet szerb-angol nyelven jelentettem meg.]
Mathias Molcer: Aufgebrochene Flöte, Übertragung von Dr. Marthe Pfeiffer, Subotica, 2009 (Der Originaltitel: Tört fuvolára. Illustration: Mathias Molcer)

Haiku I.-III., Subotica 1970.-1980;
Haiku I.-IV., Subotica 1989;
Haiku, Subotica 1989;

24 Haiku (klavir [zongorára], 1976.);
[első négy oldala megjelent:] Molcer Mátyás négy haiku partitúrája [címmel], Új Symposion, 1991/1-2, a borító 3. oldalán Lásd lent!
Három haiku (glas [énekhangra], 1978.);
Három haiku (za komorni sastav [kamaraegyüttesre], 1987.);

Haiku (album, 1989.);

 

 

Molcer Mátyás könyvének bemutatója
Magyar Szó online
2005. március 22., kedd

Ma 17 órától mutatják be Molcer Mátyás Múló csillagok - Passing stars című könyvét képkiállítás-megnyitóval egybekötve a Gerontológiai Központ Žarko Zrenjanin utca 16 alatti klubhelyiségében. A versek Rehm Anikó fordításában jelentek meg angol nyelven. A Molcer Mátyás képeiből összeállított tárlatot Mile Tasić nyitja meg. A könyvet Ljiljana Žegarac-Tenjović, belgrádi írónő méltatja. A rendezvényen Csőke Andrea zongorán adja elő Molcer Három haiku című művét, Natalija Stanić szerb és angol nyelven verseket szaval a könyvből, ám hallhatnak verseket Mirjana Kovačec és Sanja Skenderović előadásában is. A Pro musica kamarakórus Molcer Mátyás kompozícióit mutatja be Paskó Csaba vezényletével, majd a Paniks Ethnotica népi együttest hallhatják meg az egybegyűltek.

 

 

Molcer Mátyás
HUSZONNÉGY HAIKU

[zongorára], 1976

[első négy oldala megjelent:]
Molcer Mátyás négy haiku partitúrája
[címmel]:
Új Symposion,
1991/1-2
, a borító 3. oldalán

Az oldalak kinagyíthatók!


 

B. Z.
Molcer Mátyás

Hét Nap | 2010.5.5 | LXV. évfolyam 18. szám

,,Azt, ami kimondhatatlan, de amiről mégse hallgathatunk, azt mondja ki a muzsika, egy dal, egy szonett, egy hegedűverseny' - hallottuk egykoron a most már - vagy még csak - 75 éves művészembertől, az utolsó szabadkai polihisztorok egyikétől, Molcer Mátyástól, aki tudatában volt mindig, minden rendszerben, átkosban és áldottban, hogy a tehetség olyan, akár a szerelem. Nem vásárolható meg, nem csikarható ki, nem örökölhető, nem elemezhető - A sokoldalú alkotó számtalan érdemes ügyet vett kezébe, gyakrabban hadakozott másokért, mint önmagáért, mégis ritkán szóltunk eredményességéről, erényeiről - Drámapályázaton díjat nyert kiváló művével, a színházak nagykapuja mégis zárva maradt előtte (érthetetlen, megbocsáthatatlan, riasztó) - A művész 1935. május 9-én született Szabadkán - német származású családban, s a művészetről, a ma művészetéről azt vallja, hogy akármelyik bölcsesség megfordítható, az ellentéte ugyanolyan igaz lehet, bármelyik műre ráfoghatjuk, hogy csúcsteljesítmény, de azt is állíthatjuk, hogy giccs, szemét, alantas munka, és akinek nem valódi a meggyőződése, azt nem érdemes meggyőzni
Az embert szabad emberré saját akarata teszi, és Molcer Mátyás - tudtommal - mindig az akart lenni: szabad ember, akinek szabadon szárnyalnak a gondolatai, ujjai a fekete-fehér billentyűkön, a vásznon azt rajzolta/festette meg, amit szabad akarata diktált, mégsem menekült sohasem a magány csöndjébe, mert rengeteg barátot, művészpártolót tudhatott/tud a magáénak, s azért mindig lábujjhegyen léptem be abba a terembe - a Szabadkai Zenede tantermébe, a művész műtermébe, dolgozószobájába -, ahol alkotott ez a roppant kíváncsi ember, aki előtt gyakran elszívták ugyan a levegőt a dilettánsok, uborkafára kapaszkodók, de Molcer Mátyás világ- és városképe ennek ellenére tiszta maradt, mindenkinek megbocsátotta esendőségét, vétkét.
A zongoraművész Molcer Mátyás gyorsan visszavonult a hangversenypódiumoktól. Pedig fellépett - nagy-nagy sikert aratva - az akkori Jugoszlávia számos városában -, Svájcban, Németországban, Olaszországban, Magyarországon, Csehszlovákiában és másutt. Gyakran tematikus műsort mutatott be: felejthetetlenek voltak azok az estek, amelyeken Chopin, Hayden, Mozart, Beethoven, Schubert műveit népszerűsítette és a szabadkai zeneszerzőket. A pedagógus Molcer Mátyás tanítványa volt Lévay Szilveszter, Lévay Tibor, Dolores Engelhardt, Jancsó Tamás, Blaženka Bačlija, Major Melinda, Agnes Bajić, Eva Bajić, Székely István és mások. A művész első tanítómestere Bermel Miklós volt, hegedű szakon Stanko Vasiljevićnél tanult, tehetségére ügyelt Karen Napravnik és Milko Cora. S aztán 1960-ban letette a diplomavizsgát a zágrábi Zeneművészeti Főiskolán, majd a Szabadkai Zenede akadémiai tanára lett. Újságíróként dolgozott a Magyar Szónál (1973-1978), posztgraduális tanulmányokat Zürichben folytatott, 1976-ban megszerezte a magiszteri címet. Komponál, tagja volt a Szabadkai Filharmóniának, részt vett a Lányi Ernő ME munkájában. A művészt sohasem fényképezték elölről profilból, nem ,,sztárolták'. A művész azokban az években, amikor ,,látástól-vakulásig' alkotott azt mondta: ,,Ne az Úristenre hárítsuk azt, amit magunk is elvégezhetünk' - és Molcer Mátyás sok mindent elvégzett, mint az az alkotó, aki előtt nyilvánvaló, hogy hithez és a hitetlenséghez egyaránt rettentően erős emberre van szüksége a világnak.
Molcer Mátyás-oeuvre még nem létezik. Folyóiratokban, újságokban megjelentek a versei, zenekritikákat publikált, hanglemezeket őriz szekrényében, hangfelvételeket, rajzokat és festményeket. Albumok rajzokkal és miniatűr festményekkel. Átvitt álom című drámája az Újvidéki Színház és a 7 Nap drámapályázatán díjat nyert, Virág Mihály vállalta a rendezés munkáját, de a színházaink művészeti vezetői nem szorgalmazták, mi okból, ma sem tudhatjuk - az erőteljes mű bemutatását, pedig rólunk szól, azokról az emberekről, akikkel összefutunk a lépcsőházban vagy az utcán, akiket lépten-nyomon megaláznak.
Molcer Mátyás továbbá számos versgyűjteményt adatott ki, fordított több ezre ex librist dolgozott ki, verseket zenésített meg. Évekig a Szabadkai Népszínház állandó munkatársa is volt, a leggyakrabban ifj. Szabó István kérte a segítségét. Díjakat is nyert. Érted szólok című verseskötetért megkapta a Szenteleky Kornél-díjat (1969). Nagy feltűnést keltettek a művei, leginkább a Haiku-album 1989-ből. Szinte reménytelen vállalkozásnak tűnik felsorolni mindazt, amit a művész eddig alkotott. Ma csak egyet kér a palackból szabaduló szellemtől: adjon neki erőt a további munkához. Mert az alkotó nem sokat gondol a múltban elvégezettekre, nem szerelmes a múltjába, a ,,ma' érdekli mindenekelőtt, mert tele van ötletekkel, tervekkel, elképzelésekkel. Számára nem létezik ,,szűk' esztendő. Önmagát bátorítva mindig alkot valamit, s emiatt sohasem volt szédelgős, instabil érzése. Egy ,,tölgyfa' Szabadkán Molcer Mátyás, nekünk csak: Matyi, aki azt tartja, hogy a legegyszerűbb dalocska, a legegyszerűbb gyermekvers, egy rajz a házikóról áthatolhat a legsűrűbb sötétségen.