« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Thimár Attila (1969-)
haikui


Lélekkönyv, Budapest, Ráció Kiadó, 2007, 80 oldal

„A haiku nem versforma,
hanem világszemlélet.
Hatalmas hit szükséges
ahhoz, hogy ilyen parányi
helyen kifejezzük, ami a
világból fontos.”

Ne félj, olvass, az
idő nem számít. Ma nem
bukik le a nap.

Olvadt jégvirág,
ablakom fényes tükör.
Tavaszom közel.

Sorsod átlátszó,
ha a fény felé tartod. Ám
tükör sötében.

Vállaid tartják
múltam. Oszlopaink közt
feszül az idő.

Már tél van, hóban
gördül a holnap. Lassan
idd ki teádat.

A szikla alszik.
Bensejét látom: most még
puha, mert szeret.

Nagy Sákjamuni!
Nyisd meg szavaddal fülem,
elmém és szívem!

Rózsahallgatás:
mélyvörös. Most te vagy a
hasadó hajnal.

Csak kőből lehet
piramist építeni, de
műanyagból nem.

Szemed fényes még,
de árnyékot játszik már
mosolyod. Kihűlsz.

Lábam elé hull
a domboldal. Hullámzó
zöld alázat: tavasz.

Csészém és kancsóm
üres. Ki tudja, merről
csordul a jövő?

Csupán a csönd a
híd közöttünk. Jöhetsz, ha
könnyű a lépted.

Sem az este, sem
a reggel nem kergetik
egymást. Mi élünk.

Milyen csöndes ez
a vasárnap! Véget ér
az év. Havazik.

 

Haikuk
Kortárs, 2011. május

Holdtalan éj. Kint
teregeti a szomszéd
sötét álmait.

Hántom fa kérgét.
Forgácsok illatába
hull őszi eső.

Gondolatodra
nem fagy a hó, amikor
békéddel fűtöd.

Őszi nád suhog –
millió időszilánk
fordul szívedbe.

Már tarkóm süti
a nap. Jövőm a porban
előttem lépked.

Válladon levél
remeg, holdfény tusrajza –
álmom kitisztul.

Mi maradt nekem?
Levél árnya ringatja
könyvem sorait.