« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Benő Attila (1968-)
haikui


Tizenöt lélegzetvétel (Versek)
Látó, 2007. július


(évszakváltás)

Mondd fura egyensúlynak:
száraz tél után
kimért hópelyhek hullnak.


(mielőtt)

Idegek fölhangolva,
húrok feszülve,
mintha fény is hang volna.


(kútba néző)

Kutad belső falán
évgyűrűk kérge,
gyűlő bizonyság, talány.


(lépték)

Az ösvény ott ér véget,
ahol te megállsz,
s befon úttalan léted.


(éjfél)

Szemed nappalok őrzik.
Az éj látszatra
vagy valóra vetkőzik.


(láthatár)

Sorsod súlya nehezül,
törékeny távlat
ismét szemedre feszül.


(megérkezés)

Lám, könnyed szellők járnak
újra át rajtad.
Fogason csüng az árnyad.


(ami nem törhet el)

Szánod eltört poharad.
Szilánkjaiban
egészként villog a nap.


(visszatérés)

Várótermek padjait
benőtte a fű.
Leakasztva szárnyaid.


(végső határ)

Eltűnnek füvek, lombok,
kihullnak majd ott
zsebedből a lim-lomok.


(végül)

Véred nem hull a hóra,
eszmék nélkül állsz,
lepörgött homokóra.


(ünneprontó)

A zászlót felcsavarta
a szél. Múmia
lenvászonba takarva.


(baleset)

Eldőlt az állólámpa
az ágyad mellett:
lépsz fénytelen magányba.


(mesterséges fény)

Hova lettek gyertyáid?
Asztalod fölött
hideg neon világít.


(ősz)

ne takarj be ha fázom.
magammá lenni
hagyj hiányodban áznom.

*

 

Várad (nagyváradi szépirodalmi lap) 2009. 4. sz.
http://varadlap.ro/index.php?m=1&sz=200904

(növekvő part)

Halpikkely-sóhaj
a kavicsok hűvösén.
Volt tengermoraj.

(kilátás)

Havazás-függöny.
Lengeti még a szellő.
Átlátszó sürgöny.

(változás)

Talpalatnyi kert.
Kerítés nélkül maradt.
Határtalan lett.

*

 

A kórus és a kutyák c. kötetből
(2011, Erdélyi Híradó, Kolozsvár)

(látomás)

Kiszárad a nyelved;
aszály terjed.
Göröngy a lélegzet.

A föld vízért eped.
Felhők fölött
esőisten csepeg
(35)


(téli fény)

A tél most rajzolgat;
jégbe vésve
csontfehér arcokat.

Ha a körvonalak
kiolvadnak,
fény száll a jég alatt.
(36)


(október)

Mintha olló volna,
villan a szél.
Szabdalt ág a porban.

Dermed a levélben
a szín-játék.
Más halált él ébren.
(37)


(láthatár)

Láthatár: hithatár.
Egymást nézi
a rács és a madár.

Zsebedben a távlat
összehajtva.
Kölcsönszárny a vállad.
(38)


(dél)

Életútjának
feléhez ért már a nap.
Közelít a lejtő.

*

Holnap fölkel egy
másik nap. Homokszemcsék
újra fényt isznak.

*

Kimért sivatag.
Hogyha szavad elapad,
szél se éledez.

*

Becsukod szemed:
két nap izzik idebent
a szemhéj alatt.

*

Nőnek, kúsznak a
gyökerek a magasból.
Lent rügy fakadna.

*

Hetedhét határ.
Szárnyait bontja szemed.
Nyugtot nem talál.

*

Elsimult nyomok.
Harsány karaván útját
homok nem őrzi.
(39-40)


(áttetsző árnyék)

Halottak napja.
Áll a fa emléktelen.
Új rügyét hajtja.
(41)


(vonaton)

Pipacs sínekre
hajoltan. Szirmaira
hull, fogytán a nap.
(42)


(alföld)

Tanya: halvány folt
a mező palettáján.
Fény nélkül mázolt.
(43)


(apadó tenger)

A halcsont-sziklán
maradék kopoltyúkat
tép a pelikán.
(44)


(december)

Ne mondd, régi hév hol van.
Nézzed az ösvényt.
Tört lázmérő a hóban.
(48)

*

 

(évszakok?)
Székelyföld, 2013. június


Új szelek járnak.
Olvadt havon elviselt,
szaggatott árnyad.

*

Letett kard szárad.
Egy gyík suhan át rajta.
Győztek a fűszálak.

*

A fény röptében
arcaidat borzolja,
szemek vizében.

*

Huzat járja itt
napjait. Megrezdülnek
még csontágaid.

*

 

Parnasszus, 2016. 1. sz. 101-102. oldal

(novemberi délután)

Tépett fellegek.
Szél sodorta hordalék
ilyenkor az ég.


(sáros út)

Lábnyom-tócsában
egy égdarab. Vergődik
mint sárban a hal.


(jótékonykodás)

Kezedtől a víz
morzsát sarjad. Szálldosnak
sirályok, varjak.


(A várakozás ideje)

Árnyak völgyében
lehajló napraforgók.
Teljes a szélcsend.


(csendélet?)

Kiürült váza.
Virág-szomját az évek,
fények nem oltják.


(Folyékony tükör)

Sötét vizeken
utcai lámpák fénye:
sok elszórt érme.


(temetés után)

Hatvanhat varjú
zavartan köröz a friss
sírhalom fölött.


(arckép, negyvenévesen)

Aszály-férfikor.
A szemgödör kiszáradt.
Tények porladnak.


(Belső terem)

Csend képek nélkül:
üres kiállító tér.
Kit lapoz a szél?


(átírt haiku)

A vízcsobbanás
eloszol. A vén tó nem
a békáról szól.

 

(a szerzőről: hu.wikipedia.org/wiki/Benő_Attila)