« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Kapcsolódó kép

Balázs Csilla Kinga (1969-)


haikui
Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 28. oldal


Hegymászók

Meteorfényű,
ég – föld között lebegő
bőrbuborékok.


Önfegyelem

Kavics tartja meg
a sziklát, a hegygerinc
fenyőjén szöcske.


Önbizalom

Sziklára kacsint
tóból a békalencse:
„Lejössz egy meccsre?”


Ikebana

A sziklavárban
mögém, az őszre pillant
egy harangvirág.


Menekültek

Fent koromerdő.
Fészkek a hófúvásban,
fekete pelyhek.


Vulkán

A sárból kinőtt
hóember koponyáján
viráglobogás.

 

Haikuk
Napút, 2017. október 2.


Karizma nélkül

napnyugtakor ne
álljon teraszra, ki az
árnyékától fél.

Dolgozz
szelíden, szépen,
ahogy a buldózerek
virágos réten.

A Dodekatheon tűnődése a világ fölött
Vajon a munkánk
árnyéka, vagy az árnyék
munkája ez itt?

A szerelmem
Szép, tiszta vászon.
Álmaim rávetítem.
Őt? Már nem látom.

Két haikuba zárt szeretet barbároknak
A szeretet köt-
ő/anyag, amit csak az
ész tud bontani.
A szeretet olt-
ó/anyag, agyban, fűben,
fában orvosság.

 

Téli haikuk
Napút, 2017. december 20.

December

víg fényáruda.
utak, latyak, cipőkre
nyíló sóvirág.

Hangterápia
farkasordító
hideg, Nap-gong szilánkok:
szélcsengő rezdül.

Révülés
hóvirág sapka
villan a rögben havas
bércek mosolya

Pirkadat
úszó jégtáblák
útját álló köd-kövek
vállán tűzkacsák

Etűd
Őrszemként álló
jegenyefák sírása:
hajlongó szélben.
 

Utazások télen
Napút, 2018. február 11.


Faldísz

Preparált lepke
szárnyára festett tenger
hullámverése

Dél
Fagy kardja villan.
Varjak hóba hullása.
Betűk a lapon.

Tavaszodik?
Fecske szeméből
kihajló jégvirágok
hulló szirmai

Délután
Az ég vizébe
markol egy platán, törzsén:
őshal pikkelye.

Öregedés
régi óráknak
mutatói arcunkon
idő-tövisek
 

Légtér
Napút, 2018, június 30.


Légtér

Felhőmadarak
rejtőzködő repülők
szárnyai alatt.
Tojásnagyságú
napkavicsokkal rakott
gyöngyöző csőrök.

Képeslap
Tenger. Aranykor.
Hős Napunk alábukik
énünk vizében.


Hétköznapi apokalipszis

Gyanta-gombostűk
lógnak a fenyőről, nézd:
olvad az ég is!

 

 

Balázs Csilla Kinga

Határon túli magyar vagyok – félig székely, mert van bennem székely gén is és mert Kovásznán születtem. Partiumi magyar vagyok, mert Szatmérnémetiben nőttem fel. Magyarországi magyar vagyok, mert 1989 októberében, két hónappal a Ceausescu-rezsim bukása előtt a szüleimmel Magyarországra települtünk. Mátészalkai, hodászi, szegedi, budapesti, érdi magyar vagyok, mert ezeken a helyeken éltem. Többnyire nem bizonyíthatóan, mert több, mint 70 albérletem zömét feketén voltam kénytelen bérelni. Külföldi magyar vagyok, mert többször éltem külföldön is. Humanoid parafadugóként egy éve Németországban próbálom a víz felszíne fölött tartani magunkat. Jelen pillanatban tehát a német államnak nagyon hálás, németországi magyar vagyok.
Értelmes vagyok, mert röpke két év alatt a magyarországi tananyagot autodidakta módon elsajátítottam, a felvételi vizsgák után az ELTE német szakára bejutottam, viszont rejtélyes módon a szegedi József Attila Tudományegyetem vett fel, magyar-német szakra. Diplomás magyar vagyok, mert Szegeden megszereztem a külföldön mit sem érő tanári diplomáimat. Pedagógus tapasztalattal is rendelkezem, mert 1997-ben fél évet tanítottam a budapesti Szily Kálmán szakközépiskolában és gimnáziumban. Éhbérért. Szellemi szabadúszó vagyok, mert több mint 25 éve fő bevételi forrásom a szinkrondramaturgiából származik. Lecsúszott proli vagyok, mert külföldön gyakran alja munkákból éltem és mert számtalan olcsó albérletem közül sok a „gettók” valamelyikében helyezkedett el. Egyedülálló magyar anya vagyok, mert három év bírósági herce-hurca után végre elválhattam és kiskorú fiammal együtt elnyerhettem a szabad költözködés és a szabad megélhetéskergetés jogát. Devizakárosult magyar vagyok, mert a válást követően a garzonunk elúszott. Kalandozó vándormagyar vagyok. A mítoszok és a legendák magyar nyelvállamának, a magyar online hazának (időnként kiebrudalt) aktív Onleánya vagyok.
Középiskolás korom óta írogatok, verseim, prózáim az utóbbi három évben jelentek meg a Napútban, a Holdkatlanban, a Stádiumban, a Comitatusban, az Art'húr Gondolán, a Magyar Irodalmi Lapban, az Irodalmi Jelenben.
Hiszek az alkotás szabadságában, tudom, hogy a hiteles szó és a szót követő következetes (jó)tett tudatformáló, valóságalakító hatással bír. Hiszem, hogy pokolra kell annak menni, aki dudás akar lenni, de mindennek van egy határa. Hiszem, hogy háborúban hallgatnak, vagy fű alatt lázadnak, vagy virágnyelven dúdolnak, vagy a betevő falatot hajkurásszák, vagy fals hangú kultúrprostivá válnak a múzsák.
Hogy ezzel a sok tudással és hittel mire megyek, az majd hosszú távon kiderül.