« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Sárközi László (1969-)
haikui

TIZENNYOLC HAIKU
Fedél nélkül – hajléktalanok lapja, 2000. június 1., 157. szám

Csendes a város
újév reggelén.
Hólé csepeg egy ágról.

Arcod mint finom
rám és rád hulló
cseresznyevirág szirom.

Járt úton megyek:
lenn elfojt a barna por,
fenn gyűlölt hegyek.

Nappal hallgatnak
a békák, de alkonytájt
már kurjongatnak.

Elegáns veréb:
az út szürke porával
mossa köpenyét.

Farkát kergeti
az eb s valahogy önmagát
végteleníti.

Éles rikoltás...
Árnyék rohan falakon.
Nyíló vérvirág.

Bármerre nézek
versek égnek utakon.
Mind félig készek.

Ó, telt, fehér hold!
Végre hármasban! Te, én
s gyarló árnyékom.

Túl a periférián
a kattogó HÉV
zöld hernyó csupán.

Mily érdes kövek!
Fő a változatosság!
Mezítláb megyek.

Bőrömbe fúrnak,
vérmintát vesznek tőlem
és zúgolódnak.

Kavicson remeg
egy szitakötő.
Ó! Hangya zavarja meg.

Köd esőt hullajt.
Egy varjú káromolja
holló hajamat.

Éveim ráncok
arcomon. Körülöttem
hó, szél és álmok.

...bogárként futnak
papíromon és
ellenállnak tollamnak...

Szél kél ágak közt,
a levelek meghaltak
s velük hull az ősz.

Magyarországon
a MÁS: tetten ért csend egy
fehér papíron.

* * *

Akácfa ágon
millió Világ: őszi
eső álmai.

Cseresznyevirág-
szín a hold. A nap véres
inkarnáció.

Magányos kóró
kiszáradt holdárnyékom...
mint árnyékholdam.

Rúgott labdaként
csattan a kapun,
szemében kardvirágok.

Piszkos folt a hold
udvarán. Madár? Felhő?
Csak egy repülő.

Tó, sötét tükör:
Holdistennő két arcán
négyszeres bú.

Bíborló folt a
tón: a hold csak álom, szél
fú, eső szemel.

Ezüst s nagyképű
Császár, két udvar kevés?
Én is kellenék?

Monitoromból
portugál lobogó lett...
Kávé-zacc fejem.

Ködös táj, félek,
jégnél is hidegebb az
őszi hold fénye.

Öblös s visszhangos
a WC. Hirtelen csend...
Hajnalpír arcom.

...ezt nem akartam!
bársonyszőre égnek áll
s hold-sarló karma...

Elmúlt karácsony.
Él-e s hol áll most a fa,
mely keresztem lesz?

Tiszta, fehér lap.
Vonz, hogy sötét tintámmal
rá verset írjak.

Pergő levelek;
szerény ebéd-morzsáim
a földre sodrom.

A macska halat
csent; fönn ül: fogát mossa
s a holdfénybe dalol.

Barnálló estben
ködös kövek. Nyomaimra
ráborul a csend.

 

HAIKU
Ezredvég, XI. évfolyam, 2. szám - 2001. február

...és sír az akác,
de haikum makacsabb; nem
adja meg magát

adja meg magát
a toll, mely írni tud, ha
könnyeznek a fák

könnyeznek a fák;
millió jajt visz a por
és sír az akác.

 

NYOLC HAIKU
Ezredvég, XII. évfolyam, 2. szám - 2002. február

Nyári esőben mállik
a varangy lenyomata; ennyi volt.

*

Különös virág:
fehér lámpaernyőben
sárga kutyafej.

*

Letargikus arc:
tükrömből néz rám érett,
kusza kókusza.

*

Szerény ebéd morzsáim
a földre sodrom.
Foltos pergő ősz.

*

Új kenyér! Sóba mártom;
Kiduson lennék? Á! csak ennyim van...

*

Rossz kor, rossz ország, rossz pénz,
tartós rosszkedvünk. Menny - dörgés - költés.

*

Zöldalmát eszem, tejjel,
legszebb ünneplőruhámban. Várok.

*

Láttam a Semmit:
kukákban színes szemét.
Üveg? Az nem volt.

 

HAIKU
Alkonyzóna - hajléktalan művészek antológiája, Barrus, 2004, c. kötetből:

Köves út; lépek.
Titokban arra vágytam,
hogy rá ne térjek.

 

HAIKU
Dedikáció az örökkévalóságnak,
Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Pilisvörösvár, 2005, 75-87. oldal

1988-89

Csendes a város
újév reggelén.
Hólé csepeg egy ágról.

*

Arcod mint finom,
rám és rád hulló
cseresznyevirág-szirom.

*

Járt úton megyek:
lenn megfojt a barna por,
fenn gyűlölt hegyek.

*

Nappal hallgatnak
a békák, de alkonytájt
már kurjongatnak.

*

Elegáns veréb:
az út szürke porával
mossa köpenyét.

*

Farkát kergeti
az eb s valahogy önmagát
végteleníti.

*

Túl a periférián
a kattogó HÉV
zöld hernyó csupán.

*

Mily érdes kövek!
Fő a változatosság!
Mezítláb megyek.

*

Kavicson remeg
egy szitakötő.
Ó! Hangya zavarja meg.

*

Köd esőt hullajt.
Egy varjú káromolja
hollóhajamat.

*

Éveim ráncok
arcomon. Körülöttem
hó, szél és álmok.

*

Bőrömbe fúrnak,
vérmintát vesznek tőlem
és zúgolódnak.

 

Egy Tanka 1989 őszéről

Konok mocsokkal
befeketített oszlop
negyvenötös évszámmal.
Ül fönt kőgalamb,
virág – nincs, itt minden gaz!
és szól a lélekharang.
Szentendrén, 1989 októberben

 

Haiku-lánc – 1999

...és sír az akác,
de haikum makacsabb; nem
adja meg magát

adja meg magát
a toll, mely írni tud, ha
könnyeznek a fák

könnyeznek a fák:
egyenes derékkal áll
és sír az akác...

 

1998 – 2000

Bármerre nézek,
versek égnek utakon.
Mind félig készek.

*

Ó, telt, fehér hold!
Végre hármasban!; Te, én
s gyarló árnyékom.

*

...bogárként futnak
papíromon és
ellenállnak tollamnak...

*

Szél kél ágak közt,
a levelek meghaltak
s velük hullt az ősz.

*

Magyarországon
a más: tetten ért csönd egy
fehér papíron.

*

Tiszta fehér lap.
Vonz, hogy sötét tintámmal
rá verset írjak.

*

Ködös táj, lépek;
jégnél is hidegebb az
őszi hold fénye.

*

Öblös s visszhangos
a wc. Hirtelen csend...
hajnal-hold arcom.

*

...ezt nem akartam!
Bársony szőre égnek áll
s holdsarló karma...

*

Éjjeli lepke
szállt íróasztalomra
amikor versem...

*

Kint jajveszékel
két eb. Bent, mellettem a
szakácsnő székel.

*

Köves út; lépek.
Titokban arra vágytam,
hogy rá ne térjek.

*

Elmúlt karácsony.
Él-e s hol áll most a fa,
mely keresztem lesz?

*

Szellőt vad felhő
uszálya kuszálja. Fán
harkály sír. Nevet!

*

Barnálló estben
ködös kövek. Nyomaimra
ráborul a csend.

*

Kedvem oly komor,
mint e nyári záporos,
kék felhőgomoly.

*

Döglégy döng; csapok.
Elfog az undor és nem
gondolok Buddhára.

*

A macska halat
csent; fönn ül: fogát nyalja
s a holdfénybe dalol.

*

Piszkos folt a hold
udvarán. Madár? Felhő?
Csak egy repülő...

*

Akácfaágon
millió világ: őszi
eső álmai...

*

Cseresznyevirág-
szín a hold. A nap: véres
inkarnáció.

*

Kiszáradt kóró
magányos holdárnyékom...
mint árnyékholdam.

*

Rúgott labdaként
csattan a kapun,
szemében kardvirágok.

*

Tó – sötét tükör:
Holdistennő két arcán
négyszeres a bú.

*

Bíborló folt a
tón: a hold csak álom; szél
fú, eső szemel.

*

Ezüst s nagyképű
császár! két udvar kevés?
Én is kellenék?

*

Monitoromból
portugál lobogó lett...
Zacckávé fejem.

*

Vörös láthatár;
gépet toló kondenzcsík
sebzi fel egem.

 

2001 – 2004

Lenyalt haj s kamasz
tavasz; a patikában
tetűírtót vesz.

*

A tömeg arca
akár az őszi szellő,
avart sodorva...

*

Gyorsan eloltom
a fényt; papíromra hullt
hajnali holdam.

*

Sör: arany-fény s vér.
Tizenhárom tölgyfa – állt...
Ritkán koccintok.

*

Mindig megugat...
Most ül s les: karácsonyi
moratórium?

*

Szikrázó, friss hó.
Szállásom ajtajából
visszafordulok.

*

Nyári esőben mállik
a varangy-lenyomata; ennyi volt.

*

Különös virág:
fehér lámpaernyőben
sárga kutyafej.

*

Letargikus arc:
tükrömből néz rám érett,
kusza kókusza.

*

Szerény ebéd morzsáim
a földre sodrom.
Foltban pergő ősz.

*

Új kenyér! Sóba mártom;
Kidduson lennék? á! csak ennyim van...

*

Rossz kor, rossz ország, rosszpénz,
tartós rosszkedvünk; menny – dörgés – költés.

*

Vadkacsa szemez; dacos
noha holnap nem tőle vécézek.

*

Láttam a semmit:
kukákban színes szemét,
üveg? Az nem volt.

*

Mentemben visszanéztem;
nyomomra zörrent egy sárga levél.

*

Mindig vágytam rá, de az
állatok testén sokkal szebben fest.

*

...s húsz vécépapírt cipel.
Nagycsalád? jólét? optimizmus? Mind?

*

...izzó havon rohanó
árnyékom töri a hold sugarát...

*

Ágakról olvadó jég,
vörös, kerek szemmel néz a hajnal.

*

Görnyedt eb; orrát hosszan
eltolja. Sajnos messze a virág.

*

Sebtében írt üzenet:
apró katakanák a friss havon.

*

...nyitott ablak, langymeleg
dől be, álmok, harsogó alfelek...

 

1969-ben születtem, Budapesten. A Pécsi Egyetemen végeztem, mint művelődésszervező. Tagja voltam a Soros Alapítvány által támogatott Romaversitas Programnak, ahol a mentorom Faludy György volt. Mellette még Szepes Erika tanárnő és Szerdahelyi István professzor csiszolgatta képességeimet. Első kötetem 2001-ben jelent meg, Belső Világ címen - egy szonettkoszorú. Második kötetem 2005-ben: Dedikáció az örökkévalóságnak. 2006-ban jelent meg a Csikágó c. szonettciklusom. Szerepelek a Kötéltánc, az Alkonyzóna, valamint néhány, költészeti verseny tiszteletére kiadott antológiákban. Rendszertelenül publikálok az Ezredvégben, és rendszeresen a Fedél Nélkül-ben. Tagja vagyok a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaságnak, valamint a "Vagyunk", otthontalan művészeket tömörítő művészeti és érdekvédelmi egyesületnek.

* * *

 

Andorom,
egy leveledben a hexameterről úgy írtál, hogy: a régi világ maradéka csupán. És hogy nemigen használatos, és idejétmúlt, mint amiképpen a daktilus is „kifutott a divatból”. Mert a „modern költők” másképpen akarják már kifejezni az életük és érzéseiket: szabadabban, a formai megkötözés korlátai nélkül.
(…)
Éppen ezért most visszazavarlak a hexameterhez, amit nagyon elhanyagoltál. Ott van a Költészet című koszorúm: hatodik számú versét, nosza, szedjük hát szét bátran! S ez csak a kezdet…

(Sárközi László levele Vékony Andor haikuköltőnek arról,
hogy miért is kell a régi alapokat egy új úthoz fölhasználnunk)


Sárközi László: Költészet
Napút, 2008. április – X. évfolyam, 3. szám, 76. oldal

– szonettkoszorú–
VI. szonett

Macuo Basónak

Árva világod elosztja az ősz: nyomokat hagy a nyárban – szeptember
sárga a táj, de a bokrok alatt tücsök éneke hallik, – október
alszik a fűzfa, magányosan int neki tükre a sárban. – november

Lágyan esik le, felolvad a nyelvemen; éteri ízek, – december
íme az égi s a véges. Ugyancsak a semmibe hajlik. – újévi haiku
Zajlik a víz, aromás tea; jégszirom illata habzik: – január
tarts ki! hiszen pici korty csak a tél, noha fájdul a szíved. – február

Sarjad a zsenge vetés, valahol csalogány szava szárnyal – március
s áztam – a bőrömig! és a varangy? hasal: ágya a bánat. – április
Lábaim állnak: az utca kövén lila orgona szárad, – május
száll a tücsök – ni! de röpke a röpte! csak éjszaka szájal. – június

Gömbök a porban: a fecskeraj álmai megtörik árnyam, – július
szánjad a nap sugarát; felemészti a távoli tájat, – augusztus
bátran előre haladsz, hova fény sose hull, csak az ágak. – halál haiku

Andorom: ezzel fogjuk kezdeni:
Árva világod
elosztja az ősz:
nyomokat hagy a nyárban

(…)

Vékony Andor–Sárközi László
Napút, 2008. április – X. évfolyam, 3. szám, 77-80. oldal

I.

léptek dobognak
csendes utak mély pora
lassan ülepszik.

…lassan ülepszik
a vér. Bíborló csönd ül
nagy kardok élén…

nagy kardok élén,
talán, rozsdamart foltok;
léptek dobognak…

II.

Földre hull. Vagy sem…
Mi lehet belőle így?
madáreledel!

Madáreledel?
Zöldellő árvakelés
őszi kert mélyén.

Őszi kert mélyén
virágok fáradt feje
földre hull, vagy sem…

III.

A páfrányfenyő
zöld ruháján sárga folt.
Novembert köszönt.

…novembert köszönt;
uras varjak sétálnak
szeméthalmok közt.

Szeméthalmok közt
sárga lánggal, telet vár
a páfrányfenyő.

IV.

Földet művelek,
palántázok és oltok.
Alszom. S a lélek…

Alszom. S a lélek
álomvilágot alkot.
Kettős lét örvény.

Kettős lét… örvény:
verseskönyvet írok és
földet művelek.

V. (1. hexameteres haiku)

Rongykupac alszik
a koszban, egy arc tele
sárgamosollyal…

Sárgamosollyal
a kőhasadékon egy
erdei írisz…

Erdei írisz
a hanton. Előtte a
rongykupac… Alszik.

VI.

Szélfútta nyárfák,
rőt avarszőnyegeken,
a tavaszt várják.

A tavaszt várják
ruhaszekrényem alján,
elnyűtt cipőim.

Elnyűtt cipőim-
mel együtt ez az élet.
Szélfútta nyár, fák…

VII.

Másfele járok,
szavakból szövöm a csend
szótlan hálóját.

Szótlan hálóját
szőke szállal szövi át
az őszi napfény.

Az őszi napfény
árnyak lobbanó árnya.
másfele járok…

VIII. (2. hexameteres /karácsonyi/ haiku)
A Holdfényvarázs kisasszonynak

Furcsa karácsony:
a föld ürülékes, a
varjak a fákon…

Varjak a fákon,
a nyár dala őrzi a
téli akácot.

…téli akácot
ölelnek a fényei.
Furcsa karácsony.

IX. (szilveszteri haiku)

Az új év szele
sem érinti a várost;
sár van s harang szól.

Sár van s harang szól
messze tanyánktól távol.
Hív és marasztal…

Hív és marasztal
kürt, petárda s hátsókból
az új év szele…

X. (újévi haiku)

Eső csepereg
az új év első reggelén.
Nekem sokadik…

Nekem sokadik
napom egy sem új; szántott
földben kavicsok.

Földben kavicsok,
ekenyomon újra fent…
Eső csepereg.

XI. (3. hexameteres haiku)

Sárga a táj, de
a bokrok alatt tücsök
éneke hallik

…éneke hallik
a völgyben, a vén hegyen.
Ott szüretelnek.

Ott szüretelnek,
ahol vet a csend szaga,
sárga a táj, de…

XII. (4. hexameteres haiku)

Alszik a fűzfa,
magányosan int neki
tükre a sárban.

Tükre a sárban
az őszi világnak. A
meztelen árnyak…

Meztelen árnyak
inognak a partokon
alszik a fűzfa.

XIII. (5. hexameteres haiku)

Lágyan esik le,
elolvad a nyelvemen;
éteri ízek…

Éteri ízek,
anyám kenyerét szelem…
álmok igéznek.

Álmok igéznek.
Elült a galamb: szava
lágyan esik le.

XIV.

Kiszáradt patak,
medrében kopott kövek,
még görögnének…

Még görögnének…
s csak virrasztanak önnön
hantjaik fölött.

Hantjaik fölött
a kósza szél mond imát.
Kiszáradt patak…

XV. (még nincs kész)

Ha rajtad élnék,
sápadt arcod taposnám
s a földet nézném…

S a földet nézném,
hol a tócsák tükrében
a világ ragyog.

A világ ragyog

ha rajtad élnék

XVI. (6. hexameteres haiku)

Íme az égi
s a véges. Ugyancsak a
semmibe hajlik.

Semmibe hajlik
az új születése. Az
út vele indul.

Út vele indul

íme az égi

XVII.

Kutyák ugatnak
holdtalan sötét éjen,
védik csendjüket.

Védik csendjüket:
szirmába bújik a kék
Golgota-virág.

Golgota-virág
cserepe az Újvilág.
kutyák ugatnak…

XVIII.

…avarszínűre
égett keze – nem hoz pénzt.
Számlát nem nyitok.

Számlát nem nyitok,
fóliasátor estben
tűnt sorsa – ragyog.

Tűnt sorsa – ragyog,
keze színe változott.
Avarszínűre.

XIX.

Kurjantás hallik,
fejik a teheneket.
Itt alszik a csend…

Itt alszik a csend:
vakító fény s a zene
őszi takaró.

Őszi takaró
altat várost és falut.
Kurjantás hallik

XX.

Őszi utakon
falevelek hevernek,
sárba tiporva.

Sárba tiporva
rohant tova: nem leszek
így soha Buddha.

Így soha. Buddha
Dharma, Sangha, samsara
őszi utakon

XXI.

Harcosok sírja.
Hegyek ölén kőkereszt,
fiatal évek.

Fiatal évek;
fejemen kakukkfészek,
lábamon bakancs.

Lábamon bakancs
talpa alatt sorsom: a
harcosok sírja…

XXII.

Zúzmarás a táj,
fakopáncs vési dalát
az öreg nyárba.

Az öreg nyárba
varjú vájja karmait;
zilált toll-labda.

Zilált toll-labda
fagyott hantokra hullva…
Zúzmarás a táj.

XXIII.

Zúzmarás vén fák
Őrzik a reggel csendjét.
Búcsúznak ők is…

Búcsúznak ők is:
malac a szerencsétől,
a virsli – tőlem…

A virsli tőlem
érkezett, körbeveszik
zúzmarás vén fák…

XXIV.

Hideg szelekkel
búcsúzik a január.
Utad fut tovább.

Utad fut tovább,
ifjúságod emléke
őszül meg velem.

…őszül meg, velem
őrzöd a percet, szemközt
hideg szelekkel.