« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Csoboz Zoltán
HAIKUK
Kéziratként a szerzőtől

 

Nászunkból élet-
orzó szörnyeteg újra
teremti magát

halódva járok
vér nem köt, nem boldogít
fel sem oldoz már

csillapítottad
éhségemet akkor, hát
hirdesd örökké

Kezdettől fogva
visszatér a végzetbe
merő önmaga.

Karommal ragad,
szárnyakkal repít fel a
tovaszálló sors.

Régi sebekben
hűlő vulkánok látens
ereje izzik.

Fényben fogantál
de nézd, hiszen szennyes is
lettél általa.

 

Egy festő álmai

Teremtő fehér,
üres méhedben formát
szülnek a színek.

Bohém éjszakák,
dúlt élet ad hátteret
jó csendéletnek.

A téma: keret.
Szín, fény, árnyalat, rejtve
üzennek neked.

 

Kardművész haikuk

Mondhatni úgy is, egy jövőbeli utcai harcos tollából is születhettek,
akinek egyenes életéhez a neonfényű és zajos metropolisz különös hangulata adja meg a keretet.
Nos íme:

Minden órában
valami űz, kardcsapás
vagy torkolattűz

Egy csapás kardja.
Pillanatba sűrített
életút, karma.

Vérvörös körök.
Kiomló vérem írja:
„Hűségem örök."

Becsület írja
a visszavonhatatlan
kardvágásokat!

*

Felhőt ha kerget,
nem él-e benned is, mondd
az északi szél?

Hűlő szilánkot
küldtek magukból messzi,
sóvár csillagok.

Ősz s köd emészti
új évvé lassan régi
szép emlékeink.

Bor, ha tűzként ég
kebledben. Vinkó, ha köddel
borítja elméd.

 

TEREMTÉS

Egyetlen kérés,
első a Teremtőhöz:
Engedj szabadon!

Veled a béke,
de nézd, zengő távlatok
hívnak tőled el!

Megannyi lázas
létre-nem-jött feszültség
izzik a Létben.

Élni, körbe bár
de menni, szállni, újabb
világok felé!

S ha láttunk, lábon
visszatérünk bár, mégis:
Engedj szabadon!