« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Vermuth Attila (1975-)
haikui

A palack (kor) szelleme (antológia), magánkiadás, Debrecen, 2011

Látomás III.

Rezgő szemhéjad:
fehér szirmok csókjai
holdsütötte fán

Viseletes

Lötyögő lomok –
kinyúlt pulóver rajtam
a használt remény

Éjem

Fekete égen,
magányosan: csonka hold.
Harapós a csend.

Személyes

Csukott szemű táj.
Szél sodorta haiku.
Eredő idő.

Ősz II.

Csöpörög a köd.
Szent Mihály lova legel
ablakom alatt.

Ősz IV.

Nyáladzó ökrök –
fejfákat cirógató
finom fonalak

Ősz V.

Hideg hírével
hallgató kavicsok közt
neszez egy levél

November

Égtakaró hull.
Halálba ölelkező
virágok hava.

Tél

Vijjogó varjak
vágta lég hósúlya: a
föld igézete

Vágy

Tengert álmodik
egy útszéli tócsa a
forróság előtt

Szerelem II.

Múzsára váró
habcsók-reményem után:
savanyúcukor

Szerelem III.

Határolt térben
egymásba fordult tükrök:
sötét végtelen

Neked

Csökkent értékű
papírmasé-sziklaszirt:
akciós élet

Mese

Választó vadak.
De kevés a vacsora!
Kacor, a király.

Cseresznyéskert

Meg-meghajolnak
az álomvirágú fák.
Fejszecsattogás.

* * *

 

Napút, 2012 /2.

Árnyjáték

De megnőttem én –
büszkélkedik egy kavics
a téli napon

Menedék

Rettentő a nap –
kavics-árnyékba búvik
egy pöttöm bogár

* * *

 

Napút, 2013 /2.

Bolyongva

Fakó víztükör.
Ködfojtotta derengés.
Elveszett a hold.

* * *

 

Napút, 2013 /7.

Egyszavasok

Rémbonbon.

*

Angyalcsülök.

*

Dérforrasztó.

*

Valcerbakancs.

*

Náthakolosszus.

*

Foltkatedrális.

*

Szikraszirt.

*

Csillagpúp.

* * *

 

Devolúció

Esztendők egén
születik a magasabb
rendű csönd: a csend

Megnyugvás

Az őszi levél
halálba hulló íve:
kedves zsákutca

Paranoia

Álló koporsót
akarok – nem dőlök be
már senkinek sem

Jótündér

Hagyj! Fáj a fejem.
Most egyszer sem kívánhatsz,
nemhogy háromszor!

Neked II.

Se herceg, se ló.
Csak szerelmes szamarad
vagyok, makacsul.

Kedvesem

Reám borulsz majd
örökös szerelemmel –
másfél méter föld

Vágy II.

Vonzó hidegség –
úgy vázámba tennélek
nyíló jégvirág

Sírfelirat

Nem hagyott hátra
semmit: még emlékét is
magával vitte

Szerelem IV.

Kezedben a kés.
Megfogadtam, akkor sem
vérzek el! Újra.

Konzerv

Mit is írhatna
egy laikus haikus?
Cseresznyevirág.

vörös október

valami eszme
aztán férfiruhagyár
manapság mese

Mesék után

Mindennek vége.
De visszaváltható-e
az üvegcipő?

Azért van fejlődés

A fiatalság
bolondság – az öregség
komplett őrület

Öröktelen

Derengő tél van.
Milyen volt szőkesége?
Már tudom: festett.

Ötvenes

Vastaps és acél
országa: határ(zár)a
(vörös) csillagos

Az, ami

A krumplileves
kádárkolbásszal is jó –
barakkos túlzás

Szabadstrand

Tükrén kotyog egy
kurta ember – kapása
lesz tán a tónak

Képtájam

Tengertelen part –
a naplemente egyre
mozdulatlanabb

Gomolyog az hajnal

A lólábkilók.
Emese ébredése
háromszíntelen.

Anyám

Hófehér sebek
világfelettisége –
belső feszület

Takarózz irodalomba!

Reszket a bokor.
Kihűl a semmi ága.
Reszket a lelkem.

Távolságbusz

Csendközlekedés.
Kibontott hajú angyal.
Helyközi álom.

Ophelia

Vadak közt szelíd
virág – víztükrön nyíló
holtember-ujjak

Távol

Nyakad ívében
meggyűlt csendre hasonlít
az emlékezet

jobban teljesít

kifeslett rég a
kárpit-medence – de van
nagyfanyarország

Mahler

Rézfúvósokat
küldeni a halálra.
Almacsutkaszív.

A haiku

Tomboló őrláng.
Beragadó gondolat.
Dal a hang mögött.

Szerelem XXXVIII.

Bárhogy szólítom:
halálnak halálával
élhetek tovább

* * *

 

ha csak a szépre
az is lehet rokkanás –
amputált idő

*

Szezontalanság –
kabáthideg mosolyod
nem növöm ki már

*

Próbaéletünk:
fényérzékeny madarak
háztetőcsókja

*

Letérdelt álmok.
Mindennapi áldozat.
Oltárkőfejtés

* * *

 

Napút, 2014/2.

Szakura

Melengető hó –
fehérlő fák ontotta
cseresznyepelyhek


Egyensúly

Ujjamon pehely –
hártyaszerelmet őriz
nyers lélegzeted

* * *

 

Napút, 2015/2.

Hajnalok hajnala

Véres tüskékkel
emelkedő napunk vagy
Isten taréja


Tarajos Goethe

Vihar és vágy közt
egy éji vándor dalol –
babértaréjjal


Újhullámos frizura

Tavaszi tóra
taréjokat fésül a
fodrászkodó szél

* * *

 

Napút, 2016/2.

Csiganyálvonal:
felcsillámló névjegy a
szétázott kertben


A legédesebb geometria

Amikor tested
és testem egy vonallá
redukálódik


Lekottázva


Az életzenét
Valaki zárt vonalak
közé rendezi


Kéz a kézben

Sugárutakká
forrnak össze az árva
életvonalak


Vágyam tárgya


Vonalaidba
kódolt rejtelmeidet
úgy leolvasnám


Összeköttetés

Vonalat húz egy
ereszkedő pókocska –
talán az égből

***

 

Napút, 2017/3.

Buzgalom

Szelíd anyóka
ujjaitól virágzik
egy rózsafüzér


Katedrális

Földöntúli fény
kévéit bontogató
rózsaablakok


A kihűlés virágai

egy hajléktalan
gázrózsákról álmodik
a kapualjban

***