« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Tandori Dezső japán haiku fordításai
Tandori Dezső W. Stevens fordítása
Haiku in English
Bedecs László: A hiány metaforái ("Hang" és "némaság" a Töredék Hamletnek c. kötetben)

 

Tandori Dezső (1938-)
haikui

 

Egy talált tárgy megtisztítása, 1973

Egy talált tárgy megtisztítása. Versek.
[1. kiad.]: Magvető, Budapest, 1973. 170 oldal
2., bőv. kiad.: Enigma 1900, Budapest, 1995. 156 oldal
3. kiad.: Fekete Sas, Budapest, 2000. 162 oldal

Kavafisz-haiku
[1. kiad., 23. oldal]

Már fél három!
Milyen hamar
elmúlt egy év.

 

A berendezkedés
[1. kiad., 32. oldal]

Hogy emlékeztesse rá:
„Ide még jön valami” -
odatett valamit.

BERENDEZKEDÉS, VÁLTOZAT
[Kéziratként a szerzőtől]

Emlékeztesse:
ide jönne valami:
mit is...odatett.

 

A. Rimbaud a sivatagban forgat
[részlet]

(Sugallat)

(Haiku; a csillagok alatt)
[1. kiad., 103. oldal]

Azt a stb., stb.,
ahogy a stb., stb.,

nem látta senki.

 

Vagy majdnem az, 1995

Vagy majdnem az. Versek. Balassi, Budapest, 1995. 108 oldal


Két pont közt az egyenes haiku
[8. oldal, később a Keletbe-fúlt kísérletek-ben: KÉT PONT KÖZT-HAIKU címmel]

– Pont. Nem érdekel.
– Akkor miért csinálod?
– Pont valami kell.

 

Archimédeszi-hérakleitoszi
[8. oldal]

Nincs pontatlan pont.
Hogy lesz a pontatlan út
sok pontos pontból?

 

Légy, ne légy
„Én Hamletem!"
[38. oldal]

Szobámba ődöng
fáradtan egy őszi légy.
„Te döngsz így?" Ő döng.

„Dönghetsz, kopottam!
Nem verlek agyon, ne légy
saját halottam."

 

Az ember, Churchill
Egy Churchill-lakóházát jelző,
parabolaantenna-szerű kék táblára
[39. oldal]

Az ember, Churchill,
ilyet egy idő után
magával hurcol.

 

Rajtam ne múljon...!
[90. oldal]

Azt mondják, mindig
rajtunk is múlik minden.
Rajtam ne múljon.

 

 

A Semmi Kéz, 1996

A Semmi Kéz. Versek. Magvető, Budapest, 1996. 129 oldal

[cím nélkül, 14. oldal]

Széthulltam arra
az egy darabra, ami
mindig is voltam

*

[cím nélkül, 14. oldal]

A lélek is test.
Én testemtől-lelkemtől
vagyok idegen.

*

[cím nélkül, 14. oldal, későbbi kéziratában: REGÉNY címmel]

Újra akartam
élvezni az elhagyást.
Így kezdtem inni.

*

Egy híres mondás. Haiku.
[21. oldal]
....................„Aki Londont unja,
................az életet unja."

És ha Londonban
unom épp az életem,
csak úgy – úgy mi van?

VÁLTOZAT
[Kéziratként a szerzőtől]

És ha Londonban
unom épp az életem,
csak úgy – úgy az mi?

VÁLTOZAT
[Kéziratként a szerzőtől]

Londont unod? Az:
életet unod! De ha
csak életunt vagy?

*

Haiku
[27. oldal, későbbi kéziratában: HELYZET-HAIKU címmel]

Kis helyzetünkbe
hogy férne a nagy helyzet?
Ez a nagy helyzet.

*

Későn-kezdő haiku
[33. oldal]

- - - mihez
kéne már/még kezdeni,
meg attán: mihez?

*

Sírjaik, domborulnak
[33. oldal, később a Keletbe-fúlt kísérletek-ben: IKER-HAIKUK EGY MADÁRTEMETŐBEN címmel,
a legutolsó sor pedig: Mit homorítsak?]

Kijöttem ide.
Sírjaik domborulnak.
Mit domborítsak?

Elmegyek innen.
Sírjaink homorulnak.
Homorítok-e?

*

Haiku - 21 halálra
[36. oldal, későbbi kéziratában: HAIKU 21 MADÁRHALÁLRA címmel]

Ne rángassatok.
Én 21 tojásból
vagyok rántotta.

*

Ha ki...
[37. oldal]

Ha kibírod e-
gyetlen emberrel, inkább
magad legyél már.

EGYETLEN
[új változat. kéziratként a szerzőtől]

Ha már kibírod
egyetlen emberrel: az
már csak magad légy.

*

KONTINUITÄT
[62. oldal]

(Haiku)

:Kontinuität:

was du warst, war immer zu: (túl volt).
viel, wenig, früh, spät. (túl sok, túl kevés stb.)

[fordításváltozatok kéziratként a szerzőtől:]

..........[ (Kontinuitás:
..............................ami voltál, mind "túl" volt:
.......................sok, kevés, én, más.)

...........(Kontinuitás.
..............................folytatódtál: megszakadt
.........................mindig ez vagy más.)

............(Kontinuitás:
...............................folytatódtál, megszakadt
.........................mindig ez vagy más.)

 

 

Pályáim emlékezete, 1997

Pályáim emlékezete. Illusztrált életrajz. Jövendő, Budapest, 1997. 161 oldal

 

Tandori, DJ:
(belső, mondhatni, benső): Na nem ha egyszer valami így összekavarodik, az ember tisztára elvész. Elveszett lesz. Az még mindig jó, mert akkor még mindig megvan. Mi a jó abban, ha elveszett vagy? Mégis tudod, hogy valahogy megvagy. Ezt nem lehet megkerülni. Megy az ember, följebb és följebb ér, mint a Melzer hadnagy a Strudli lépcsőn, de nem kap tanácsot. Mintha így merülne egyre mélyebbre a múlt hullámrétegeibe. A külügyminiszter villája, balról. Ma arab nagykövetség. Ki tudja, hol, eszeveszetten tanácskozik Musil felelős társasága, túl sok is a nagy fej. És közben kitör a világháború. Létrejön a Szovjetunió. Elmenekül a balti partokról, Szentpétervárról de Staël festő családja. Történnek a dolgok, mert valaminek mindig történnie kell. „Kontinuität”, ja, ez volt a haiku, folytonosság, „was du gabst, war immer zu/viel, wenig, früh, spät”. Amit adtál, mindig „zu” volt: zárva, sok. Szójáték, ha-ha. Ezek nekem a történések. Sok, kevés, korán, későn. Egy német vers. Amit adtál? Ami VOLTÁL, ez az. Was du warst. Ezek a rádiózások, estek: és nincs nyugalmam. Kitör a világháború. Holnap. A műsorommal. Nekem. Hogy feltörjek. Össze kell törnöm, hogy feltörjek, de nem szabad kitörnöm semmi ellen. Bele kell törnöm, és akkor némely lelkes szivekből valami feltör, és nekem…

Halk zene

(Visszhangosan)

[64. oldal]

 

 

Főmű, 1999

Főmű, Liget Műhely Alapítvány, Budapest, 1999

A történeti törmelékek közül
[részlet, 188. oldal]

*

Haiku

Most, hogy lassan nem
érzek, lassan érzem, hogy
szeretlek, igen.

(L. Karinthy, "szeret engem egy kislány, de ő engem nem...")

*

Semmi sincs. Még mindennek
így a legjobb.

*

(Haiku-töredék):
Semmi...jav.:

Nézz körül. Semmi
sincs. Még mindenre nézve
így a legjobb ez.

(v. az... etc.)

*

Változat: A hit
Most, hogy lassan... (nem érzek etc.),
azt hiszem, szeretlek.

(L. Pilinszky: "Csak most az egyszer szólhatnék veled").

*

 

 

Nem lóverseny! 1999

Nem lóverseny! („…mintha csak futna innen”). Regény. Ab Ovo, Budapest, 1999. 256 oldal

 

Közjáték, mindközönségesen

Nyertem, persze, ezt-azt, Rih megfelelőjével, Ribhivel az Oaks napján – de a feltett összegek már semmi jelentőset nem ígérhettek. Széthulltam. S nem viccelhettem, mint a költészetben:

Széthulltam arra
az egy darabra, ami
mindig is voltam.
Kösz szépen, haiku műfaj.

Nem szeretném, ha mindig „az” lennék, ami 1993 júniusában ott.

Talán ezért, meg a Szpéró halála évfordulója miatt, valahogy így ment el a kedvem a görög szállótól. A Piccolino House után – egy váratlan lehetőség révén – decemberben London délebbi részére „költöztem”, fölfedeztem ott egy lakhatást. De feleségem, én nem tudom, már mikor, Londonban járván, talált egy még jobb helyet: 1994 őszétől már oda mentem ki, nem volt messze eredeti szállodáinktól, sőt, ott volt Tandori Ágnes hoteljának a közvetlen szomszédságában. Rettentő olcsó is volt. (Azóta lebontották, na ja.)

Kis hányattatás után visszakeveredtem a görögökhöz. Ezzel elmondtam mindent, ami londoni szállásaimról mondható.

[84. oldal]

 

 

Keletbe-fúlt kísérletek, 1999

Keletbe-fúlt kísérletek. Egy „nyugati” meglét kudarcai. Esszék. Terebess Kiadó, Budapest, 1999. 126 oldal

[10. oldal:]

Azt mondja továbbá Witti: amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Ez témánkba vág, hiszen a „jobban-létezés” fogalmát (henye szó ugyancsak) a legjobban írja körül. A magam mondása erre:

„Aki jobban VAN, mint ahogy viselkedhet, ne viselkedjék”.

Haiku formába lehet törni, s ennyit a „versformákról”; árnyalatnyit vannak csak „odébb”, mint a közléstartalmak (ergo: a tartalom ugyanolyan erőtlen, mint a forma, két erőtlenség erősíti egymást „Nyugat” és „Kelet megnyilvánuló” világában:

Aki jobban VAN,
mint ahogy viselkedhet,
ne viselkedjék.

Végül (sok ezernyi egyéb közt) Wittgenstein azt mondja, hogy csak a boldog élet a helyes, filozófikus stb. élet. Végső lemondása, állapítják meg nyugatias gondolkodású értéklői, a végső hedonizmust is tartalmazza, párba-vonja. Élete legvégén is ezt mondta állítólag: „Mondjátok meg nekik, hogy boldog életem volt.” Kik azok a „nekik”? Egy harc elemei. A „mások”, mondhatom én. S az egzisztencialista mondást felidézve: „A pokol – mások”, összhangot érzek.

Az eszmei és elméleti összhangok azonban nem sokat jelentenek.

------------------------------------

[43. oldal:]

Amikor első koanomat írtam, 1964-ben, nem hittem el, hogy ez vers. Meg is kérdeztem valakit.

Maga a Koan I. , íme:

„Tőled távolabb-e?
Hozzád közelebb-e?
Tőled se, hozzád se.
Távol se, közel se.”

Ezt az anyagot (felvett kevés elemével) tökéletességig lehetett vinni. Jobban, mint egy sakkfeladványt. Sakktáblás-verseimet nem említem itt; csupán azt a késeit, melynek szövege, nem rögzítve, ilyesmi:

„Világos, sötét
egyszerre lép.”

Ami nyilvánvalóan képtelenség.

De ugyanígy, ami egy haikum közlése:

„Széthulltam arra
az egy darabra, ami
mindig is voltam.”

Mit jelent ez?

Egyszerű; mindig is egységes valami voltam, lásd a „Töredék” most már ismert verseit. Erre hulltam „szét”, ahogy az évek során elvesztettem részeimet. Visszanyertem egészemet. Minden ugyanaz, csak a tagolása más.

Ráadásul ez csak egy értelmezés a sok közül. Mégis azt hiszem, ugyanaz a mag, ami körül az értelmezések „járhatnak”. Ez az éppen.

A Koan I. aligha magyarázandó.

------------------------------------

[91. oldal:]

Ha meglelem kis haikugyűjteményemet is, a Kiadó elnézését kérve itt is közlöm a darabok legtöbbjét, annak ellenére, hogy valamiféle általánosabb gyűjteménybe is belekerülnek talán.

[92-93. oldal:]

A madarakkal nem volt sose az a hazugság, hogy „egyek vagyunk”, teljesen összeérünk stb. Mindig marad egy töredék milliméternyi (évmilliónyi) távolság. „Egy pont közt.

Haikuk

Két pont közt-haiku

– Pont. Nem érdekel.
– Akkor miért csinálod?
– Pont valami kell.

Ez a dolog „európaizálása”, mindazonáltal.

Archimédeszi-hérakleitoszi

Nincs pontatlan pont.
Hogy lesz a pontatlan út
sok pontos pontból?

Rajtam ne múljon…!

Azt mondják, mindig
rajtunk is múlik minden.
Rajtam ne múljon!

Könyvemmel azért „keletebbre” mentem, mint e haikukkal. Ennyi múlik az elszánáson, a vállalkozás eltökéltségén, a feladat jellegén magán?

Cím nélkül

A lélek is test.
Én testemtől-lelkemtől
vagyok idegen.

Iker-haikuk egy madártemetőben

Kijöttem ide.
Sírjaik domborulnak.
Mit domborítsak?

Elmegyek innen.
Sírjaik homorulnak.
Mit homorítsak?

-------------------------------------

 

Tandori Dezső: HAIKUK
Kézirat, 1999

Az alábbi válogatást (a versek sorrendjét és a megjegyzéseket is beleértve) Tandori Dezső maga készítette a MAGYAR HAIKU KÖLTŐK c. antológia számára 1999-ben (Orpheusz és Terebess Kiadó. Szerkesztés és előszó: Szepes Erika), a kötet papírkiadása nem készült el, de anyaga felkerült a http://haiku.hu weblapra, valamint beépült Tandori Dezső: Keletbe-fúlt kísérletek. Egy „nyugati” meglét kudarcai. (Terebess Kiadó, Budapest, 1999) c. esszé-kötetébe.
Terebess Gábor

 

[T. D.:] Megjegyzés. A kuriózum kedvéért a németül írottakat (ellenőrizve lettek), meg az elsőt, a Kavafisz-haikut, ami nem haiku-ritmusú, csillaggal ott is állhat ez, vagy hátul, utószóban, ezeket is bevettem ide. Megjelölöm a forrást, vagy hogy új, ami új. Ömlesztve adom a dolgokat.

A Vagy majdnem az c. kötetből, Balassi, 1995:

KÉT PONT KÖZT AZ EGYENES HAIKU

– Pont. Nem érdekel.
– Akkor miért csinálod?
– Pont valami kell.

 

ARCHIMEDÉSZI-HÉRAKLEITOSZI

Nincs pontatlan pont.
Hogy lesz a pontatlan út
sok pontos pontból?

 

LÉGY, NE LÉGY
...............„Én Hamletem!"

Szobámba ődöng
fáradtan egy őszi légy.
„Te döngsz így?" Ő döng.

„Dönghetsz, kopottam!*
Nem verlek agyon, ne légy
saját halottam."

*sic! [T. D.]

AZ EMBER , CHURCHILL
.....................Egy Churchill-lakóházát jelző,
............................parabolaantenna-szerű kék táblára

Az ember, Churchill,
ilyet egy idő után
magával hurcol.

 

RAJTAM NE MÚLJON...!

Azt mondják, mindig
rajtunk is múlik minden.
Rajtam ne múljon.

 

ÁLLÍTÁSOK

Milyen állítás,
hogy ami eldől, nem áll?
Hogy dől el, áll-e?

[T. D.:] Ez enyhe variáció, új, egy témára az eddigiek kötetéből.

 

[T. D.:] A Semmi kéz c. kötetből, Magvető, 1996:
(Talán a legfontosabbjaim - ha! - az előző kettő és ez:)

CÍM NÉLKÜL

Széthulltam arra
az egy darabra, ami
mindig is voltam.

 

CÍM NÉLKÜL

A lélek is test.
Én testemtől-lelkemtől
vagyok idegen.

 

REGÉNY

Újra akartam
élvezni az elhagyást.
Így kezdtem inni.

 

EGY HÍRES MONDÁS. HAIKU.
....................„Aki Londont unja,
................az életet unja."

És ha Londonban
unom épp az életem,
csak úgy – úgy az mi?


VÁLTOZAT

Londont unod? Az:
életet unod! De ha
csak életunt vagy?

[T. D.:] (Ez kb. új)

HELYZET-HAIKU

Kis helyzetünkbe
hogy férne a nagy helyzet?
Ez a nagy helyzet.

[T. D.:] (ez is kedvencem)


IKER-HAIKUK EGY MADÁRTEMETŐBEN

Kijöttem ide.
Sírjaik domborulnak.
Mit domborítsak?

Elmegyek innen.
Sírjaink homorulnak.
Mit homorítsak?


HAIKU 21 MADÁRHALÁLRA

Ne rángassatok.
Én 21 tojásból
vagyok rántotta.

 

EGYETLEN

Ha már kibírod
egyetlen emberrel: az
már csak magad légy.

 

KONTINUITÄT

Kontinuität:
was du warst, war immer "zu":
viel, wenig, früh, spät.

..........(Kontinuitás:
..............................ami voltál, mind "túl" volt:
.......................sok, kevés, én, más.)

Változat:

...........(Kontinuitás.
..............................folytatódtál: megszakadt
.........................mindig ez vagy más.)

[T. D.:] Kérem a változatokat is. A németnél a "zu" nagy poén:
"zu" - becsukva, vége, The End
"zu" - túl, túlságosan értelemben

De, Gábor, a Kontinuitás legjobb, legrejtélyesebb változata ez:

............(Kontinuitás:
...............................folytatódtál, megszakadt
.........................mindig ez vagy más.)

[T. D.:] v. mindig ez - vagy más.
(Teljesen bezsong az értelmezés ennél, nem?)


Az Egy talált tárgy megtisztítása c. kötetből:

KAVAFISZ-HAIKU

Már fél három!
Milyen hamar
elmúlt egy év.


BERENDEZKEDÉS, VÁLTOZAT

Emlékeztesse:
ide jönne valami:
mit is...odatett.

 

* * *

 

 

Folyóiratokban megjelent hakuk, 2002-2011

 

Kis házilagos
Forrás, 2002. szeptember

Sok a duma? Sok?
Beszélj eleget! Én már
meg se szólalok…

 

 

Tizennégy haiku
Ezredvég, XII. évfolyam, 11. szám - 2002. november

1.

Bizony, ne feledd.
S hogy sose mondd. Ne legyen
bizonyossága.


2.

Nincs soha csendünk.
Másunk csendje már csak szó.
Nincs soha másunk.


3.

Legigazabbig
megigazulni: már csak
elszálló hívság.


4.

Egyformaságra
különbözünk csak, nincs más-
forma különbség.


5.

„Mindenkim más volt!"
- Nem volt senkid. Csak híján
volt ki-ki más s más.


6.

Fuldoklásod fő
foglalatosságod volt.
S kívüle még: te.


7.

Összeért ajkuk.
Kosztolányi! Tán neked
szóltak e haikuk.


8.

A haiku: hajlék.
Kunyhó, melyet nem laknak.
... Fölébe hajlék.


9.

Ó, ég, hajlékom!
Bár lennék én, holt merev,
mint te, hajlékony.


10.

Bár megérteném,
mit mondtam neked. Szólnál:
értelmét mondva.


11.

Csak kettőn múlik
minden némaság. Sosem
egyetlen szájon.


12.

Az utolsó lélegzet
- ha ugyan! - végre az Egy
Világ hírnöke.


13.

Balszerencsés szám,
hogy mi-végre szavakat
formálsz, s nem... végre...


14.

Egyetlen térből,
akár egy hajdani szél,
kihajló haiku...!

*

 

Az „Egyáltalán” ciklusból
(1961–2011)
Kortárs, 2011. május

„Próbálom kommen-

tár és ismétlés nélkül,

mi Egy-És-Egy-Sem.”

*

Mégis:

Koanokat 1961-ben kezdtem írni. (Töredék Hamletnek.)

Egy példát erre:

„Némaság a hang helyett,

De a némaság mi helyett.”

Még talán-legkiválóbb-haikus társammal is „vitám” alakult. Nem ment át a rivaldán, hogy a némaság itt nem a hang helyett van, hanem „valahonnét” jön. Hogy „valami-helyettről”, sic! hogy a hang helyébe lépjen. Avagy: a koanszerűség (még inkább): hogy ha a hang helyett némaság van, igazian nem lehet a „hang” helyett a némaság, amennyiben meg nem határozzuk, mióta van a némaság. („Parasztosan” a tyúk meg a tojás; is.) Az értelem és értelemhiány leheletnyi határa 50 éven át nyugtalaníthatott. Kötelességemnek érezhettem, hogy ehhez legalább még egy szót használjak. „Hamlet”-kötetem eredeti címe (félig a hatalom, félig a konzerv. esztétika nem durva, inkább lemosolygó erejével félretolták) ez lett volna: EGYETLEN. Vagyis befejezetlenül, „egyetlen… mi is?” – „mely mód is…?” STB. Sic. Most a nyelv áldásaként az öntudatlan igyekezetnek meg is jött ez az új fordulója. Máris mutatom a képzelhető példák alighanem végtelenjéből a választott néhányat. Megj. az „egyetlen” és az „egyáltalán” szó csak összezizzenésében véletlen; csak ugyanebben nem véletlen.

Ide kérdőjelet teszek. A költészet (ha koan, ha épp haiku stb.) mindig mívelésében, sosem magyarázásában igazán élő. (Ld. Nagy László szavát, is.) (Csak magam sajnos, kezdeményezőként, az akaratlan irod. történész ész szerepét is kényszerűen etc.) 50 év (jó, nem sok) tapasztalatai tanítottak, hogy a nekem-leg-egyszerűbb is (eleinte joggal) idegen maradhat „odakünn”. Kezdjük, ám.

*

Haiku-koan mellékág.

De van-e főág?

Nem az, hogy haiku-koan.

Nem az, hogy főág. Nem, hogy mellékág.

Egyáltalán.

*

Utolsó megjegyzés: legkiválóbb (alkalmi) közönségem is úgy értette, hogy „ezek a dolgok egyáltalán: vannak”. Ha a további példák megmutatják, hogy „magamat érzem csak-egyáltalán-mód”, plusz a dolgot, plusz a kettő közti leheletnyit… akkor rendben.

*

Életen-halálon innen.

Életen-halálon túl.

Csak nem életen-halálon.

Csak nem innen, csak nem túl.

Egyáltalán.

*

Deák László emlékére

A jelen fényében,

A fény jelenében.

Nem a jelen, nem a fény.

És semmiben.

Egyáltalán.

*

Fontosságot tulajdonítok.

Nem, hogy fontosságot.

És nem tulajdonítok.

Hanem hogy egyáltalán.

*

Ottlik-mottó emlék

Nem azé, aki akarja.

Nem azé, aki elfutna.

Nem, hogy akarna.

Nem, hogy elfutna.

Nem, hogy kicsoda, micsoda.

Egyáltalán.

*

Nem mondok semmit.

Nem az, hogy nem mondok.

Nem az, hogy semmit.

Egyáltalán.

*

„József Attila” kb.

…úgy érdemes…

Nem az, hogy úgy.

Vagy hogy hogy,

egyáltalán.

Nem, hogy érdemes

vagy nem érdemes.

Hanem egyáltalán.

*

A leheletnyiség a végtelen.

Nem, hogy leheletnyiség.

Nem, hogy végtelen.

Egyáltalán.

Csak hogy egyáltalán.

Ünnep (pl.)

Virág. Művirág.

Valami keksz.

Nem virág stb.

Nem a valami, nem a keksz.

Az egyáltalán.

*

Ittál? Nem ittál?

Nem az, hogy ittam.

Nem az, hogy nem ittam.

Egyáltalán.

*

Itt álljunk le. Haha, félreütés hozza ezt. De az „ittál, nem ittál” lehet egy olyan kérdés is, hogy „bírtad a várost ital nélkül, bírtad a találkozást stb.”, mikor pedig egyáltalán nem innál. De itt az egyáltalán a hagyományos értelmű szó. Kis szövegünkben viszont az igyekszik kifejeződni, pl., hogy nem a város (bírása, nem bírása), nem a társaság (elviselése vagy sem), hanem hogy… az „egyáltalán”-ról van (volt) szó. De annyira egyszerű sem ez, hogy akkor hát „csak úgy egyáltalán: voltam”. Mondom, itt álljunk le. A lehetőségek végtelennyiek.

De van ily mennyiség? Cantor uram, más metamatekosok? Nem épp Tőletek, Önöktől kaptam ezt az ajánlatot?

Vagy csak játék tőlem ez? Megunható? Be nem vezethető? A koan, a haiku se más, csak évezredeké.

Legmerészebbem: „Az egyáltalán”

Valameddig nem ér fel.

De a semmit elrontja.

E valami és e semmi (szépírás és csend) közt kellett igyekeznem mozogni dolgommal. Neked adom. (Mi az, hogy neked? Mi az, hogy adom. Nem neked és nem adom. Egyáltalán.)

*

Karinthy Frigyes talán így írta volna:

Semmi.

Csak nem valami.

Egyáltalán…??

Na ja, Karinthy.