« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Kozák Vilma (1952-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől


sóhaj

Eltűnt az illat,
már régen szél sem rebben.
Belélegeztem.


csak

Csak egy gondolat
tart ébren, az, hogy éjjel
rólad álmodom.


maradj

Maradj olyannak
a szívemben, amilyen
soha sem voltál.


jóslat

Pokolra jutsz és
én a kapuban várlak.
Veled vétkeztem.


látszat

Álarcod mögött
sebzett madár vergődik.
Egy másik világ.


kölcsön

Szemedbe nézek.
Hálás pillanat, de csak
kölcsön kaptalak.


csendben

Csendben közelíts.
Két világ közt lebegek.
Felébredhetek.


mégis

Szándékom igaz
a szavaim is azok,
mégis hallgatok.


tudnod kell

Kétségbeesés
erdejében sosem volt
kitaposott út.


vénség

Már nem lesz nagyobb
változás. Fogsorát a
kezében tartja.


kívánság

Nézd! Ha megölelsz,
kettőnknek egy árnyéka
lesz! Maradjunk így.


graffiti

Életem falán,
csak egy színesen-kusza,
graffiti voltál.


tedd

Tedd a szívemre
a kezed, úgy nem tudok
hazudni neked.


te meg én

Két csorba tükör,
soha sem látszik benne
tisztán a másik.


sír

Világgá megyek.
Talpam alatt hajnali
harmat. Sír a fű.


elhagyatva

Kóborló lelkem
elhagyott csigaházba
rejtem, mert üres.


tél

Borostyán futó
indáit nézem, érzem
közeleg a nyár.


nem is

Lábnyom a hóban,
s mert az enyém, nem is
olyan nagyon mély.


titokban

Hálómban száz hal.
Titokban reménykedem
egyikük arany.


míg

Halvány fény dereng,
bármerre is futsz, szembe
én jövök veled.


elengedlek

Régóta érzem
acélbilincs kezednek
kezem. Leveszem.


repedések

Hitem páncélján
kis díszítőelemek
a hajszálerek.


csend

Nemcsak a szavak,
a hallgatás is hagyhat
korbácsnyomokat.


éjfél

Elég lesz mára
a fájdalom, a többit
holnapra hagyom.


gyász

Halott szerelem
sírja elhagyott, csak gaz
öleli körbe.


kikelet

Nárcisz levele
már nyújtózik, pedig csak
rápislant a nap.


dzsapa-mala

Imádság helyett,
a százkilencedik gyöngy
jele: köszönet.


mentség

Ó, a büszkeség!
Milyen jó hivatkozás
a gyávaságra.


ha

árnyékom mögé
megyek, fényjárdám a nap,
út hozzá vezet


ott

Az igazság ott
lebeg, minden kimondott
hazugság felett.


várok

Ma nem rohanok,
várok, hátha a remény,
ismét utolér.


ijedség

Egy hangrobbanás
ürítésre sarkallta
az ezer sirályt.


érzés

A bőrömön át
áramlik felszínre
az igazság: félek.


nézd

Fölöttem kering
emlékeim felhője,
elázom megint.


találkozás

Cseresznyefa száz
bimbócskája néz engem,
a virágtalant.


intelem

Az illúziók
veszélyesek, mert nincsen
egy hibájuk sem.


empátia

Erős az, aki
enged. Érzi, neked nincs
miből engedned.


szenvedély

Belepirul a
nap az éjszakába és,
a hajnalba is.


űr

Nélkülem nem élsz.
(Amit présel a tüdő,
az, csak levegő.)