« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

B. Tomos Hajnal
(Négyfalu, 1957. csángó magyar költő)
haikui

Szentjánosbogár
villódzik a sötétben –
éjjeli műszak.

*

Hajnali tücsök
gyantázza hegedűjét -
ma szép időnk lesz.

*

Vendégek jöttek:
két pillangó-kisasszony
velem ebédel.

*

Pacsirta tartja
csőrében utam végét –
egyre közelebb.

*

Fekete holló
billeg a havazásban,
jelmezét ölti.

*

Jégpáncél alatt
nyüzsög a halnép raja,
szegen a háló.

*

Kitárom karom,
lábam elrugaszkodik,
nem vagyok madár.

*

Tücsök vonója
babrál a hó függönyén-
tavaszra látni.

*

Most már csak várok,
mint kiszáradt hársfa,
de ember vagyok.

*

Haldokló szúnyog
tenyeremen szárítom,
érzem, belémcsíp.

*

Magas sziklák közt
lepusztult, kietlen völgy –
sas-ejtette nyúl.

*

Szilvafa ágán
fagyott holló. Havazik.
Most lesz angyallá.

*

Egyszer rád fújnak
s elszállsz mint futóhomok.
Ilyen egyszerű.

*

Ablakom szemén
megolvadt a jégvirág -
rájár a darázs.

*

Kertem kottalap,
szél babrálja, gyürmöli,
úgy sincs énekes.

*

Elolvadt a hó,
varjútetem a sárban –
hernyók tanyája.

*

Már nincs falevél,
de hó sem szitál:
van mire várni.

*

Becsukom ajtóm,
tűz ropog kályhámban,
orgonálhatnak.

*

Én döntöttem, hogy
hegyre vagy völgybe menjek.
El kell viselnem.

*

Kunyhóm tetején
bagoly rikkant élesen -
éjjeli zene.

*

Déli harangszó,
harangvirág bólogat
sikertelenül.

*

Feldobott érem
minden oldalról fényes,
annak aki lát.

*

Arcomra száll egy
lepke: könnyemet issza,
szemem sem rebben.

*

Harkály kopogtat,
a téli fát gyógyítja:
szüntelen műszak.

*

Vánszorgó folyó
medre tengerbe tágul
kötelező sír.

*

Minden rendjén van
a nap forrón simogat
bár érezhetném.

*

Farkasok nyomát
kutatja a téli szél.
Mire kiváncsi?

*

Éjjel havazott.
Cickafark-teát iszok
nyomtalan csendben.

*

Farkas bundáján
sült őzhúst falatozok.
Teljes a béke.

*

Hűvös éjszaka,
felráz a köhögésem.
Teát kívánok.

*

Pirkadat hasad,
csurog mézédes bora,
hajnalkák isszák.

*

Fekete szobor
teste körül hókeret -
madár nézi.

*

Száraz falevél
röppen, semmibe tűnik -
mutatja utam.

*

Eső kopogtat
kunyhóm bádogfedelén -
nem nyitok ajtót.

*

Fecske búcsúzik,
ereszem alatt hagyja
tollát: várok rá.

*

Béka érkezik.
Serényen törli orrát
egy gólyahírben.

*

Mester példája,
el nem hangzott tanítás -
örök táplálék.

*

Sárga hold-alma,
csonttá fagyott ujjakkal
fűzfa kínálja.

*

Gomolygó, ólmos
köd, szívemre bánat száll.
Csönd fújdogálja.

*

Ifjú arcommal
folyó tükre futott el.
Ki áll a parton?

*

Elveszek a nap
színes játékai közt -
semmi sem okít.

*

Tavalyi selyem
mintái elmosódtak –
ködös sejtelem.

*

Ráüt egy gombra
csak amúgy, találomra:
kitörölt sorsok.