« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Zudor János (1954-)
haikui


Új Symposion, 1991/1-2, 16. oldal:

1. csend

néma kutyák ugatnak
ugatnak némán kutyák
kutyák elnémultan ugatnak


2. csendélet

alma kancsó
halál ébenfavonó
selyemkesztyű


3. csendélet 2.

de itt megint kacagva szertehullna
minden ha belépnél
s megneveznéd magad


4. a tisza-parton

holdfényben állok kétszínűn
a tisza-parton s belelóg
szemem egy csillag szögébe


5. haiku

döglött kutyánk oszlik
ország is körülötte
épül: síremlék


6. haiku Cselényi Bélának

üvözöllek király
mint szűzlányt aki átáll
a francia légióba


7. Caesar

béke – mondja Caesar az utókornak
és lefele fordítja hüvelykujját
"RECIPE FERRUM"


8. Évszak

épp az ég szemét cserélik
bennem is vérdarabmadarak
tolongnak


9. Alleluja

Röptükben szétszakadó madarak buknak
a zöldbe, üvöltés, titokban helyükbe
egynéhány felrebbenő kés...

 


http://zudorversei.blogspot.com/2010_01_01_archive.html

Magyar haikuk

Hajnalodik, a mezők szélesednek,
eszét vesztett felhő felzokog,
ki vagyok én, az ég sem kérdi többé.


Haiku

A felkelő Nap hozzádért csupán.
Ne tagadd, hogy süti arcodat,
iszonyú, süket lárma, kidőlt.


Haiku

Kivágni a fát, fűrész, kalapács,
szó is kell hozzá, megrögzöttebb szó,
és kör, körözni az eltűnt időt.


Haiku I.-VII.

I.
"Rossz hír számára, mily rövid az út,
s milyen hosszú annak, aki hazagondol."

(Szilágyi Domokos, Bartók Amerikában)

Én is hazagondoltam volna, ha nem fájna
az út, amelyet megtettem hétszer is,
mint temetetlen holt, és mosolygott a hold.


II.
(A költő imája)

Szeretem hallani a költő imáját,
mit naponta ismételget velem,
a napsugár rátapad lucskosan, selymesen.


III.
Rámborult az ég, mint harmatzápor,
selymesen, feketén, fájón,
ilyen a vég, végtelen, mint a por.


IV.
Halk léptekkel jött az eső,
elesett napsugár,
megderengett a szivárvány is.


V.
(Klasszikus)

Béke lett a Földön, ünnep,
harang a földbe, föld alá,
oldó ünnep, értelmetlen.


VI.
Arany béke, kikelt a kalászból,
nyár este van, boldog suttogás,
gyász is lehajtott fejjel, némán.


VII.
(Prikolics)

Fényes orrú prikolics vagyok én,
de nem szokványos, kísértetféle legény,
út porát felinni, söprűzni, és űzni.