« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Tóth László (1949-)
haikui


Tükör előtt
Ötödik emelet avagy Egy éden bugyrai (1977-1984), Madách, Bratislava, 1985, 47. old.

Csak nézem magam,
csak nézem,
mintha halottam lennék.

Azonos vagyok.
nem vagyok azonos.

 

A víg részek
Ötödik emelet avagy Egy éden bugyrai (1977-1984), Madách, Bratislava, 1985, 51. old.

A vers kész.
Danáznak a részeg részek,
hallgat a józan egész.

 

Alkony
Ötödik emelet avagy Egy éden bugyrai (1977-1984), Madách, Bratislava, 1985, 77. old.

A föld Isten kifordult szeme.
Az árva üreg a láthatár legszélén, nézd,
mintha vérzene.

 

Hat új haiku
Mila Haugovának
Ötödik emelet avagy Egy éden bugyrai (1977-1984), Madách, Bratislava, 1985, 112-113. oldal

Őskori est

Őskori est ez;
a könyvekben felzúgnak
a zöldlombu fák.

Könyörtelen éj

Könyörtelen éj,
ma az ég is holdtalan.
Az árvám vagyok.

Hol?

Onnan eljöttem,
de még nem mentem tovább.
Ó, itt vagyok-e?

Az intés

Láttam az intést.
Csak a kezet nem sehol.
Nem kéz szülte azt.

Végtelen ősz

Ősz; sárgállik a
házfalak gyűrött arca.
Végtelen évszak.

Egy ilyen est

Csendesül számban
a lárma. Alkonyodik
fogaim mögött.

 

A transzcendens szitakötő
(Tizennégy haiku)
Harangzúgásban, avagy A hús bohóca : válogatott és új versek, 1968-1995,
Pozsony : Ab-Art ; Dunaszerdahely : Nap, 1996, 77-79. oldal

A virággá vált lepke

A lepke kint van;
ha bejönne szemembe,
virággá válna.


A penge és a lepke

Pengeél villan;
szárnya-nincs lepke száll fel
alóla olykor.


A transzcendens szitakötő

Szálfa-gyertya ég;
transzcendens szitakötő
táncol a lángban.
*

*Más változat szerint: lángol a táncban.

A békahangú lányok

Békahangú est;
lányok buknak a tóba,
vérben fürdenek.


Liliomos éj

Liliomos éj,
arcod tó vize mossa,
ős-szél huhog itt.


A kutyafejű madár

Csahol veszettül
az acéltollú madár;
kutyafeje van.


A láthatalan virág

Hogy vicsorog rád!
Szirma, szára, színe nincs:
vad illata csak.


A beszélő láng

Beszélni kezdett,
megoldódott a nyelve:
jaj, micsoda csend!


Őskori est

Őskori est ez;
a könyvekben felzúgnak
a zöldlombú fák.


Könyörtelen éj

Könyörtelen éj,
ma az ég is holdtalan.
Az árvám vagyok.


Hol?

Onnan eljöttem,
de még nem mentem tovább.
Ó, itt vagyok-e?


Az intés

Láttam az intést.
Csak a kezet nem sehol.
Nem kéz szülte azt.


Végtelen ősz

Ősz; sárgállik
a házfalak gyűrött arca.
Végtelen évszak.


Egy ilyen est

Csendesül számban
a lárma. Alkonyodik
fogaim mögött.

 


Lásd még!
Tóth László honlapja: http://tothlaszlo.sk
A transzcendens szitakötő (Nyolc haiku). In: Istentelen színjáték 1976-1982, Madách Kiadó, Bratislava, 1983, 29. oldal
Ötven tükör. Arcok, arcaim. Válogatott versek. Lilium Aurum, Dunaszerdahely 1999