« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Mirtse Zsuzsa
haikui


Idegen fénycserepek


Hajnalból szökött haiku

Nem kelt fel a Nap
kihűl helyetted-párnám
elengednélek.

 

Szeretők

Madárlábnyomok.
Napútra hajló két ág
kertem rendezem.

 

Szűkített fénynyílás

Ablakom zárva
fényt izzadó szememben
akvarell-könnyek.
Hangya hátán kődarab
húsomba vág még a múlt.

 

Megvilágított képkivágás

Gyümölcsöt nem hoz
más fáját nevelgetem.
Öregszik a nyár.

 

Expozíciós idő

Sok időm van még.
Rányitok a világra.
Itthagyok mindent.

 

Habán töredék

Kiszáradt korsó
reggelre elfolyt a nyár
magot ültetek.
Indát éneklő madár
törött életcserepen.

 

Súlytalan tanka

Vigyázom álmod
ha tavaszra elalszol.
Ölemben magok.
Megvilágított mezők
feketék. Amíg hagyom.

 

Fejfák a domboldalon

Árnyékban állunk.
Fényre tolva széttépnek
csaholó falkák.

 

Romló renga

Ágbogban fészek.
Nincs fönn helyem. Etetnek.
Mi volt, eldobom.

Felnézek végre.
Tombol az ősz. Megperzsel.
Élek helyesen
kijelölt tereken vagy
helytelenül, nélküled.

 

Anyagelvűség

Hasamon pénzek
szemem letakart tükör
magam árulom.

 

Agyagból gyúrva

Csípőm vonala
tenyered formázta táj
élő domboldal.

 

Olvasatlan falevelek
Napút, 2009. március - XI. évfolyam 2. szám, 41. oldal

(isoptera, végzet)
leveled nem kell
emberi termesz vagyok
törzsedet rágom


(kicsi tó, fák)
szűkülő vízben
egyre több vadkacsa él
lövésre várnak


(első falevél-találkozás)
ködpapír-hasad
nyárvégi édes emlék
barangolásom

*

(rámegy)
közös malomban
falevélmorzsa pereg
őröl, felőrlik


(levélrajzolat)
ereim köré
húsodból növesztgetek
vak fakerítést


(fából vakablak)
még egyszer nyílik
valaha tavasz is volt
örökké látott

*

(a fagyöngy éneke)
feldíszítelek
örökké veled élek
nedvedet szívom


(a takácsatka álma)
földedet tartsd meg
behálózott napjaid
levél-valóság


(három falevél-hangya)
zuhan helyettem
sziklát lefelé görget
engem tart vállán

*

(tájsebészet, XXI. század)
szilikonlevél
módosított rizsszemek
borom kénezett


(megint valami elveszett)
kivágott nádas
üres üdítősdobozt
mutat fel a szél


(tóparti fák)
nem laknak bennem
mindenség-leveleket
hord elém az ősz

 

Levélfonákok

A lemondás hangjai

(őszi határkerülés)
mindig van kivel
örökre nem érdemes
úgyis lehullik


(szabadelvű gyökér)
bármelyik föld jó
akarlak, akarsz - akar
szintetizálunk


(gravidáció)
van, hogy lehullasz
kár, hogy éppen felfelé
nem ott a helyed

*

A megalkuvás hangjai

(pornők)
tavaszi bimbók
érett körtevalóság
mindegyik pompás


(por? nó!)
tavaszi bimbóm
most nem érdekel a tél
feljegyeznélek


(cseresznyefa-virág)
lehullok rólad
nem tudsz ingyen tartani
sokba kerülök

*

Az elengedés hangjai

(mozgásigény)
kupac falevél
őszi kerted rendezed
tudom, menned kell


(már megint tél jön)
pompás tested volt
minden fa levele vagy
aludni térnék


(elfújom a gyertyád)
jó volt vétkezni
te az avar alá bújsz
én itt maradok

*

A titkos szobák hangjai

(lánc, reakció)
múltad ösvényén
kövesd finom lakkcsizmás
lábaim nyomát


(a lovag levele az Úrnőhöz)
egyszerű levél
sosem leszek összetett
úgyis lepréselsz


(az Úrnő levele a lovaghoz)
összetett voltam
túl sok neked, mint mindig
új fára vágyom

*

PS: (hirdetőoszlop, ősz, halánték)
néma táj keres
hangos barackvirágot
késő nyár valék

*

Városi triplák

óriási vagy!
üres testtemplom lettél
papírba nyomva
(plakátlány)


gyolcsruhád leszek
fénykapu nélkül voltunk
nappal vétkezem
(függő ónok)


bekerítelek
sötét udvar az ölem
rád nyíló ajtó
(kör, folyosó)


tél végi füst
magamból égetlek ki
új holdat várok
(migráció)


foszló szélkabát
levelekben hullik az ősz
továbbfúj tőled
(átmeneti kapcsok)


átszakadó korlát
mégsem-örök testünk
benövi a várost
(élet, ritmus)


mezítláb megyek
talpam emléktől sáros
feléd indulok
(lemoshatalan)


aluljáróban
rózsaszín paplan alatt
hormonok násza
(kései szerelem)


kis tó, nádas, rét
egy voltál, egy vagy velük
beépítenek
(kikötő-jel)


lábujjam a múlt
emlékeim a jövő
arcom a jelen
(tizenhét kocka)

 

Foszló lepedők
Idő és mérték - Szabálytalan versek, 2010

Az alagútban van, hogy te vársz
és van, hogy csak úgy várnak
(lehetne ennél rosszabb?)

ahová hívlak, ott sötét van,
nedves, omlékony világ
(körbefon, szorít rajtad.)

anyaöl, ha úgy tetszik, szeretők
éjszakája, de lehet bármi más is
(tudd, hogy te döntesz.)

moccanni sem tudsz,
én pedig magamban feloldalak
(vagy feloldozlak? mindegy.)

kiosztjuk a szerepeket,
jutalmazok, hiába, más büntet
(mosom száradó tested.)

gyolcsruhád leszek vagy lepedőd,
ha úgy tetszik, olaj és ecet
(ha megkérsz, eltemetlek.)

(2009. november 6.)

 

Hegy, halom, hármasok
Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 33. oldal

A test hármasai

(Sisyphus)

mindig van feljebb
érzékeny gerinceden
sziklát görgetek

(sír, halom)

agyagból épít
mellem kezétől éled
hegyes orommá

(barlang, repedések)

termőföld vagyok
hegymagasról zuhansz rám
égi esőként


A szív hármasai

(körkereszt)

lusta hegytetőn
kiürült testtemplomod
kereszt helyett áll

(kígyónász)

háromszázhatvan
fok távolságban vagyunk
egymásba érünk

(megkövesedünk)

hegyedet mászom
itt lesz majd dolgom veled
Szent László-pénzként.


A lélek hármasai

(Balatonudvari, temető)

majdani helyünk
domboldalon építjük
szívköveinkből

(fénykapu)

hűvös halomba
vágják keresztjeinket
negyedik napja

P. S. I love you

(kései szüret)

puha lejtődről
szőlőszemet gurítasz
holnapi bor vagy

 

 

Blog: www.zoldszivarvany.blogspot.com
Honlap: http://sites.google.com/site/mirtsezsuzsahonlapja