« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Botos Ferenc (1949-)
haikui


TÜKÖRAJTÓ
Haikuk, Z-füzetek/137, Ezredvég Kiadó, Budapest, 2011, 56 oldal

(Erdős György emlékének)


"Színe, visszája"


Hosszú ugrással
érte el az egeret
a görény karma


Csorba kőtömbök
egymásra zuhant évek
zsidótemető


Mélyben dobbantó
régvolt aranysárkány
a templom őre


Faragott kövek
rőt századok korma
ma romlott torony


Ölel temetőd
mint halálos szeretőd
te kicsiny templom


Kálvária domb
autóutak között
csak egy pillanat


Kék tárnicsvirág
tündérfátyla meglibben
búvó darázson


Hajnal előtt
hegyek ölelte rétre
leszáll a harmat


Ház előtti hárs
föld és ég közé feszül
szél nem dönti el


Feszülő trikó
alatt hasán a köldök
zárt márványkapu


Autópálya
mellett a tücsökzene
már nem hallható


A temetőben
mécsesek égnek, oldalt
legel a csorda


Fenyőtűk hegyén
ingó kristálycseppeken
tüzet gyújt a nap


Szunnyadó macska
mögött látsz megtorpanó
óvatos mókust


Szép szarvasbogár
alá terül az aszfalt
ne hagyd ott soha


Otthona sincsen
rója az utcát föl-le
figyelve körbe


Pillog a teknős
egy elúszó fatönkön
moccan a lába


Az "Edelweiss"
menedékházban láttam
havasi gyopárt


A szitakötő
dieselremegésben
ingó virágon


A keresztespók
virágzó leanderen
nyári vendégem


Egy kannavirág
mégiscsak kivirágzott
az őszi kertben


Kerecsensólyom
a lábakat meghagyta
borzvacsorának


Egy őzlábgomba
a szurdok kapujában
útjelző lámpás


Újra itt az ősz
a borszeszlángú kikerics
visszajátszható


Háromágú fűz
az alvó hajléktalant
épp betakarja


Rezgő pókfonál
gyémántokkal beszórva
ma még láthatod


Hajló fűszálon
harmatcsepp, hajnalhozó
dalol a széllel


Kristálypalota
az agárkosbor szirmán
remegő vízcsepp


Mária-illatú
rejtőző csillogás a
nyíló gyöngyvirág


Nyírfalevelek
vitorláznak a sszéllel
az őszi kertben


Magányos vadlúd
miért nem repültél el
megjött a tavasz


Szent Iván éjjel
jánosbogarak tánca
villog a kertben


Hörög a kutya
a kerítésen fénylő
hajnalka kékje


Szélfútta tölgyes
kopogó szimfónia
őszül az erdő


Kiszáradt patak
a parton foszlott halkupac
egyik sem mozdul


Meggyötört rigó
repül el a hajnali
fagyos szelekkel


Jaj, szarvasbogár
tölgyfára már nem szállhatsz
eltiport egy ló


Istállócsöndben
rezgő "OM"-ot zeng egy
jólakott tehén


Jegenyesárga
szél fúj holt leveleket
az ablak előtt


Tóparti kis ház
ajtót zár most hó és jég
téli bánatom


Ó, fűszálzene
egyszólamú a széllel
a többi már csend


Cinkék a nyárfán
utolsó aranynap
gyönyörű arcú


Fehéren izzó
árokparti mécsvirág
közelg a kecske


Örvénylő cseppek
hullanak szürkeségből
szürke vizekbe


Triász hallgatás
minden négyzetméteren
fenn a hegytetőn


Téli varázslat
a gránátokkal rügyező
vadgesztenyefa


Karácsonyi dalt
ezüsthang énekelget
aluljáróban


Ecetfaágon
egy gerlepár didereg.
Hideg van. Hideg.


Rohanó patak
mélyén rejtőzve, éppen
csillan a gránát


Esett madárnak
aszfaltra törött szárnyán
kihűlő vérfolt


Földhöz szorítva
már félig eltiporva
ne add fel bogár


Egy őszi estén
megöregedett lepke
szálldos a kertben


Ó, kornistárnics
kelyhed zafírja rezzen
lepke szállt reá


Vén hárs hegyélen
sziklához gombolyulva
levele sincsen


Zöld rózsabogár
vadrózsán toroz vígan
mámoros tavaszban


Hegyi kápolna
tornya a völgyből most látszik
napba öltözve


Vizeshordóban
mindig hasával felfelé
végzi be a gyík


Búvó hóvirág
gyémántfehéren szikrázó
manólándzsahegy


Virágot lépő
hajnal gyönyörű bokája
tavaszi kertben


Éjszaka, hóban
elaludni kegyelem
öreg kutyának


Romló hópelyhek
hullanak haldokló fákra
dróthátú égből


Ó, sárgarigó
gyönyörűen válaszolsz a
telefonomnak


Folyópart, fűzfa
gyökéroltáron űlő
hajléktalannal


Hómoccanások
lopakodó tavaszillat
hegyélen, szélben


A parti fűzfa
gyökere között éppen
elfér a vándor


Levélen ingó
vizcsöppben bomlik a fény
tűnő szivárvánnyá


Tengerpart, este
a szerelem illata
itt sós, narancsos


Téli bazilika
márványba és ezüstbe
dermedő ámen


Virágok nyílnak
a búcsújáróhelyen
honvédek sírján


Ködből, falevélből
elevenedő sóhaj
a késő őszi szél


Júra-szemű gyík
romfalat bíró sárkány
azelőtti várból


Erdőhatáron
bíbortüzű prelátus
a vénséges vérbükk


Hallod-e, szaladj
te aranyos bábrabló
kerékabroncs elől


Kankalin lámpasor
múltba kövült bányaúton
sárgán világló


Romló nyárfasor
odaszorul a parthoz
víz és ég közé


Szűk utcasoron
betongarázsok között
nyílik a jázmin


Virágzó hársfa
mozdulatlan robogás
oldás és kötés


Ha meghal a csend
a tücskök mégsem félnek
emlékeznek rá


Csak egy villanás
a smaragdszínű szélben
szálló jégmadár


Hulló vízcseppek
kottáznak tiszta hangzást
hajnali erdőn


Ablakomon zizeg
halovány gyöngysora
meghaló csendnek


Fákon vibráló
fényjáték patakparton
talán az, ahol...


Hollók őszi szélben
kárognak arany csendet
rekedt örömmé


Megfúló kikerics
nyár végén csontbafájó
árvíz a réten


Padlásablakban
égig érő hegyre néző
fenyő, cserépben


Sziklákon porló
összezuhanó csillogás
folyó születik


Ó, napfelkelte
ablak mögé zárt macska
szemében lángolsz


Egy átszúrt bogár
vére is megméretik
azon a napon


Velem utazott
egy kis légy a sapkámon
végig a parton


Késő őszi lepke
csapong, ó, bíbor lángolás
bükktörzs ezüstjén


Útkanyarulat
aszfaltra préselt sünláb
szárad a napon


Ki fejtheti meg
a folyómederbe író
kagylók szavait


Jégtiszta szemmel
telefonfülkébe fagyott
reménytelenül


Megtorpansz, figyelsz
az erdőszélen morog
éjszaka a borz


A macska érzi
mikor kell elbújnia
ha elfogy az idő


Kihűlő szemén
kapaszkodnak a csillagok
éjszakai kutya


Eltűnő titok
nincsen már tücsökodú
az erdőszélen


Macska napozik
lombtalan fűzfán, alatta
alszik a koldus


Hulló őszi termés
nem akar megsebezni
szelídgesztenye



"A csend határán"


Tükörajtó, ó
tegnap is megijedtem
szemben magammal


Haydn kvartett szól
padon, szemben a heggyel
várom a hajnalt


Mediterrán szem
rögtön a bokát nézi
róla álmodik


Egy pillangó ült
a lábujjamra, talán
könnyű lesz végül


Írtam csontodra
faragott keresztemről
magamról írtam


Nézem arcodat
nemhervadó nőszirom
közelítő télben


Hegy, tó, erdő, vár
közöttük aranyhidak
őrzőim mindvégig


Jégtiszta színek
elomló hamucsendben
kék angyal száll


Szemében álma
hullik a szilvavirág
szunnyad a kedves


Egy bezárt kapun
ott lebeg gyermekkorom
rozsdamarta lánca


Egyszer az angyal
meglátogatott téged
nem voltál otthon


Gránátszín rügyek
fénylenek a rákosztály
ablaka előtt


Hajnali szellők
csókolják lába nyomát
álomtündérnek


Hold süt szobádba
miben reménykedhetsz még
megbotló árnyék


Öreg kellékes
a konyhában motozol
lemegy a függöny


Kép, amin te vagy
mosolyodra lobban fel
kései vágyam


A templomtorony
árnyékában Ő végül
csontodra feszül


Csorduló csendben
már csukódnak az ajtók
haza kell érni


Tavaszi szélben
szagolgass virágokat
játssz gyerekekkel


Pohár boromban
bokád borostyánfénye
táncoló emlék


Téli hófelhők
között fürdőző holddal
tudsz-e még szállni


Kórházi ágyon
zuhanórepülésben
mit tehetek én


Ahol mosoly van
ott semmi más nem fér el
az árnyékodban


Szó és szó között
görgetem emlékeim
a többi már csend


Uram, add meg még
felhők alatt fölzengő
gyógyító zenéd


Úgy hiszem, reggel
amikor megcsókoltál
időntúli volt


Lábujjadból is
áradó szerelemmel
fizetsz mindenért


A hajnalcsillagról
szökkent át a kerítésen
nem láttam többé


Vároldalt, ahol
a falak összeérnek
érzem az időt


Türkiz angyalszem
világol szív alakú arcon
őszutón


Kabátba búvó
rejtelmes szenvedélyek
megöregedtél


Álmodj tündérrel
hajnalcsillagot váró
téli éjszaka


Csend és szirom
közöttük ostyafehérben
néma szerzetes

 

A fenti kötetből szemelvények jelentek meg az alábbi folyóiratokban:

Ezredvég, XX. évfolyam 1. szám - 2010. január
Ezredvég, XXI. évfolyam 5. szám - 2011. május
Műhely (Győr), 2010/5. szám, 38. oldal
Napút, 2011. március – XIII. évfolyam 2. szám, 10. oldal



Berda reminiszcenciák
Ezredvég, XXI. évfolyam 12. szám - 2011. december

Hajnali erdőn
ezüst harmattól ékes
a vadrózsa szirma


Gyönyörű leánytest
erdei rétek illata
libeg a nyomodban


Hegy magosában
parfümös a meztelenség
hej, harapj belém


Nyíló gyöngyvirág
te Mária-illatú
rejtőző ima


A vágóhídra
űzöttek szemeit, jaj
tudd megsiratni


Ó, szőke gyermek
gyémánt ékszer a lélek
koromsötétjében


Szent fiatalság
vén szatír lélek mélyén
lobogj, még lobogj


Elhullt levelek
hullaszagán borongó
ősz: közel a tél


Lombok alatt szólsz
megtört kőből is beszélsz
útszéli Krisztus



HEGYI SZÁLLODA
Kéziratként a szerzőtől, 2011. október

Szarvasbogár-harc
ébredő tölgyóriás
hajnali erdőn


Erdei egér
háromszázat verő szív
illanó élet


Alpesi kékcincér
miért is rejtőztél el
a táskám alatt


Gyermek, kékszemű
hegy és ég közé állva
figyel valamit


Molnárkák közé
patakra csókol szikrát
a lebukó nap


Elporló fényben
a nyárfa mellett csendben
suhan a bagoly


Egy isten kínja
gubancolódik össze
görcsös bükkfában


Miben reménykedsz
őszi virágot nyitó
vadgesztenyefa


Bükkös, őszutón
rőtaranyban lángoló
Tiziano - táj


Árva őszi légy
hulló istenpénzek közt
térsz nyugovóra


Ó, kék encián
kihajolsz Isten ablakán
föld és ég között


Út, Kálvária
éjszaka, teleholdnál
szállj le közénk Krisztus


Halott barátom
a tengernél, hol álltál
meghasadt a föld


Nemrég unokámmal a Nagyvillám körüli erdőket járva, egy valószínűleg rapsicok
által elejtett fiatal vadkan csupasz koponyájára bukkantunk. Lábbal mozgattam meg,
majd leborulva kértem bocsánatot helytelen cselekedetemért. Imádkoztam, és
az alábbi haikuval tisztelegtem:


Fiatal vadkan
tört koponya szemfogán
kicsorbul a fény

 


LADÁNYI REMINISZCENCIÁK
Ezredvég, 2013. szeptember-október, XXIII. évf. 5. száma


Verssel pöröltél
dögszagú ajtók előtt
mi csak toporgunk


Nők, vonatok
egy kopottka bőröndben
mind elfértetek


Gyönyörű húgaid
országút szélén állnak
Krisztus árnyékában


Eltörött álom
letojt csillagok alatt
ma mit mondanál


Te hallhatatlan
vagy már, de a forradalom
késik azóta

*

 

Protuberancia

Mi Urunk, köszöntünk
száguldó napszeledben
tündökölsz, lobogsz


Teremtés

Port és csillagot
tűhegynyi pontba gyűjtve
elkezdi újra


Kálvária

Út, Kálvária
éjszaka, teleholdnál
jöjj le hozzánk, Krisztus


Feltámadás

Hajnali harmat
a harangszó aranya
újra megcsomóz


Lélekvezető

Szurdokban, oldalt
rubinfényben derengő
turbánliliom


Memento mori

Lomb alatt nyugvó
fiatal honvéd sírján
friss virágcsokor

 

In memoriam Varlam Salamov
Holnap Magazin , Székesfehérvár, 2012. 10. szám;
Bécsi Napló,
Bécs, 2012/5. szám;
Ezredvég, XXIII. évfolyam, 2013/1. január-február

Szurdok falához
gombolyult holt juharból
sarjad egy fenyő

Vörösfenyőág
érzi a fagy illatát
ébred a napon

Kenyérfejadag
utoljára a kézben
kihűlő ágyon

Fehér madarak
a nyárfa tündéreken
jöjjetek érte

Ragyogjatok
fájdalom gyöngyszemei
a sírja felett


Sziklakert

Virágok járta
kőbe zárva álmodik
jaj, ne ébreszd fel


Nézz vissza

Jaj, sötét árnyék
most ver láncára az éj
nézz vissza angyal


Közelitő tél

Kiált a kuvik
valaki jár a kertben
hallom lépteit


Megvagy!

Hopp, itt a sapkám
éticsiga ül rajta
reggel hagytam el


Könyörgés

Ó, asszony, asszony
kitartásod keresztje
vízre íratott


Ezüstkor

Égő Nessus ing
rajtam a mord öregség
kérlek, ne bánts meg


Élet

Nocsak ! Zab sarjad
a hullott lóganéjból
erdei úton


Mégsem

Szelíd gerlepár
nem fér el egymás mellett
a hársfa ágán


Kíméleti vízfelület

Szálló fehér gém
tündér a kíméleti
vízfelületen


Epitáfium, 2012

Két ezüstfenyő
gyökerén, bűn a fejszém
ezen az őszön


Mamutfenyők

Fekete, zöld lángok
kottáznak tiszta hangzást
föld és ég közé


Őrangyal

Gyönyörű leány
vagy fejedelmi ifjú
csak egy érintés


Temetőben

Pusztuló sírra
repedező kő borul
mókus néz le rá


Bányasirató

Rejtőző tárnák
szitáló szénporillat
eocén templom


Kálvária II.

Alpesi kékcincér
ül Krisztus lábainál
alkonyi fényben


Szansin

Málló kőlapok
egymásra támaszkodva
ó, hegyi oltár


Prelúdium

Egy tündérkönnycsepp
téli ágról, reszketve
arcomra hullott


Esőben

Lámpafény zuhan
ezernyi cseppben: csobban
csorog az ágon


Dér

A gyermekláncfű
nyakán a csipkegallér
bizony, hófehér


Koromszín úton

Májusi napfény
kátrányszag: ez a rámpa.
Ide érkezel

Ujjongó mezőn
lépkedsz most, hamucsendben
koromszín úton

Hűlő árnyékban
egy gyári márkajelzés
még olvasható

 

Tabula rasa
(Hrabal-sirató)
Soproni Füzetek
művészeti antológia, 2013

Minden csupa fény:
szél fújja nyírfahaját
gyönyörű lánynak

Háztetők, tüzek
söröslovak, patakok:
tapintsd a popsit!

Őszül az erdő.
Mosolyod betakarja
a vemhes macskát.

Nyugvó téli nap
ablakra csókol szikrát.
Minden csupa fény.

 

Atlantisz

Macskaszem mélyén
táncoló fényben rejlő
sejtelmes titok


Végkifejlet

Végezetül a
sehol sem található
angyalra várunk


Lila gyász

Elhagyott kertben
két árva liliomszál
sirat, barátom


Panelangyal

Tört szárnyain csüng
egy kopott szövetkabát
fut, és énekel


Ejnye!

Rózsatövek közt
lopakodó pipacsok
ej, felderítők !


Banyafa

Óriás fénybükk
hegyoldalt megtámasztó
rejtőző isten


Katedrális

Bükkök gót ívén
lángoló monstrancia
a felkelő nap


Elvégeztetett

Petét rakott a
lepke: libbenő szárnyon
eltűnő élet


Öregség

Tündér- emlékek.
Fázó varjúcsapatok
hátán jön a tél...


Stalker

Hír, pénz, dicsőség
mind szétfoszlik egy gyermek
ragyogásában


Ex libris

Csillagok, hegyek
nyíló virágok csendje:
R. D. Bradbury


Miserere

Barakk - oltáron
deszkába hasít a szög
itt borulj térdre


Áttűnés

Smaragdként csillan
a tehén szembogarán
felzendülő fény


Tücsökzene I.

Gyönyörű búcsú
valaki halkan lépdel
rőt színek nyomán


Tücsökzene II.

Nappali tücsök
oly rövid már az idő:
szorítsd a lantot


Noktürn

Hold, békakoncert
éjszaka vizeiből
áradó hangok


Holtpont

Föld és ég közé
kapaszkodó hárs vállán
lebeg a fészek


Villámok között

Villámok között
ó, százszorszép ragyogás
a gyémánteső


Mindenszentek

Egy mókus figyel
rozsdaszínű lomb alatt
a temetőben


Mégis

Őszi hervadás
mégis kéklik a fűben
egy szál ibolya


Csak

Mint kivert kutya
csak fától fáig élek
ártéri erdőn


Cirmos

Este dorombolt
ma tört gerinccel vérző
nyomorult tetem


Jupiter

Gyémántesőn át
a villámok kapuján
talán beléphetsz


Imprimo

Megperzselt vászon
csak egy test lenyomata
jelzi hiányod


WIEN, 2015.

rejtőző árnyék
fénycsipkés utcák kövén
az alvó koldus

vén tornyok között
bolyong a hold: a mítoszt
álmodja tovább


Anonim

levél fonákján
hasadt kőlapon rejlő
írás: a Neved


Roráté

két cserép között
hajnali háztetőn, pók
ezüstje reszket


Mamutfenyő

mélyből áradó
némán is reá valló
győzelmes titán


Nauszikaá

bokád imája
az utolsó utáni
csendes szerelem


Via Dolorosa

csak a keresztút
maradt nekünk: letörlöm
az arcod, kedves


Alkonyat

óra szemekkel
vigyázó templomtorony
a városszélen


Miraculum

gyönyörű mosoly
tündérfátyla betakar
csak egy pillanat


Pisztráng
/Mécs László emlékére/

ezüstje villan
szemben a zúgó árral
mégsem adja fel


Ellenszélben

kicsiny gyertyaláng
meg nem született gyermek
kioltott fénye


Hiányzó

lélek - erdőn, egy
elmaradt szarvasbőgés
zeng mindhalálig


Ikon

megfáradt lepke
tűzfalra visszaszálló
őszi napsütés


Memento mori

őszi szél rázza
az útszéli vén fenyőt
holnap kivágják


KÉPEK GALILEÁBÓL

néma kőpadok
Názáretből jött egy ács
itt ült, szombaton

bíbor pipacsok
között lépdelt csendesen
míg a hegyhez ért

glóriás a hold
sohasem látott színek
a vizek felett


ANANKÉ

betévedt madár
az uszoda hatalmas
fogda: a halál

csendesen nézem
a zúgó zsilip felett
hintázó pókot

hold süt szobádba
miben reménykedhetsz még
megbotló árnyék


KOROMSZÍN ÚTON

májusi napfény
kátrányszagú hamucsend
ez itt a rámpa

hűlő árnyékban
egy gyári márkajelzés
még olvasható


HOMMAGE À MACUO BASÓ

kő csobban, holdfény
táncoló hullámvirág
ezüstje fénylik

csobbanó béka
csillagok közé ugró
kiszáradt a tó


HOMMAGE À VAN GOGH

hajnal köszöntő
fekete szemű erdő
fordul zizegve


HOMMAGE À FRANZ KAFKA

hátán fetrengő
bogarat állíts talpra
szépen haljon meg


HOMMAGE À MIHAIL BULGAKOV

a Sátán bálján
álmomban megcsókoltam
tündér bokáit


HOMMAGE À FODOR ÁKOS

összetartozók
kimondott szó és a csend
Te meghallottad


CSETLŐ-BOTLÓ

esőcsepp cseppen
csordul, csorog az ágon
rőt lámpafényben

kifordult gyökér
oldalán egy hóvirág
néma harangja

díszruhás király
gyémánttüzű harmatban
az öreg platán

türkiz jégmadár
patak felett röppenő
csak egy pillanat

ős fák gyökerén
por porral keveredik
érintés közel

kígyószisz erdő
borszeszláng kékje lobog
sziklaperemen

ebihal őrzi
erdei pocsolya - mély
tűnő idejét

vaddisznóganajt
tündöklő láncba fonnak
szorgos bogarak

hatalmas nyárfa
tópart tükrébe néző
véget nem érő

gévagomba nyit
kis levelű hársfán
halálszirmokat

lekaszált szénát
hálóval szőtt be a pók
vérfoltos a föld

már őszi szegfű
virít a réten: szólj hát
tücsökrekviem

 

JESZENYIN REMINISZCENCIÁK
/Terebess Gábornak/

alkony, lágyuló
színek: vérszín bogáncsot
ráz az őszi szél


gyönyörű mosoly
holdezüstben táncoló
lány, nyírfakörben


Isten kigyújtott
színei közt a réten
hallom a szíved

 

ERDEI REKVIEM

két lánctalp között
éppen elfér egy bükktörzs
a lomb még visszanéz


derékba tört tölgy
nedvet vérzik még a háncs
megmérettetett


pókfonál köt még
hulló levelet ághoz
végső haladék

 

Igéző
/M. Basó emlékére/

tóparti nádas
holdfényösvénybe merül
az ugró béka

 

PANNON SZAKURA
/Szepesi Attila emlékére, 2017. március 30./

madárcseresznye
habfehér köntösében
szökken az égre

 

HOMMAGE À JÓZSEF ATTILA

csak összefércelt
„a törvény szövedéke”
átvérzik újra

 

ŐSZI SZONÁTA
/dr. Erdős György emlékének/

hulló vízcseppek
kottáznak tiszta hangzást
hajnali erdőn

lombok zenéje
egyszólamú a széllel
a többi már csend

már őszi szegfű
virít a réten: szólj hát
tücsökrekviem

ködből, levélből
elevenedő sóhaj
késő őszi szél



ELSÜLLYEDT IDŐ
-haibun-

világok határán megálló helyiérdekű vasút, tranzitállomás reggel és este,elnyúló
hosszúfalu, hegyek kapuja

keresztúthoz ér
akit várnak a hegyen
mindent vinni kell

örökös zarándokút, mindig ugyanazon a zöld turistajelzésen, útmenti patak

szalamandra, jaj
nélküled vize árva
halott pataknak

kétoldalt kertes házak, iskola, templom, tanácsháza, villanyoszlophoz
kötött legelésző kecske

elsüllyedt idő
arkhimédeszi pontján
őrt áll az emlék

végül az erdőhatár zöld küszöbe, az emelkedőn egyhangú fiatalos, mohos
századokat legelő árok

kő és ég között
sziklafalakon porló
holdfény ezüstje

gyöngyöző forrás, mondákba szőtt király emléke, hegynek támaszkodó
turistaház, rejtőzködő katonai bázis

harmatba rejlő
férfi óriás fák, de
fönn fegyver lapul

hegynek kanyargó ösvény, a kilátó fája elkorhadt már, errefelé sok
gomba terem, Orfeusz könnyei

rádszabott úton
indultál új világba
akkor barátom

 

Kíméleti vízfelület
Napút, 2013. február - XV. évfolyam 2. szám, 57. oldal

igen, ez egy arkhimédeszi pont, erdő, tó, patak ölelkezése egymással,
igazi " feketeistváni" kisvilág, elhagyott őrház jelzi a kíméleti vízfelület
határát, egy öreg horgász a torkolatnál ül, előtte molnárkák rajzolnak
múló arabeszkeket a vízre, a feje felett fehér gém húz el, cikázó szitakötők
meg - megmártózva hűtik magukat, napozó teknős páncéljára karcol rovátkát
a lassuló idő, felállva újra látom a gém tündéri siklását: üvegtörmeléken, foszló
halkupacon lépek át, visszanézve

molnárkák között
táncoló vízre szikrát
csókol a nap

szálló fehér gém
tündér a kíméleti
vízfelületen

kiszáradt patak
partján, foszló halkupac
egyik sem mozdul

 

VALAHOGY ÍGY
/haibun/

amikor átlépem a város és az öböl között húzódó láthatatlan határvonalat,
körülölel a valószínűtlen csend, a lenyugvó nap ver aranyhidat a hullámvirágokra,
szarvasbokák bűvölő tánca találkozik a vízzel: valahogy így képzeltem el

egy tündérlábnyom
láthatatlan tükrében
keresem arcod

-----