« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Nagy Bandó András (1947-)
haikui


333 haIQ, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2005, c. kötetből:

Ha majd felnövök
azon leszek, hogy senki
ne vegye észre.

Útszélen hever
egy kivilágítatlan
szentjánosbogár.

Két nőből csak az
egyiket választhatod.
De a másik kell.

Le tudnám élni
veled az életed, de
az enyémet nem.

Nem számít küllem?
Próbáld meg: dörzsöld csak le
a lepke szárnyát!

Ágak roppannak.
A vakondhoz a makkok
bekopogtatnak.

Még ha ott van is
a mederben, akkor is
eldobott kavics.

Ketten haraptok:
kukac eszi az almát,
te a kukacot.

Meg kell szoknia,
bal és jobblábra is jó
mindkét zoknija.

Tuskó a földbe:
tövig vágott fa, saját
sírjába ölve.

 

Öt hét öt - 575 haiku, Szamárfül Kiadó, Orfű, 2010, c. kötetből:

Lesd csak meg éjjel
a napraforgót, tán a
Holdra is forog.

Tavasz, mért késel?
Tuják fehér kabátban
vattabéléssel.

Lám két végéről
égett a most lehullott
szentjánosbogár.

Jéggyöngyök a fa
ágain. Odafagyott
a madár füttye.

Semmi sem segít:
mélyen depressziós a
hangulalámpa.

Hópelyhet játszik
a réteken röppenő
pitypang pihéje.

Macska érkezik
a fiókáit hívó
rigó szavára.

Lépdelnek sután.
A kacsa sárga gyöngysort
húz maga után.

Addig bámulom
a folyót, míg magamra
hagy az árnyékom.

Nagyapám sírját
gyomlálom, körmöm alatt
viszek a földből.

Asztalnál ülnek,
beszélgetnek, mindegyik
mással, mobilon.

Térkőlapok közt,
fugában küzd létéért
egy apró virág.

Ezer halszálka
hever a lombhullató
fenyőfa alatt.