« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Helstáb Martin (1995-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől


Erdei séta

Kevesebb a ház,
elfogy lassan a beton.
Avar ropog már.

Nem busz zaja ez.
Madarak csicseregnek,
vagy szárnyuk suhog.

Suszter szigetek
tarkítják a hegyoldalt.
Vörös, fekete.

Nehéz felmászni
sáros meredekségen.
Elolvadt a hó.

Már elfeledném…
más is él e világon.
Ösvényt szel egy út.

Fák sűrűjében,
hol végre béke honol,
vadcsapás halad.

Árny rezzent avart.
Gazdája őz lehet tán?
Rögvest eltűnik.

Már lelegelve
bújna a medvehagyma
felázott földből.

Fák ágán rügyek,
egyik virul, másik fél.
Havat hernyó vált.

Hóvirág feje
bánatosan kókad le.
Tavasz toporog.

Dongó dong mélyen,
nézi hol kezdjen neki.
Kankalinra száll.

Illatos hunyor
jó szagát fitogtatja.
Vesztét hozza ez.

Kik a virágot
szép vázában csodálják,
nem becsülik azt.

Avarban ugrál
új tó felé egy béka.
Kolumbusz Kristóf.

Megretten, mikor
meglátja, hogy a tó már
petével teli.

Két fátyol szűri
napsugarak folyamát:
szakadt lomb, felhők.

Vízcsepp hull fentről,
apró hangyát lapít ki,
virágot itat.

Giliszta ás fel
csöbörből vödörbe, majd
pocsolyába vész.

Látván a rabot,
egy rigó ráharapott.
Hős tolla ázik.

Napra vágyó gyík
kőrepedésben lapul.
Ilyen a tavasz.

Az eső elállt.
Hordozói levélként
úsznak már tova.

Új árnyékot vet
a szikla, melyből gyík les.
Kisütött a Nap.

Szél tépázta meg
a pókhálót, amin most
cseppek csillognak.

Ösvényre dőlt fa;
törzsén taplók napoznak,
levelet ereszt.

Két csiga csúszik.
Egy bükkfán találkoznak,
mégsem állnak meg.

Zöld mohaszőnyeg
szegélyezi utamat.
Nem gördül a kő.

Szajkó ül egy fán.
A távoli kutyáknál
hangosabban szól.

Magányos fenyő.
Kérgén turistajelzés.
Igazi különc.

Ázott aszfaltszag.
Mások útja az enyém
végét jelenti.

Fák integetnek…
a szellő füstöt fúj már.
Egyre több a ház.