« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Papp Máté (1987-)
haikui


Szomorúfűz alatt
Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 36. oldal

haiku-utazás

minden út vissza-
fele vezet előre;
örvény az ösvény

*

…szomorúfűzfa ága a kezed, nyújtja felém a Napot… – félek,
halott a csillag, melyet követtem érted, rég nem ég, itt hagyott benn,
e tükörmély éjben veled, egyes-egyedül;
lassan kihűl a Hold is, ezüst sarlója éles füveken, felhőkarcoló hegyeken, ködszurkáló ormokon csorbul ki, míg sugara túlcsordul,
s széjjelfolyik a sötét tavon;
ott vesztegel a csónakom (így veszett el megannyi ember) oltalom nélkül, vakon, s ha alászállnék, árnyékká válnék, feneketlen fekete tenger nyelne el;
ó, nem alhatom, örökké virrasztanom kell,
Napom nem kel fel többé soha féltő tenyeredben,

nem virrad pillanat, szememen csillagtalan éji katlan ül, s a csónak merül;

tűzeső lobban
égő szívemről tükör-
tóba kő csobban

…szomorúfűz, kosarat fűznek asszonyok lehajló ágaidból, szűz lába nyoma a vízen űzött férfiak lebegnek, kosarukba hínárt, tavirózsát szednek…

– hol a kezed?

*

jövőből jövő
emlékezeted vezet;
nincsen visszaút –