« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Rózsa Endre (1941-1995)
haikui

 

Elszáradva potyog le
Az ámokfutó álmai, hátrahagyott versek,
Széphalom
Könyvműhely, Budapest, 1998,
31-32. oldal

Lopakodik a
mérges gáz, lila tövén
légnemű növény.

Súlyos széndarab
izzik fel a rétegek
legesleg-alján.

Pattanó bogár
finom húrján megfeszül,
s kilövi magát.

Falepke szorult
tárt szárnnyal egy göcsörtbe,
s lassan megmered.

Hernyó araszol.
Bábbá válik, s mint kőbe,
borostyánba fagy.

Sötét barlangfal
zuhanó lángot temet.
Sátán-kortya-éj.

Zúgó hártyaszárny
érinti a lét vizét,
s ázottan csöpög.

Fej, tor, potroh, láb
elszáradva potyog le
az irdatlan semmibe

még és még alább.

 

Balatonszéplak
Az ámokfutó álmai, hátrahagyott versek,
Széphalom
Könyvműhely, Budapest, 1998, 70-71. oldal

A látó

Lát, aki láttat;
szálanként vet serkedő
szakállad árnyat.


Ezüstpart

Alkony. Szél éled.
Hűlő vízbe a horgony -
magadba mélyedsz.

 

Tajtékcsöppök
Árnyékszobrok, Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1993, 103-104. oldal

Lugas

A csillagűrtől
külön égbolt választ el:
tömörlő fürtök.


Bordal

Tölts, újra töltsél!
Mert itt még a tücsök is
bölcsebb a bölcsnél!

 

Út Sikondára
Szomjúság örökmécsei, Eötvös Kiadó, Budapest, 1989, 12. oldal

Tettye

Szikla repedez,
lepkét szül a rózsaág;
kő-, virág-, hímpor…


Dömörkapú

Erdős, cilámpás
hajamba jánosbogár
szállt: pici lámpás.


Kisrét

Rugós tőrként döf
a vadgesztenye-szurony;
kés a szelídé.


Kantavár

Zsizsegő zsongás…
Rá ne lépj: a tinorú
húsos őz-orrú.


Páfrányos

Belém hasít még:
apám is fél, hasra ránt.
Lódarazsak fent…


Melegmány

Mélán lépkedve
hangyavárban tűzmoha
fut föl combomra.


Kőlyuk

Süket sötétben
a barlang mély belei
éhen korognak.

 

A havazás beköszönte
Szomjúság örökmécsei, Eötvös Kiadó, Budapest, 1989, 28. oldal

Puha havazás
fogja le a tárgyak tág,
halott szemhéját.

Élénk havazás
rimánkodó levelet
élve eltemet.

Erős havazás
nyers falán nem hatol át
most egy tűszúrás.

Sűrű havazás
a Föld központja felé,
mind mélyebbre ás.

Hó, csak hómarás
milliárd nyomát pipálja
fehéren a menny.

Fekete havak
szakadását számolja
felgyújtva szemem.

 

Tanya
Szomjúság örökmécsei, Eötvös Kiadó, Budapest, 1989, 109. oldal

Fogó a fűben.
Harmatos, nem is látszik,
s hangosan rozsdáll.

Madártoll-reggel!
Később - mint repedt göcsön
széthányt aprófák…

Fülledt a pajta.
Létrafokonként halad
rajta az árnyék.

Szögelt lécbordák.
A kukoricagóré
éhen korog csak.

Kettő X, egy bak.
Fűrészpor gondolkodik,
míg a fűrész zeng -

Fehér fal. Zörgő,
piros paprikafüzér:
nappali lámpák.

Tökéletes kör:
fent ágak, lent gyökerek.
El sose múlhat!