« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Macuo Basó haikui (Saitos Lajos fordítása)
Paul-Eerik Rummo haikui (Saitos Lajos fordítása)

 

Saitos Lajos (1947-)
haikui

 

Évszakok hullámverése, Válogatott és új versek,
Árgus Kiadó - Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2001

NYÁR SUOMIBAN

A „Csendországban"
ahány tó - annyi nap van
levél se rezdül.

 

HAT HAIKU

Levegőégből
most galambtoll hull alá,
de hol a madár?

* * *
Kéziratpapír -
üresen a legnehezebb;
lám, szárnya e vers.
* * *
„Homok a szélben."
Mert a tengert idézi -
nekem kelepce.
* * *
Már mag a földben,
szemed az ágyásokon -
hosszan figyeled.
* * *
Huzat a házon,
áthúz minden irányból -
majd mint kövület.
* * *

Most madár izen,
szárnya rebben sebesen. -
Tanulj repülni!

 


HAIKU-NAPTÁR
(RÉSZLETEK)
Ezredvégi apokrif - Versek, aforizmák, Székesfehérvár, 1999, 28-50. oldal

Ajtó csikordul,
nyílik vendéged előtt,
szekrény lakója.

* * *

Fölázik a kert.
Az úton át csiganyom -
mindig keresztben.

* * *

Ítéletidő:
szél tépázza a tetőt -
benn se tűz, se víz.

* * *

Majd csontod törik.
Megéred saját halálod -
föltámadásod.

* * *

Huzatos idő:
a házajtó ki-be jár -
senkit nem talál.

* * *

Hanyatlik a Nap -
s a horizont homálya
lenne takaróm?!

* * *

Kortyolsz boromból -
most velem vagy egyhúron.
Holnap mással így.

* * *

Számban szénaszál -
jóíze a nyárnak száll.
Szemben ökörnyál.

* * *

Majd megaláznak,
mert szárnyalni szeretnél -
lész' földönfutó.

* * *

(ÉVEID)

Már harminckettő! -
rikoltja a szélkakas
egy bádogtetőn.

* * *

Fütyül a rigó
a vénséges diófán -
lám, élet ez is!

* * *

Süppedő havon
őseid nyomában jársz. -
Nézd, hátul ki jő?!

* * *

Számolsz, számolok;
kivársz egy lépést előbb -
majd egy másikat!

* * *

Huzatban állok,
dermesztő napsütésben -
de már március!

* * *

Már olvad a hó!
Kitelelt szenvedélyünk -
a borzas élet.

* * *

„Kietlen ünnep."
Dér csipkéi az abalakon -
üres a balkon.

* * *

A madárfejű
most szárnyalni szeretne,
de szárnya nincsen.

* * *

Kitüremkedik
majd minden gyarlóságod -
csak élj emberül!

* * *

Elnyűhetetlen
idegeid fonalán
a pókok pókja.

* * *

Ó, a madarak,
ők már a tavaszt érzik -
fecske ficserél.

* * *

Kezedben irka -
lássuk, mire vagy tanú:
jegyezd életed!

* * *

Elszomorítasz:
egyhúrú hangszereden
mily könnyű dalod.

* * *

Szél, a szél, a szél
szüntelen havat kavar,
de már március!

* * *

Hirtelen öröm
kél szívedben: a mámor
(zárójelei).

* * *

Kár így sietned.
Ha túl előre szaladsz
nehéz követni.

* * *

Mily gyönyörűség
híven követni bukó
madarak röptét.

* * *

Kövesd a hollót!
„Nem vájja ki a szemét
holló hollónak."

* * *

Haiku-naptár.
Így is lehet feledni.
Közben számolok.

* * *

A kezdet vége
nem ismert régiókban
a vég kezdete.

* * *

Zsoltáros hangja -
csöndje a téli éjnek
megigéz-e, mondd?!

* * *

Kialvatlanul
nap-nap után fényt kószál
fürkésző szemed.

* * *

Madárcsont roppan
a télvégi hóban -
de már kikelet.

* * *

Ó, szénaillat -
mit messzi múltból érzel,
még nem hoz tavaszt.

* * *

Cseresznyevirág?!
Üveg befőtt előtted -
érzed illatát.

* * *

Szemkápráztató
a kinti nap, a benti
félhomályból.

* * *

Ím, már február -
tavasz vicinálisa
hóban vesztegel.

* * *

Mily fanyar illat,
mihez hasonlíthatod,
keresd az okát?!

* * *

Pöttöm kisgyerek,
ki bukdácsol előtted,
te, hetyke legény.

* * *

Te, gyerekember -
az idő megkopaszt majd
minden bajodtól.

* * *

Hinta-palinta -
játszik at idő veled. -
Játssz az idővel!

* * *

Macska-egér harc,
megfér életeddel egy
kis megalkuvás.

* * *

Haikukavics
verstörmelék a kövön –
szüntelen töröm.

* * *

Nincs megállás.
Az idő lovai, ó -
trappolnak veled.

* * *

Ó, lámpavilág -
nem megvilágosodás,
csak álmélkodás.

* * *

Ó, a fuvallat
veri kint ablakodat -
időd morzézik.

* * *

Porból vétettünk
s amíg vétkeztünk, az Úr
azúrja óvott.

* * *

Nagy ínségben, ó
jöhet a hagyma szára
kenyér, szalonna.

* * *

Mikor arathatsz?
Előbb vess, kapálj s talán
magot arathatsz.

* * *

Huncut a huncut -
szélörlő idő játszik -
rajtad ki fog ki?!

* * *

Te, esthajnal, te -
eresztesz, nem eresztesz?!
rajtad ki fog ki?!

* * *

Mily bölcs a bagoly,
mert bölcsnek született: ám
sok könyv, sok korpa...

* * *

Krumplivirágzás
a gumó íze szádban
hoz majd aromát.

* * *

A nincstelen tél
tékozlófiú-évszak
temetheted-e?

* * *

Hangyaszorgalmú
csak az idő lehet, mely
mindent eltemet.

* * *

Kipusztulóban
napfény, árnyék - utána
nincs idő, ó, mondd?!

* * *

Csillagmiriád -
csak az időt fürkészd, ó
párás tekintet.

* * *

Pusztít az idő -
hegyeket, kőhalmokat
az idő épít...

* * *

Goromba idő.
Az ember kocsonyát főz.
Kitart egy hétig.

* * *

Kotnyeles idő.
Még egy haiku sem telt
ki belőled, ó.

* * *

Lopótök, mondjad,
mit vehetsz mégel tőlem,
nincsen már borom.

* * *

Beborul az ég
február még havat hoz
kedved keserül.

* * *

Füllent a madár
ki reggelente trilláz
még nincs itt a nyár.

* * *

Kedved keserül
tövises ág kezedben
leszállt az este.

* * *

Ó, a fényzuhatag!?
Képernyőd elé ülsz le,
nézed reggelig.

* * *

Nincs zene, csak zaj.
Jaj, mit vétett fülemnek
az illant madár?!

* * *

Töviskoszorú.
Láttán meglágyul szíved.
Ó, barbarikum.

* * *

A füst tovaszáll
megszégyenít a korom -
hamut fejedre!

* * *

Kék ing - kék vászon
a februári égbolton:
tavasz - kikelet...

* * *

Nyílik a kapu.
Ó, huncutul tátong már
egy ürgelyuk is.

* * *

Rovartetemek
a szélvédó üvegén
lám, itt a tavasz.

* * *

„Kietlen ünnep."
Kendervászon - zsákvászon
még a takaróm.

* * *

Délután óta
fogy a fény, nő az árnyék,
teled közelít.

* * *

Hiszékeny lélek
kerüld zenéddel, ó, a
botfülűeket.

* * *

Ki vagy, tudod-e?!
Válaszoddal ne kérkedj -
csak élj emberül.

* * *

Géniuszod, ó
illeti egy főhajtás -
de csak emberi.

* * *

Lopótök - üstök
mily egybenőtt mifelénk -
hordót ürítni.

* * *

Mandulavirág.
Mediterrán fuvallat
tavasz a télben.

 

NAPSOROLÓ
Haiku a konkrét korszakból Péntek Imrének
Árgus, 2002. február

Hétfő kedd szerda
csütörtök péntek szombat
vasárnap hétfő

 

TIZENKÉT HAIKU
Por Isten szemében, Új versek,
Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2004, 33-35. oldal

Basó és Issza
legszebb haikuim most
néktek ajánlom!

* * *

Újév reggelén
ágyból nehéz kikelni -
mindenem fázik.

* * *

Északi szél fúj -
még minden csupa fagy;
jégvirág nyílik.

* * *

Most jut eszembe
kertben rekedt gumóim
kitelelnek-e?!

* * *

Közel az este
savanyúkáposzta-lé
téli csemege.

* * *

Rizsából rizsbor
rizsborból rizspálinka,
kedvem kerekül.

* * *

El-el tűnődöm,
s még egy haikuvers is
lélekmécsest gyújt.

* * *

Istenkísértés
csúszni-mászni a fagyban;
maradj reggelig!

* * *

Fölmegy a függöny;
színház az egész világ
s alig éltem még...

* * *

Miért lenne rút
feketerigóm füttye
vele ébredek?!

* * *

Reggelre kelvén
virágzik a mandula
s fütyül a rigó!

* * *

Hanyatlik a nap;
ím egy koto hangja szól -
közel az este.

 

Lásd még!
Saitos Lajos: Három haiku. In: Az ember énekei - Fejér megyében élő írók, költők antológiája, Fejér Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya, Székesfehérvár, 1975, 183. oldal
Saitos Lajos: Mire megvirrad, Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2014